Az információ jelentősége a társadalom életében

A társadalom a huszadik században jutott el a fejlettségének és a bonyolultságának arra a fokára, amelyen az információs kapcsolatok a társadalom „tudatalattijából” a felszínre törtek. Megnőtt és megváltozott az információ szerepe, robbanásszerűen megnőtt az információ termelése és felhasználása, s nyilván ennek következményeként fejlődésnek indult az információtovábbítás, a hírközlés technikája. A föld felszínén, a tengerek mélyén kígyózó, világrészeket összekötő telefon- és távíróvezetékek, a szikratávíró, majd a rádió ésszerű, gazdaságos kihasználásának igénye napirendre tűzte a hírátvitellel kapcsolatos jelenségek alaposabb tanulmányozását, a műszaki alkalmazások elméleti megalapozását. S azt se felejtsük el, hogy a negyvenes évek elején a világ több pontján kezdetét vette a számítógépek intenzív fejlesztése. A társadalomban az információ, mint erőforrás, érték, stratégiai- és versenytényező egyaránt kulcsfontosságú szerepet tölt be; az üzleti életben, a termelésben, szolgáltatásoknál, az államigazgatásban, a tudományos kutatómunkában kifejtett hatásai következtében a gazdasági növekedés motorja.

Az információk áradatáról

Az információ életünk legnagyobb erejű, állandóan ható stressz sorozata. Az igazi információ (amely valami újat közöl) zavart kelt bennünk, arra kényszerít, hogy zavarunkat tudatunk magasabb fokú átrendezésével megszüntessük. Egy olyan elemi emberi szükségletről van szó, amely nélkül tartósan nem érezhetjük jól magunkat. Selye szerint az egyéniség csak a stressz hevében képes tökéletesen kiformálódni. Még inkább igaz, hogy az ember személyisége, szellemi világa csak az információ-áradat sodrában fejlődhet ki igazán. Minden információközlés szellemi magányunk feloldása és ugyanakkor megerősítése; a másik ember tudásában való részesedés és a tőle való különbözés drámai folyamata zajlik minden célba érő információ közlése során. A kultúra és a műveltség tulajdonképpen nem más, mint az új és új információkkal elborított ember állandó küzdelme integritásának, értelmi, érzelmi, akarati egységének megteremtéséért, fenntartásáért. Az információ nemcsak teremti, hanem rombolja is az egyéniséget, és ezáltal újrateremtésre kényszeríti, ez pedig nagyon fájdalmas folyamat. Mégis, akikben él a megismerés, alkotás iránti szenvedély, soha nem érzik büntetésnek ezt a küzdelmet. Az érzékszerveinket másodpercenként több mint tízmillió bit információ éri, az agyunk viszont csak 15-20 bitet dolgoz fel belőlük, de ez a néhány bit is sok ezer választást és döntést tesz lehetővé minden pillanatban. Ezeknek a fontos információknak a kiszűrése az idegrendszer legnagyobb teljesítménye, az ehhez szükséges képesség millió évek alatt fejlődött ki bennünk. A saját magunk termelte információkkal szemben egyelőre még védtelenek vagyunk, a túl sok információ káros hatását az idegrendszerre, a gondolkodásra, a társadalmi érintkezésre a pszichológusok, pedagógusok, szociológusok vizsgálják.

Az információs társadalom

Minden kornak megvan a maga állandó jelzője: a "hit korszaka", az "ész korszaka", a "felfedezések kora" stb. A XX. század az "információ korszaka" nevet kapta [H 1]-Hogyan változott az információ szerepe az elmúlt századokban ?). Az információs társadalom 1956-57-ben vette kezdetét, ekkor történt, hogy a műszaki, vezetői és adminisztrációs dolgozók száma meghaladta a fizikai dolgozókét az USA-ban. Ekkor hozták létre az Atlanti-óceán |alatt a telefonösszeköttetést, 1957-ben lőtték fel az első szputnyikot az oroszok. A Harvard Egyetem szociológusa, Daniel Bell akkor jobb híján posztindusztriális társadalomnak nevezte el a jövő társadalmát, ahol a szolgáltatás lesz a vezető gazdasági ág. Ma már tudjuk, hogy egy információs társadalom alakul ki, a hagyományos szolgáltatásban az amerikai munkaerőnek csak egytizede dolgozik, viszont 60% fölött van a programozó, tanár, tisztviselő, könyvelő, újságíró, tőzsdeügynök, menedzser, tudományos kutató, jogász és technikus munkakört betöltők számaránya. Az információs társadalomban két ellentétes folyamat zajlik. Egyrészt az új technikák lehetővé teszik, hogy a központi hatalom és a hierarchikus osztályok helyébe egy sokközpontú, horizontálisan szervezett és egymást kiegészítő önkéntes közösségekből álló társadalom lépjen. Másrészt viszont azok, akiknek lehetőségük van a kommunikációs csatornák szelepeinek nyitására és zárására, soha nem látott hatalom birtokába jutnak. Az adatbázisok 70%-a az USA-ban, 85%-a az északi féltekén van. A munkaállomások 80%-át négy nagyvállalat forgalmazza. Az adatbázisok 90%-át öt szolgáltató vállalat tartja a kezében.

Az információ és a média

A hálózati kommunikációs technológia – a telefon, a telefax, a műholdas és kábeltelevíziózás, valamint a személyi számítógép – tömeges elterjedése gyökeresen megváltoztatja az információkhoz való hozzáférés lehetőségét. Nélkülük már el sem tudjuk képzelni mindennapjainkat, máris megváltoztatták információs szokásainkat. Az információközvetítés iránti igények a széles körben propagált technikai lehetőségekkel párhuzamosan nőnek. Az elektronikus médiát a gyors hozzáférés és a keresőkifejezések egy keresésen belüli tetszőleges variációs lehetősége teszi rendkívül vonzóvá. Az elektronikus médiával való bánni tudás hamarosan az általános képzés szerves része lesz. A passzív információellátás a média közvetítésével, a tv, a hírlapok és a rádió révén megy végbe. Itt a szerkesztés válogatja ki az információkat, amelyek a programtól függően jönnek házhoz. Az új információs és kommunikációs technológiák nem tekinthetők a hagyományos tájékoztató szolgálat alternatívájának: csupán a keresési lehetőségek kiegészítéseként és fejlesztéseként kell őket felfogni. Ugyanis nem a média, hanem a szükséges információ optimális szolgáltatása a legfontosabb az információközvetítés folyamatában.

Az információ és a hatalom viszonya

Információs társadalom még sehol sem alakult ki. A nagy hatalmú vállalatok egy vízióról, pontosabban annak csupán az előnyeiről tartanak előadásokat, készítenek propagandaanyagokat, a hátrányokról azonban nem vagy csak ritkán esik szó. Az információ hatalom, ezért áldoznak hatalmas összegeket a fejlett országok, a multik, a szegényebb országokban a hatalom birtokosai, a szervezett bűnözés stb. a számukra fontos információk megszerzésére és ezek egy részének közlésére. A polgár pedig a fotelben elnyúlva járhat múzeumokban, vásárolhat, végezhet hivatali vagy más munkát, és élvezheti a valóságtól elszakadva a virtuális világot. A polgár gyermekei a különböző elektronikus játékszerek és számítógépes játékok mellett elfelejtenek mozogni és játszani, továbbá fantáziájuk csak beléjük táplált programok szerint tud mozogni. Ugyanakkor a polgár megfeledkezik arról, hogy adatai, kapcsolatai, bevallott és eltitkolt jövedelmei stb. valahol nyilvántartásba kerülnek.

A ránk zúduló információtömegben jelentős szerepet tölt be az évi körülbelül 80 milliárd forintot mozgató reklámipar. Kérdés, hogy ennek az összegnek milyen fokú a hasznosulása a nemzetgazdaságban és a háztartásokban. Az információ hatalom annak a kezében, aki gyűjti és áruvá teszi azt. A gazdag országok ezzel fokozzák gazdagságukat. Országokon belül, legyen szó a legszegényebbekről is, a hatalom és az információ birtokosai növelik befolyásukat, gazdagságukat a szegény rétegek rovására. Mivel a hatalom birtokosai is érzik tudat alatt, hogy életformájuk - elsősorban a népességszaporulat következtében - sokáig nem tartható fenn, azaz most kell kihasználni lehetőségeiket, mindenhol nőni fognak a társadalmi feszültségek. Minthogy értékké, az információ hatalmi tényezővé válik. A hatalom azé lesz, aki az információt termeli és elosztja.

Az információ szerepe a tudományos kutatásban link