A fejlődés ára

Az ember magatartása a körülötte levő világgal szemben a történelem során mindig változott. Az az elképzelés, hogy a Föld a világmindenség középpontja, csaknem ötszáz évvel ezelőtt – Kopernikus felismerése alapján – megváltozott, és később kiderült, hogy az a naprendszer melyben élünk, csak egyike azoknak a rendszereknek, amelyek az általunk tejútnak nevezett spirálködben találhatók. Az idők folyamán azt is felismertük, hogy a tejúton kívül is több millió tejútrendszer van a világegyetemben. A világegyetem kitágulásával együtt kibővültek ismereteink a Földről is. Legújabban arra kellett rádöbbenni, hogy a Földnek létfeltételünket képező anyag és energiakészletei nem kimeríthetetlenek és az ember csak egy kis része a földi szerves életnek. Az ismeretek bővülésével együtt tágult az a tér is, ahová az ember aktív tevékenységével jelentős változásokat okozva behatolt. Az emberi tevékenység környezetet alakító hatása a technika fejlődésével méreteit tekintve olyan jelentős lett, hogy többé nem hagyható figyelmen kívül. Az ember tevékenységének környezettel kapcsolatos viszonya szabályozásra szorul, hogy meg lehessen őrizni azokat a körülményeket, melyek az emberiség számára az életfeltételek hosszú időre való biztosításához, a fejlődés fenntartásához szükségesek. A környezet az élő szervezeteket körülvevő élő (bioszféra) és élettelen (légkör, talaj, hidroszféra) földi tartományok együttes rendszere. Az élővilág és környezete állandó kölcsönhatásban van, folytonos energia- és anyagcsere zajlik köztük. Az élőlények közül különösen fontos számunkra az emberi faj, amely tevékenységével a környezet alakítójává vált. Ebben fontos szerepet játszott mintegy tízezer éve a letelepedéssel együtt járó mezőgazdasági forradalom, amely a felszín átalakításával, a talajok energia- és anyaggazdálkodásának megváltozásával, a növény- és állatvilág sokféleségének csökkenésével járt. Az ember különösen az 18. századtól induló ipari forradalom után lett a környezet alakítója, amikor az energiatermelés, és ennek köszönhetően az ipari produkció alapvető tevékenységgé vált. Korunkban az ember hatalmas földi anyagmennyiséget mozgat meg, alakít át, és a fölösleges termékeket a levegőbe, a talajba, a felszíni vizekbe és az óceánokba bocsátja. A mezőgazdasági és élelmiszertermelés érdekében befolyásolja a természetes szárazföldi bioszférát (pl. erdőirtások), a talajok anyag- és hőforgalmát, valamint halászattal a folyók, a tavak és az óceánok élővilágát. Mindez a nagyvárosokban élő emberek egészségének romlásához, a talaj és a természetes vizek sav- és nitráttartalmának növekedéséhez, az ivóvíz minőségének csökkenéséhez, végső soron nem kívánt éghajlatváltozásokhoz és az élővilág elszegényedéséhez vezet. Az emberi hatások közül különösen fontosak a globális változások, amelyek az egész bolygót érintik. Így a légkörben földi léptékben növekszik az üvegházhatású gázok koncentrációja, amit elsősorban az energiatermelés okoz. A szén-dioxid mennyiségének növekedésével páthuzamosan valamelyest csökken az oxigén légköri szintje, ami azonban elhanyagolható mértékű. Ezzel szemben az üvegházhatású gázok, így a szén-dioxid koncentrációjának növekedése az éghajlat melegedését eredményezi.