A Föld klímája
A klimatológia, vagyis az a tudományág, amely az éghajlattal foglalkozik, igen fiatal. A Föld négy milliárd éves történetéből kevesebb, mint kétszáz év az, amelynek időjárási viszonyairól és a légkör állapotáról feljegyzések állnak a rendelkezésünkre. Azonban az utolsó két évszázad alatt rögzített adatok nem adnak kulcsot a hosszú időtartamú éghajlati változások megfejtéséhez. Az időjárási előrejelzés azt sem tudja pontosan megmondani, hogy egy adott területen egy adott évben mennyi csapadék várható, vagy hogy a következő év átlagosan melegebb vagy hidegebb lesz-e, mint a megelőző. A légkört alkotó kényes egyensúlyban lévő gázok teszik lehetővé, hogy a Földön élet virágozzék. A légkör nélkül a Föld átlaghőmérséklete a víz fagyáspontja alatt lenne. A Földön kialakult élet alapfeltétele a folyékony halmazállapotban lévő víz. Tehát az életnek az a formája, amelyet a Földön megszoktunk, a légkör nélkül nem létezhetne. Ha a Föld átlaghőmérséklete a jelenleginél csupán néhány fokkal hidegebb vagy melegebb lenne, a Föld egészen más képet mutatna: a tenger szintje alacsonyabb vagy magasabb lenne, a tengerpartok máshol húzódnának, a természetes növényzet és a mezőgazdasági termőterületek máshol helyezkednének el. A Föld története során voltak a jelenleginél lényegesen hidegebb időszakok, amelyeket jégkorszaknak nevezünk és lényegesen melegebbek is. A Föld jelenlegi éghajlata sok területen lehetővé teszi az élet virágzását. Az időjárás a légkör fizikai jellemzőinek, folyamatainak pillanatnyi állapota egy adott helyen, és egy adott, rövidebb időszakban. Az időjárást alakító elemek: a napsugárzás, a hőmérséklet, a vízgőztartalom, a felhőzet, a csapadék, a légnyomás és a szél. Ezek állapotának szüntelen változásában azonban hosszabb távon bizonyos szabályszerűségek figyelhetők meg, amelyek alapján megállapítható, hogy milyen egy adott terület átlagos időjárása, más szóval éghajlata.
Az átlaghőmérséklet emelkedése
A felmelegedés oka a Föld légkörében jelentkező üvegházhatás erősödése, amit az üvegházhatású gázok koncentrációjának növekedése okoz. A globális felmelegedés létezését a kutatók egy része vitatja, többségük azonban ma már elismeri, hogy nem csak átmeneti ingadozásról van szó. Ha a globális felmelegedés folytatódik, akkor a sarki jég egy része elolvad, ami az óceánok vízszintjének emelkedéséhez vezet. A nagy mennyiségű édesvíz megjelenése az Atlanti óceánban akár a melegvizű Golf áramlás leállását is előidézheti, ez Európában és Észak-Amerikában az éghajlat jelentős lehűlésével járna. A globális felmelegedés okozta klímaváltozás tehát nemcsak felmelegedést, hanem adott esetben lehűlést is jelenthet. Ismeretes, hogy a múltban is történtek változások az éghajlatban, de ezeknek okai természeti jellegűek voltak. A jelen változásokért, mint az 1860-as években kezdett műszeres felmérések óta megállapított átlagos globális hőmérséklet 0,6 °C fokos emelkedéséért, nagyrészt az emberi tevékenységek okolhatók. Tény, hogy a feljegyzések szerint az 1998-as év volt a legmelegebb, míg 2001 a második legmelegebb. A XX. század legmelegebb évtizede a 90-es évek voltak, és valószínű, hogy a XX. századi felmelegedésnek foka és időtartama magasabb illetve hosszabb volt, mint bármikor az elmúlt 1000 évben. A megfigyelt felmelegedés oka az üvegház-gázok koncentrációjának növekedése a légkörben. A legfőbb üvegház-gáz, a széndioxid az 1750-es körülbelüli 280 ppmv-ről 2001 végére 370 ppmv-re nőtt, ami több mint 32 %-os emelkedés. Ugyanebben az időszakban a metán és a dinitrogén-oxid koncentrációja 151-gyel, illetőleg 17 %-kal növekedett. A felmelegedés okai nem teljesen tisztázottak, nevezetesen az, miszerint földtörténeti ciklikus jelenségről, avagy antropogén eredetű klímaváltozásról van szó, a tény azonban tény, egy felmelegedési folyamat részesei vagyunk.
Az éghajlatváltozás következményei
Az éghajlatváltozással kapcsolatos tudásunk leghitelesebb forrásának világszerte az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) jelentései számítanak. Ez a testület ugyanis tömöríti a klímaváltozással foglalkozó szakemberek többségét a világ minden tájáról. Az IPCC a globális földfelszíni átlaghőmérséklet 1,4-5,8 Celsius fokos emelkedését prognosztizálja a század végéig (1990-hez képest), a legvalószínűbb érték tehát kb. 3,5-4 Celsius fok. Azaz pontosan annyi, mint amennyivel a legutóbbi jégkorszak véget értével emelkedett a hőmérséklet. Nagy különbség azonban, hogy akkor 5000 év leforgása alatt melegedett ennyit a Föld, jelenleg ellenben pusztán 100 esztendő kell majd ehhez! Vagyis a változás földtörténeti időléptékben is elképesztően gyors, ami komoly megpróbáltatásokat jelent mind a természet, mind a társadalom számára. A világóceán átlagos szintjének emelkedését 9-88 cm-re becsüli az IPCC 1990 és 2100 között. A legvalószínűbb érték tehát mintegy fél méter. Ezáltal a tenger több tízmillió ember lakóhelyét foglalná el, ők tehát kénytelenek lennének elvándorolni. Egy ilyen tömeges népvándorlás a befogadó területek egy részén óhatatlanul is társadalmi feszültségekhez, olykor akár erőszakos konfliktusokhoz vezetne. Bár az emelkedés mértéke pontosan nem határozható meg, a legoptimistább előrejelzés szerint is egyre több változásra kell felkészülnünk: - Módosul a nagy földi légkörzés, a tengeráramlások rendszere, ezért átalakul a csapadékeloszlás, eltolódnak az éghajlati övek. - A felmelegedés hatására olvadásnak indulnak a gleccserek és a sarkvidékek jégtakarói, ez pedig a tenger szintjének emelkedéséhez vezet, ami veszélyezteti a sűrűn lakott partvidéki területeket. A fentiekből látszik, hogy a higgadt tudományos előrejelzések önmagukban is ijesztő képet festenek számunkra az éghajlatváltozás kapcsán, az éghajlatváltozás a legnagyobb kihívás, amellyel napjainkban világszerte szembe kell néznünk.
Kapcsolódó információk:
Kapcsolódó animációk:
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
