A technikai fejlődésről

Ipari forradalom a neve annak az átfogó társadalmi, gazdasági és technológiai változásnak, ami a 18. században és a 19. században Nagy-Britanniában lezajlott. Az átalakulás az eleinte szénfűtésű gőzgép feltalálásával és a kezdetben textil üzemekben elindult gépesítéssel kezdődött. Az ipari forradalom technológiai és gazdasági folyamatainak a gőzhajtású hajók, csónakok, és a gőzvasút bevezetése adott újabb lendületet. A folyamatok a 19. században átgyűrűztek Nyugat-Európába, Észak-Amerikába, majd tovább, az egész világra.

Szakaszai:

1. szakasz (1780-1850) jellemzője: a gépesítés, a tömegtermelés és a gyárak kialakulása

2. szakasz (1870-1914) jellemzője: kialakulnak a vezető ágazatok; a gépipar, vegyipar és a vasútépítés

3. szakasz (1918-39) jellemzője: a tartós fogyasztási cikkek tömegtermelése

4. szakasz (1945-napjainkig) jellemzője: a tudományos-technikai forradalom

Az ipari forradalom okai összetettek és rengeteg vita tárgyát képezik. Történészek az ipari forradalmat a feudalizmus végét jelentő társadalmi és intézményi változások következményeként értékeli, ami Nagy-Britanniában az Angol polgári forradalom után következett be. A 17. század gyarmati terjeszkedései során a nemzetközi kereskedelem bővülésével kialakultak a pénzpiacok, beindult a tőkefelhalmozás, és ekkor zajlott a Tudományos forradalom, amelyek együttesen fejtették ki hatásukat.

A bővülő belföldi piac az ipari forradalom katalizátoraként működött, ami részben magyarázza, hogy miért Angliában következett be. Ez idő alatt más népek piacai helyi régiókra bomlottak gyakran vámokkal és díjakkal terhelve az ottani árukereskedelmet. Az amerikai piac pedig a Második ipari forradalom során alakult újjá, mintegy 100 évvel később. A gőzenergia a nyomtatás ipari folyamataiban való hasznosítása az újságok és könyvek terjesztését nagyban segítette, ami a műveltség növekedését és a tömegek politikai részvételét erősítette. Az Egyesült Államokban ekkor vezették be az általános választójogot.

Angliában a Reform Act elnevezésű törvény 1832-ben a választókerületek bővítésével lehetővé tette, hogy olyan körzetek is részt vehessenek a törvényhozásban, amelyek addig nem, lényegében ez vezetett a modern politikai pártok kialakulásához és a 20. századi választójogi reformsorozatokhoz. Az elkerítések és a Brit mezőgazdasági forradalom hatékonyabbá és kevésbé munkaerő-igényessé tették az élelemtermelést, és a népességnek az a része, amely már nem tudott munkát találni a mezőgazdaságban, a városokba kényszerült, hogy az újonnan épült gyárakban keressen munkát.

A városokba való tömeges vándorlás alacsony életkörülményekkel járt: hosszú munkanapok a hagyományos mezőgazdasági szünetek nélkül (nyári aszály vagy télvíz idején), kevesebb bérért dolgozó növekvő gyerekmunka. Az ipari forradalomnak jelentős hatásai voltak a társadalmi struktúrára. Elindulása előtt a nyilvános és a magán szféra között erős átfedések voltak, a munka gyakran egybefolyt a háztartással a családtagok között elosztva. Most viszont ezek a szférák elkezdtek kettéválni munkai életre és attól élesen elkülönülve otthoni életre. Ez a folyamat nagy mértékben befolyásolta a nemi szerepek további alakulását és hozzájárult a későbbiekben hagyományos családmodellnek elnevezett társadalmi intézmény kialakulásához. A szén használatának elindulása óta beszélhetünk üvegházhatásról és környezetszennyezésről.

A várható tendeciákról

A jövőkutatók és természettudósok egyöntetűen állítják, hogy a Föld és az emberiség jövőjét a globális klímaváltozás fogja meghatározni. Ez alapján nem lehet az egész bolygóra kiterjedő pontos előrejelzéseket adni, minden egyes részén más és más változások fognak bekövetkezni. Ami biztos, az a változás. Az üvegházhatású gázoknak a levegőben található koncentrációja évről - évre nő, fokozva ezzel a földi légkör üvegházhatását, ami globális felmelegedéshez, éghajlatváltozáshoz vezethet. Ennek mértékéről és hatásairól nincs egyetértés a tudósok körében.

Tény, hogy a Föld történetében többször is bekövetkezett éghajlatváltozás. Gondoljunk a jégkorszakokra és az azokat követő felmelegedésekre. Ugyanakkor nem szabad legyinteni a téma kapcsán, mivel az is bizonyos, hogy nem lehet büntetlenül sok milliárd tonnányi szennyező anyagot a légkörbe juttatni.

Az Amerikai Űrkutatási Hivatal (NASA) műholdjai felvételeket készítettek a Földről. Riasztó kép tárult a kutatók szeme elé. Az északi féltekén négy-öt kilométeres magasságban szinte összefüggő, a korábbinál magasabb koncentrációjú szén-dioxid felhő alakult ki. Nehéz dolga van a tudósoknak, mert a légkör és az időjárás változásai rendkívül bonyolult kölcsönhatásban állnak az óceánokkal, a sarkok jégsapkáival. A jelenlegi tendenciák alapján úgy becsülik, hogy a légszennyezés miatt az elkövetkező ötven-száz évben akár 5 °C-al emelkedhet a Föld átlaghőmérséklete. Ez a várható hőmérsékletváltozás kb. akkora, mint amennyi a jégkorszaktól mostanáig következett be.

Nehéz megállapítani, hogy egyes helyeken mekkora és milyen irányú lesz a hőmérsékletváltozás. Néhány helyen hőmérséklet-csökkenés is bekövetkezhet. A legnagyobb aggodalmat a sarkokon tapasztalható hőmérséklet-növekedés váltja ki. Ha a globális felmelegedés mértéke akkora lesz, hogy a sarki jégpáncélok olvadni kezdenek, az a tengerszint emelkedéséhez fog vezetni. Ez több milliárd ember lakóhelyét veszélyezteti, mivel a Föld népességének háromnegyede tengerparton, vagy annak közelében él. Elképzelhető, hogy az üvegházhatás hatására szakadt le a közelmúltban az Antarktiszról egy több ezer négyzetkilométernyi nagyságú jégtábla. Az üvegházhatás erősödése maga után vonhatja azt is, hogy szélsőségessé válik az éghajlat, ezért gyakrabban következhetnek be pusztító természeti katasztrófák.

Az El Nino természeti jelenségét - ami pusztító hurrikánokkal és szökőárakkal járt együtt -, sokan a globális felmelegedés számlájára írják. Egyes területeket árvíz, másokat tartós aszály fenyeget, eltolódhatnak az éghajlati sávok. A tengerszint-emelkedés, az aszály és más tényezők hatására emberek milliói kerekedhetnek fel, hogy lakóhelyet változtassanak. Ez a legújabb kori, soha nem látott méretű népvándorlás világméretű konfliktusokat okozhat.

A villág jelenlegi állapota

A fosszilis energiahordozók elégetése szén-dioxid kibocsátással jár, ennek légkörbe jutása úgynevezett üvegházhatást vált ki, vagyis a hősugarak egy részét visszaveri a Föld felszínére. Így fennáll a veszély, hogy felmelegedés, klímaváltozás következik be. 1992-ben Rióban elfogadták az Éghajlatváltozási keretegyezményt, de ez nem tartalmazott meghatározott kötelezettségeket. Újabb öt év kellett ahhoz, hogy 1997-ben Kiotóban megszülessen egy konkrét csökkentési adatokat tartalmazó jegyzőkönyv. Később az Egyesült Államok elnöke úgy döntött, hogy nem ratifikálják a jegyzőkönyvet, de bátorítják az amerikai vállalatokat és a lakosságot, hogy önkéntes alapon törekedjenek a csökkentésre. Elmúlt újabb öt év, és csak ez év végére várható, hogy a megállapodás életbe lép. A kormányok nagyon lassan reagálnak a globális problémákra. A klímaváltozást illetően döbbenetes adatokkal találkozhatunk. Íme néhány példa: 1992-ben 360 jelentős természeti katasztrófát regisztráltak a világon, 2001-ben pedig 700-at. A 20. században a Föld felszínének átlaghőmérséklete 0,5, más számítások szerint 0,7 Celsius fokkal emelkedett. A 21. századi prognózisok további 1.4 és 5.8 közötti Celsius fok emelkedéssel számolnak. Vannak tudósok, akik azt mondják - egyébként teljes joggal -, hogy a Föld történetének utóbbi 100 ezer évében mindenre volt példa, felmelegedésre, lehűlésre, időjárási rendellenességre. A politikusok egy része ezt szívesen hallgatja, mert azt jelenti számukra, hogy nem kell tenniük semmit sem. Csakhogy mára új helyzet állt elő a Földön, amely eltér minden eddigitől: 6 milliárd embert kell eltartani, kereken 2 milliárd lakást fűteni, hűteni; azokban főzni, mosni, mosogatni, tisztálkodni és 600 millió gépkocsit kell megtölteni üzemanyaggal. Mindez korábban nem fordult elő. A népesség 2,5 milliárd főről 5,8-ra emelkedett, sőt ma már tudjuk, hogy jóval meghaladta a 6 milliárdot. A 8 millió lakosnál is népesebb városok, vagyis a megavárosok száma 2-ről 25-re emelkedett. Érdekes adat, hogy az átlagosan megtermelt élelmiszermennyiség lépést tartott, sőt felülmúlta a népesség növekedését. A számok a termelést mutatják, nem az egyéni hozzáférést, amely már más kategória, s amelyet már a gazdasági és szociális lehetőségek határolnak be. Az éves vízfelhasználás óriási növekedést mutat; 1300 köbkilométerről 4200-ig jutottunk el. Ez azt jelenti, hogy a vízkészletekkel pazarlóan gazdálkodunk. Az esőerdők jelenleg, az 1950-ben mért felületnek csupán a 70 százalékát adják. A CO2 kibocsátás közel ötszörösére emelkedett. Az elefántok száma pedig a tizedére csökkent fél évszázad alatt. A világ környezeti állapota globálisan romlik, lokálisan viszont szerencsére számos jó példa van a javulásra. A nemzetközi környezetvédelmi együttműködés számos területén történt ugyan jelentős előrelépés, de Földünk általános környezeti állapota összességében mégis erőteljesen romlott. Az ózonréteg elvékonyodásának, a globális éghajlatváltozás növekvő kockázatának és a természeti erőforrásokkal is kapcsolatos más környezeti problémáknak a világméretű nemzetközi összefogás révén történő kezelése egyre sürgetőbbé vált. Ezzel párhuzamosan a társadalmak közötti fejlettségi, átlagos életminőségi különbségek is nagymértékben nőttek, s ebben is óriási szerepe van az erőforrásokhoz való hozzáférésben, azok hasznosításában, hasznosításának hatékonyságában megmutatkozó különbségeknek.

Az ipari forradalomról link