Az élővilág pusztulása
A természet védelmével - a mai értelemben is intézményesnek nevezhető formában - a múlt század dereka táján kezdtek foglalkozni. A helyzet azonban ennek ellenére folyamatosan romlott és még napjainkban is romlik. A környezet pusztítása, a természet értékeinek gátlástalan igénybevétele a második világháború után felgyorsult és annak szennyezésével egészült ki. Minőségileg más ugyanis, ha a természet alkotásait csak igénybe veszik, felhasználják vagy elpusztítják, és más ha a földet, a vizet és a levegőt be is szennyezik. Úgy tűnik, hogy napjainkban érkeztünk el ahhoz a határhoz, amikor már nem elegendő a veszélyek felismerése. A Földön ma élő fajok száma milliós-tízmilliós nagyságrendű. Az emberiség által eddig gazdaságilag hasznosított fajok száma nem haladja meg a tízezres nagyságrendet. Az emberiség létalapját nyújtó biológiai sokféleség azonban rohamos pusztulásnak indult, olyan gyorsasággal, hogy felmérni sincs időnk, mit veszítünk. A biológiai sokféleségnek az ökológiai stabilitásban betöltött szerepe is fontos. A biodiverzitás továbbá - információhalmaz. A tiszta, igaz és tartalmas információk leggazdagabb tárháza a természet. Ennek elpusztítása az emberiség szellemi és erkölcsi hanyatlásához vezet. A Föld természetes ökoszisztémáinak állapotát jelző indikátor a WWF által kidolgozott Élő bolygó mutató, amelyet több száz emlős-, madár-, hüllő-, kétéltű- és halfaj populációjának változása alapján számolnak ki. Az eredmény riasztó: az elmúlt 30 évben 40 %-kal csökkent a szárazföldi, édesvízi és tengeri fajok állománya. Az 555 szárazföldi, 323 édesvízi és 267 tengeri faj vizsgálata során kiderült, az édesvízi fajok sínylették meg legjobban az elmúlt évtizedeket: állományuk ijesztően, 50%-kal csökkent, míg a szárazföldiek és a tengerieké 30-30 %-kal. Az élővilág ilyen mérvű csökkenése mellett ez idő alatt a világ népessége 65%-kal növekedett. Az édesvízi teknősök fele, a kétéltűek 32%-a, az emlősök 23%-a és a madarak 12%-a tűnhet el a Föld színéről az elkövetkezendő évtizedekben. Az élővilág ugyan folyamatosan változik, fajok halnak ki és újak jelennek meg (gondoljunk csak például a dinoszauruszokra), de a természet elszegényedésének mértéke hihetetlenül felgyorsult, a normális szint ezerszeresére nőtt. A pusztulás fő oka az élőhelyek csökkenése az emberi tevékenységek hatására, de a klímaváltozás is egyre nagyobb kockázati tényező. Magyarország legveszélyeztetettebb gerinces állatai közé tarozik a rákosi és a parlagi vipera, a túzok, vagy a hazánkból egyszer már eltűnt hiúz, melynek hazai állománya nehezen tud újra megerősödni. A növények közül ide sorolható az Alföld valaha egyik leggyakoribb fafaja, a fekete nyár.
A pusztulás következményei
A trópusi erdőket minden földrészen kíméletlen rablógazdálkodás tizedeli. Ennek nyomán rohamosan sűrűsödnek az emberiséget sújtó szenvedések, amelyek mind az erdők hiányából származnak, a helyi katasztrófáktól a regionális méretű pusztításokon át egészen a bioszféra általános kríziséig. Mindez azért, mert az esőerdők egyre kevésbé képesek ellátni alapvető védelmi funkcióikat, a talajvédelmet, a vizek elosztását és védelmét, a genetikai sokféleség és az éghajlat védelmét. Ennek következményei a mind gyakrabban jelentkező pusztító árvizek és földcsuszamlások, a genetikai tartalékok vészes ütemű eróziója, és a klímaváltozás sorscsapásként fenyegető várható eseményei, a növekvő erejű ciklontevékenységtől a sarki jégsapkák olvadásáig és a tengerparti övezetek elárasztásáig, amelyekkel szemben bekövetkezésük pillanatában már tehetetlenek leszünk. A biodiverzitás egyre növekvő ütemű csökkenése miatt sokak szerint a földtörténet hatodik nagy fajkihalási hullámáról beszélhetünk. A biodiverzitás bioszférában betöltött szerepével és csökkenésének következményeivel sokan foglalkoznak, ez a bioszféra-kutatás egyik központi kérdése. Ez szintén kapcsolatban áll a biológiai inváziókkal, amelyek közvetlenül, és - a biogeokémiai ciklusok megváltoztatásán keresztül - közvetve is csökkenthetik a biodiverzitást Egyes becslések szerint az inváziók az élőhelyek pusztulása után a második legfontosabb okozói az őshonos fajok pusztulásának, vagyis a behurcolt fajok a fajok mai tömeges kihalásának fő okai közé tartoznak. A globális ökológiai problémák, így az egyre növekvő mértékű fajbehurcolások és a biodiverzitás folyamatos csökkenésének a hosszú távú következményei nem jósolhatóak meg előre teljes biztonsággal. A természeti környezet napjainkban tapasztalható rombolása konfliktusok forrásává válhat, és a globális környezeti egyensúly megbomlása - az ózonréteg károsításával, az esőerdők pusztításával, az üvegházhatás, valamint a vizek, a levegő és a szárazföld szennyezettségének növekedésével, a termőföldek elsivatagosodásával, az élővilág pusztulásával - nem csak egyes országok, hanem a Föld egész lakosságára jelentenek különböző mértékű veszélyt.
Kapcsolódó információk:
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
