Az információ

Bár az állatok (különösen a csoportokban élők) is kommunikálnak egymással, de igazából az emberi társadalomra jellemző a kommunikáció, így jogosan oszthatjuk fel e szerint a történelmet öt időszakra. Az első a beszéd forradalma, amellyel az ember át tudta adni a világról szerzett ismereteit. A második az írás forradalma, amellyel az információtárolás függetlenné vált az emberi emlékezettől. A harmadik a könyvnyomtatás forradalma, az információk tömeges terjesztését tette lehetővé. A negyedik távközlés forradalma, amely során a telekommunikációs, telefonos hálózatok világméretűek lettek, hatalmas távolságok hidalhatók át egyetlen pillanat alatt. Az ötödik pedig az információfeldolgozás, a számítástechnika forradalma, amely során többek között megjelenik az ember-gép párbeszéd, s az információtárolásnak és feldolgozásnak egészen új tárulnak fel. Az információnak az emberiség történetének több ezer éve alatt nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget, senki nem gondolta volna, hogy napjainkra dollármilliókkal mérhető ipari árucikké válik, amelyet korlátlan mennyiségben termelnek, és hogy az információ komoly tudományos vizsgálódások tárgya lesz. Az információkkal való foglalkozás az üzleti szférára és a kormányzati hivatalokra volt jellemző. Ezt a fajta munkát a társadalom unalmasnak, alacsony rendűnek tekintette, azokat, akik ezt végezték, lenézték, a különböző mechanikus számológépeket és egyéb irodai berendezéseket sem becsülték többre, mint a légféket vagy a szárazelemet, feltalálóikat sem tartjuk számon. A 20. század elején még semmi jele nem volt annak, hogy néhány évtized alatt egy új társadalmi forma, az információs társadalom fog kialakulni.

Az információ formái

Egyértelmű, általánosan elfogadott osztályozás híján csak felsorolni lehet néhány felosztási kísérletet, melyekkel különböző tudományágak művelői különböző megközelítésben megpróbálták csoportosítani a sokféle információt. Az egyik elmélet szerint vannak szelektív és strukturális információk. A szelektív információ azt mutatja, hogy az összes fizikailag lehetséges válasz közül milyen valószínűséggel fordul elő a kiválasztott, a strukturális információ viszont csak a reális szituációk halmazát veszi figyelembe. A mutáció például jelentheti a strukturális információ csökkenését (negatív, romboló változás lépett fel), ugyanakkor a szelektív információ növekedését (teljesen váratlan változás lépett fel). Ha a környezet a mutációnak kedvező irányban változik meg, akkor mindkét információ mennyisége növekedett. Vannak dinamikus és statikus információs struktúrák. Az első típusba azok az információs szerkezetek tartoznak, amelyek önmagukban hordozzák a jelentésüket, leggyakrabban egy bonyolult rendszer létrehozásához és működtetéséhez szükséges ismereteket, ezeknek általában nemcsak térbeli, hanem időbeli szerkezete is fontos (pl. egy tojás). A statikus információs struktúrák olyan rendezett jelsorozatok, amelyek passzívan várják, hogy a címzett rájuk találjon, és értelmet, jelentést vigyen beléjük (pl. a Hamlet.) Egyfajta hierarchiát tükröz az a felosztás, amely szerint megkülönböztetnek fizikai, biológiai és társadalmi információkat.. A fizikai információk az élettelen természetben is megjelennek (pl. a földi mágneses tér változásai a naptevékenység függvényében). A biológiai információk már élő szervezeteket tételeznek fel (pl. idegimpulzusok), a társadalmiak pedig már értelmes élőlények együttműködő csoportjait (pl. tudományos értekezések). A legnehezebb feladatot akkor tűzzük ki, ha megpróbáljuk az információkat jelentésük szerint osztályozni. Eszerint a következő csoportokat hozhatjuk létre: statisztikai, szemantikai és esztétikai információk. A statisztikai információk értéke csak attól függ, hogy mennyire váratlan az az esemény, amelyről tudósítanak (pl. a heti nyertes lottószámok).

Az ember és az információ

Történelme folyamán az ember mindig megteremtette azokat a kommunikációs eszközöket és viszonyokat, amelyekre fejlettsége adott szintjén szüksége volt. Az állati létből való kiemelkedésének bizonyítékaként „kidolgozta” az információkódolás legbonyolultabb módját, a beszédet, s rendre felfedezte a szervezetén kívüli, exoszomatikus információtárolás egyre tökéletesebb eszközeit: a rajzot, az írást, a nyomtatást, a mágneses buborékot és a digitális videólemezt. Az emberi civilizáció fejlődését előmozdító nagy találmányok vagy az energia átalakításával, vagy az információátvitellel kapcsolatosak. Az információtechnika fejlődése és beépülése a társadalomba példa nélküli sebességgel történik. Míg a legfontosabb ipari berendezések, gépek felfedezéséhez kb. 250 évre volt szükség, addig például a számítástechnika területén 40 év alatt hasonló vagy még nagyobb nagyságrendű fejlődés ment végbe. Ugyanilyen arány, legalább öt-hatszoros sebességnövekedés figyelhető meg az új technika elterjedéséhez szükséges időtartam terén is. A rendkívül gyors fejlődés szinte megjósolhatatlanná teszi a változások irányát, és gyakran megalapozatlan feltételezésekhez vezet. Valószínű, hogy a jövő társadalmának alapja, a fejlődés mögött álló hajtóerő az információs javak termelése lesz, és nem az anyagiaké. Az információ -egyre inkább új erőforrás. Méghozzá olyan speciális, megújuló erőforrás, amely a felhasználása révén egyre gyarapodhat. Feltéve, hogy az érdeklődő, folyamatos tanulásra kész, tudással rendelkező emberi erőforrások rendelkezésre állnak. A két erőforrás - ember-információ - kapcsolata elválaszthatatlan. Nem árt emlékezetbe vésni az információ keletkezésével, „teremtésével" összefüggő alábbi dilemmákat. Az egyik az információ felhasználóhoz „kötöttsége", hiszen nincs „önálló léte". A másik az információ-szolgáltató szakértelme és elhivatottsága. Számtalan kifejezés honosodott meg erre (adatgazda, információ-mérnök, információs bróker, szaktanácsadó stb.) a hazai informatikai köznyelvben eltérő tartalommal. "Az utóbbi harminc év alatt több információ keletkezett, mint a megelőző öt évezredben." Ez a kilátástalan információ-követés traumát okoz az emberben. Mivel nem tudja teljesíteni rendeltetését, ezért az emberben skizofrén tünetek jelentkezhetnek. Az ember elveszítette a "mélység iránti intuícióját meg a transzcendenciához való vonzódását", s csak jelek között botorkál. Az emberek nem közvetlenül tapasztalják meg a realitást, hanem érzékszerveikhez toldott kiegészítések, protézisek segítségével. Az információk sokasodó tömege és az emberi életkor végessége közötti kapcsolat arra ösztönzi az embert, hogy sűrítse az információkat, hogy azokat egy bonyolultabb rendszerré szerkessze össze. Egyre nehezebben tudnak szót érteni az emberek, pontosabban az egyes ember az emberiséggel, az információs társadalomba betagozódni nem kívánók, nem tudók pedig perifériára szorul.

Információforrások

Az információforrás vagy más szóval információhordozó az információt, az új ismereteket magába fogadja, őrzi és továbbítja. Információforrás lehet a tv, a rádió, az Internet, egyik munkatársunk vagy azok a szakemberek, akiktől egy kongresszuson előadást hallunk. Információforrás a nyomtatott vagy más hordozón található írott információ. Ez utóbbiak a szakirodalmi információ forrásai. Az információk közvetítője tehát az információforrás. Ezek lehetnek: - hang (A szóbeli információ forrása lehet a munkahelyi kommunikáció, a konferenciákon, tanulmányutakon való részvétel, de idetartozik a rádióban hallott híranyag is.) - fény (A hagyományosan vagy videoszalagon rögzített filmek a hanghatáson túl a képi élményt is szolgáltatják, így egy kérdéses témával kapcsolatban több ismeret szerezhető és gyorsabban.) - különböző jelrendszerek (A füst, morze stb. a régebbi korok információforrásai voltak. Most is jól használhatók viszont a metakommunikácós jelzések, amelyek különösen a személyes tárgyalások során közvetíthetnek új és kiegészítő ismereteket a szóban elhangzottak mellé.) - nyomtatás (A könyv, a folyóirat hagyományosan a nyomtatás révén készül. A papírt mint információhordozót a mai napig a megbízhatósága jellemzi.) - elektronikus (A CD-ROM, CD, a mágneses és digitális adathordozókon rögzített információk az utóbbi évtizedek termékei. Használatukkal az információk elérése lényegesen gyorsabb, mint egyéb hordozókról.) Az információforrások elsőbbségét nem lehet egyértelműen eldönteni: mindig az adott feladattól és helyzettől függ, mikor melyik forrásból származó információt tudjuk a számunkra legmegfelelőbb módon hasznosítani.

Információs rendszerek

Az egymással kapcsolatban álló információs folyamatokat együtt információs rendszernek nevezzük. Az információs rendszerrel szemben támasztott követelmények: - gyors és pontos kommunikáció - nagy mennyiségű adat tárolása - gyors adatfeldolgozás Ezen követelményeket a számítógép tökéletesen kielégíti!

Az információs rendszerek (döntéstámogató rendszerek) ma zömmel relatíve nagy mennyiségű adat viszonylag gyors és lényegében tetszőleges lekérdezését teszik lehetővé, de csak kevés esetben végeznek érdemi adatfeldolgozást/elemzést. A döntéshozatal továbbra is emberi feladat marad. Az információs rendszerek kialakítását az az idealista feltételezés előzte meg, mely szerint a számítógép képes lesz a rendelkezésre álló adatok alapján akár a döntéshozatalra/javaslat tételre (DSS: Decision Support System) is.

Az idea természetesen még nem került feladásra és a kutatás szintjén bonyolult problémákra is kialakításra kerültek ún. adaptív autonóm agents (AAA), melyek képesek egy jól körül határolt adathalmaz alapján tényleges döntéseket hozni (pl. számítógépes tőzsdeügynök, de akár a sakkautomata is idesorolható). A mára kialakult gyakorlat azonban egyértelműen rámutat arra, hogy már az is nagy eredmény, ha egy, az üzleti folyamatok támogatására kialakított információs rendszerben nagyon sok adatot, kellően gyorsan és tetszőleges lekérdezések alapján tudunk használni (Data Support). Ez az EIS (executive information system) szintnek felel meg. Fontos hiányosság, hogy az adatok időhöz való kötöttségét egyáltalán nem vagy csak bonyolult beavatkozásokkal lehet leképezni. Ennek első megnyilvánulása, hogy az információs rendszerekben zömmel csak tényadatok számára van hely és az ezekből levezethető prognózisok már nem feltétlenül jelentik az információs rendszer integráns részét. Másrészt egy adat előzményei, keletkezése, változásai és érvényessége általában nem nyerhető ki az információs rendszerekből, minthogy zömmel bele sem kerül.

Az információról link