A környezetvédelem jövője
A környezetvédelem jövője szempontjából ezért döntő fontosságú az új vezetői generációk erkölcsi attitűdje. Nem elfogadható az a cinizmus, ami a mögött a kijelentés mögött húzódik, hogy „Miért ne tenném, ha mindenki más teszi?” Ez az etikai attitűd forrása lehet ugyan látványos karriereknek, de az ilyen karrier minden bizonnyal kérészéletű. A vezetőnek nem szabad elfelejteni, hogy felelősségi körükbe tartozik, hogy az általa vezetett vállalat tevékenysége hogyan hat másokra. Egy nem biztonságos termék forgalmazása vagy egy veszélyes technológia alkalmazása erkölcsileg elfogadhatatlan. Az, hogy az állam a vállalatvezetők tevékenységét egyre erősebben kénytelen szabályozni, nagyrészt azzal függ össze, hogy a csúcstechnológiák korában a társadalom számára nyomasztóan elviselhetetlen, hogy egy vállalatvezető tisztességén múljon a közösség életminősége. A pénznek, mint kizárólagos ösztönzőnek a szerepét tehát a társadalom korlátozni kényszerül. Téved az a vállalatvezető, aki azt gondolja, hogy elegendő, ha rendelkezik a működéséhez szükséges engedélyekkel, vagyis, hogy eddig terjednek erkölcsi felelőssége határai. Különösen érdemes ezt most hangsúlyozni, amikor a magánvállalkozások újbóli elterjedésének korát éljük Magyarországon. Ha azt akarjuk, hogy a magánvállalkozások rendszerét viszonylag szabad formában megőrizzük, becsületes és jól képzett vezetőkre van szükségünk. A környezetvédelem jövője az egész társadalom bevonása az állami szerepvállalás részbeni felváltásával, ami többek között közgazdasági szempontból is az egyetlen hosszútávon járhatónak tűnő megoldás. A környezetvédelem és világunk jövője egyre inkább összefonódik.
Környezetvédelmi tevékenységi formák
Mivel a környezet állapota, a környezetvédelem hatékonysága mindenkire hatással bír, mindenkit érint, ezért a környezetvédelmi tevékenységi formákba be kell vonni számos szereplőt, a kormányzattól kezdve az ipari és vállalkozói szférán át a társadalomig bezáróan, gyakran a különböző érdekek és feladatok között egyensúlyozva. Természetesen a környezetvédelem is pénzbe kerül, de ugyanolyan szükséges a szemléletváltás, a meggyőzés, a hit, amelyért akár áldozatvállalásra is képesek vagyunk, vagy azzá válhatunk. E magatartásmód kialakításának eszköze a környezeti nevelés. A környezetvédelem fogalmát csak az utóbbi fél évszázadban alkalmazzuk, környezetünk tudatos alakítása, megóvása pedig az emberi civilizáció része volt mindig. E nevelési terület holisztikus elvű: az ember külső (természeti, társadalmi), és belső környezetét is figyelembe veszi. A személyiség egészére (kíváncsiság, érzelem, akarat, értelem, kíván hatni, a művészet és tudomány a hit és a technológia nevelésben való arányos részvételével. A környezeti nevelés „a bölcsőtől a sírig” tartó folyamat. Az óvoda lehetőségeiből az életkori sajátosságoknak megfelelő nevelési eljárásokból, a szülőkkel való szoros kapcsolatból adódóan e területen figyelemre érdemes eredményeket ért el már megyénk több intézménye. A nevelés az iskolában folytatódik, annak legfontosabb színtere. A természetszeretetre és – védelemre való nevelést lakóhelyünk élővilágának, a helyi értékek megismertetésével kezdhetjük.
A környezetvédelmi mozgalmak
A nyugat-európai országok többségében az állampolgári szervezetek a 70-es évek első felében alakultak. Ekkor kerültek felszínre a II. világháború után megindult, korlátlannak tűnő gazdasági fejlődés hátrányos hatásai: a szennyezett vizek, a savas eső, a kihaló erdők és a szennyezett levegő. Az ijesztő jelenségek által okozott aggodalom életre hívott egy új társadalmi mozgalmat: megszülettek a környezetvédelmi mozgalmak, amelyek számos állampolgári kezdeményezést eredményeztek. A helyi lakosok szervezkedni kezdtek bizonyos tevékenységek elleni fellépésre: pl. autópálya építés, ipartelepítés, repülőtéri kifutópálya építése, egy-egy folyó szennyezése, vagy természetvédelmi területek tönkretétele ellen. Mivel a kezdeményezések címzettje minden esetben a kormány volt, hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a jól megszervezett és összehangolt akciók sikeresebbek lesznek, mint az egyéniek. Egy csoport mindig többet tud elérni, több adatot tud összegyűjteni, és így jobban fel tud készülni az ellenzékkel való szembenállásra. Ezért számos olyan új szervezetet alapítottak, amelyek állampolgári (civil) szervezeteknek minősülnek. Az állampolgári kezdeményezések hatására a környezetvédelmi problémák politikai problémákká is váltak. A környezetvédelmi kérdések megjelentek a politikai élet napirendjén. Ettől a pillanattól kezdve az állampolgári szervezetek folyamatosan erősödtek, egyre hatékonyabbak lettek és jelentős politikai tényezővé váltak. A Római Klub létrejötte jelentős esemény volt, ami a globálisan gondolkodó elit értelmiség vitafóruma, szigorúan zártkörű tagsággal: maximum 100 fő lehet a tagja. E zártkörű elit társaság első jelentését Dennis Meadows és munkatársai állították össze, és 1972-ben jelent meg A növekedés határai címmel. A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a 21. század közepére globális környezeti katasztrófa léphet fel, kimerülnek a természeti erőforrások, drámai módon megnövekszik a környezet szennyezettsége, s a Föld rohamosan növekvő lakosságát egyre nehezebb lesz megfelelő mennyiségű és minőségű élelemmel, ivóvízzel ellátni. Mindennek elkerülésére kidolgozták a globális egyensúly koncepcióját, amely szerint sürgősen csökkenteni kell a népesség növekedését, korlátozni kell az ipari termelést és a meg nem újuló természeti erőforrások felhasználását. Hazánkban az 1980-as években az állampolgári környezetvédelmi mozgalmak is kialakultak. Hosszú időn keresztül a bős-nagymarosi erőmű ellen tiltakozó Duna Kör tevékenysége volt a meghatározó (1984). A Duna Kör nagy szakmai és politikai sikere, hogy az erőmű okozta problémát az ország színe elé tárta, belpolitikai üggyé tette. A Duna Kör sikere a kétes környezeti hatású döntések elleni helyi tiltakozó mozgalmak sorozatát indította el. A legjelentősebb ezek közül az ófalui atomtemető (1989), illetve a gyöngyösoroszi akkumulátor feldolgozó ügye (1989). 1990-ben már több környezetvédelemmel foglalkozó társadalmi szervezet (pl. Zöld Kör) alakult, illetve a parlamenti választásokban a Zöld Párt is részt vett. A nemzetközi tapasztalatokhoz hasonlóan a magyar zöld mozgalmakat is az ésszerűtlen rivalizálás, szétaprózottság, az együttműködés hiánya jellemzi, ami akadálya annak, hogy nagyobb tömegbázisra tegyenek szert, és a környezetvédelem ügyét hatékonyabban tudják képviselni.
Kapcsolódó információk:
Kapcsolódó animáció:
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
