Ökoszisztémák

Az erdei ökoszisztéma minden más ökoszisztéma típusnál sokrétűbb és változatosabb élőhelyeket képes kínálni. A fogyasztók élőhely- és hasznosítási lehetőség-választékát meghatározza az erdőállományt alkotó fafajok összetétele, elegyaránya, koreloszlása, a felújulási lékek, idős és pusztuló egyedek eloszlása, az állomány vertikális struktúrája (koronaszintek száma, a cserje- és lágy szárú szint megléte). Fontos szerepet játszik a területi kiterjedés, a terület alakja, mozaikossága, ezen belül a szegélyterületek nagysága, továbbá az erdőben található másodlagos vagy egyéb „kis” élőhelyek, így pl. tisztások, elpusztult, korhadó fatörzsek, odvak, talajegyenetlenségek, kotoréknyílások stb. megléte.

Zoológiai értelemben kedvező az elegyesség, a változatos koreloszlás, az idős állományrészek nagy aránya, valamint a fényigényes, kevésbé záródó koronaszintű fafajok (tölgy, erdei-fenyő) jelenléte, mivel a hasznosítatlan fény- és melegmennyiség nagyobb aránya miatt változatosabb állományszerkezetet tesznek lehetővé.

A vízi ökoszisztéma néhány vonatkozásban teljesen eltér a szárazfölditől. A víz fizikai, kémiai tulajdonsága, valamint a vízáramlás eróziós hatása miatt a különböző anyagok és energiák áramlása a vízi rendszerben relatíve gyorsabb. Az áramlás már eleve meghatározza a vízi ökoszisztéma felépülését a fotoszintetizáló autotróf szervezeteken keresztül, a növény-és húsevő szervezetig bezárólag. Az oxigénviszonyok döntően hatnak az előforduló szervezetekre, s ezáltal meghatározzák a víz lebontó képességét, a lebomlás milyenségét, végső soron az adott víz minőségét. A víz minőségét tehát közvetlenül jelzi a vízi ökoszisztéma, az előforduló flóra és fauna összetétele.

Léteznek egészen különleges körülmények között is ökoszisztémák. Nemrégiben az Antarktisz egyik hatalmas jégnyelvének összeomlása virágzó ökoszisztémát tárt fel 800 méterrel a tengerszint alatt. A fagyponthoz közeli, gyakorlatilag fénytelen vízben, egy vénuszkagyló populációt, valamint baktériumszőnyeget fedeztek fel a tenger alatti üledékben. A felfedezés teljesen véletlenül történt az Amerikai Antarktiszi Program keretében, amikor a kutatók az északnyugatra elterülő Weddell-tengernél egy mély gleccservájat üledékét vizsgálták. A vájat 2002-ben került napvilágra, amikor a Larsen B jégnyelv összeomlott. Az expedíció vége felé a csapat videóra vette a tengerfenék élővilágát. A későbbi elemzés során derült ki, hogy kagylók és baktériumok növekszenek az agyagvulkánok körül. Mivel a fény nem hatol át a jégen, ezek az organizmusok nem fotoszintetizálnak az energia előállításához, hanem a metánból nyerik azt ki.

Az élőlények kapcsolata

Az ökoszisztémák lényegét jelentő táplálék- és energialáncban a kulcskérdés az élő és élettelen anyag szüntelen átalakulása. Az ember szintjén ugyanez a kulcskérdés: az anyagi és az emberi tényezőknek, a külső környezet és a személyiség információs és energiafolyamatainak egymásba áramlása. Az ökoszisztémáknak különböző léptékű formái vannak. Ilyenek például az egyes ember és közvetlen környezetének kölcsönhatása, a természet és az ember, a társadalom és az ember kölcsönhatása. Ez utóbbi csupán dominanciabeli különbség.

Érintetlen természettel ma már alig találkozunk, viszont a társadalmi környezet is többnyire tartalmaz természeti elemeket. Illetve azt sem szabad elfeledni, hogy bármennyire is úgy tűnik, hogy felülkerekedtünk a természet erőin, mégiscsak egy rendszer részei vagyunk, s ebből a szempontból ugyanolyan sebezhetőek, mint a rendszer bármely más eleme. A fajok közötti kapcsolatok létezésének felismerése óta vitatott kérdés, hogy az élő szervezetek közösségei egymástól független populációk kollektívumaként értelmezhetők-e vagy pedig a közösségek olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek hasonlatosak egy organizmus szervezettségéhez (szuperorganizmus koncepció). Az életközösségek a környezetet képező abiotikus faktorokkal együtt „fizikai értelemben vett rendszert” képeznek: ezt nevezték el ökoszisztémának Az élővilágban általánosan tapasztalható látszólagos vagy nem látszólagos rend ellenére, a természeti folyamatok a véletlen és a káosz elemeit sem nélkülözik. Az élőlények populációit elemezve megállapítható, hogy számosságukat, fennmaradásukat nyilvánvaló és rejtett, folyamatosan vagy időközönként ható tényezők korlátozzák, amelyek között rangsorolni, hatásukat előrejelezni nem könnyű. Emiatt még a legáltalánosabbnak tartott ökológiai törvényszerűségek is csak megszorításokkal alkalmazhatók. Az élővilág látszólagos harmóniáját a létfeltételek szűkössége, nélkülözések, előre nem látható katasztrófák szabályozzák. Az egyedek szintjén mindez véletlenszerűnek tűnő hatások révén, gyakran tömeges pusztulások formájában érvényesül.

Ökoszisztémáról általánosságban link