Az emberi kommunikáció formái

Az ember mindmáig a kommunikáció etalonjának a multimediális közvetlen emberi kommunikációt tekinti. A létrehozott számos kommunikációs technológia mindegyike arra törekedett, hogy bővítse e kommunikáció hatókörét, egyszersmind azonban meg is őrizze ennek az értékeit.

Egy-egy technológia értékét aszerint ítéljük meg, hogy az milyen mértékben képes szimulálni a közvetlen emberi kommunikációt. A kommunikációs technológiák sorában forradalmi lépés volt a telefon feltalálása, mivel ez az eszköz először volt képes a közvetlen emberi kommunikáció három dimenziója közül kettőnek (a szupraszegmentális és szegmentális nyelvi dimenziónak; más elnevezéssel a vokális és a verbális dimenziónak) a működtetésére, s “testünk termékének”, az emberi hangnak kódolás nélküli, eredeti formájában történő továbbítására. A közvetlen emberi kommunikáció térbeli korlátokat legyőző viszonylag sikeres utánzása szédületes karriert biztosít a telefon számára. A vezetékes hálózat állomásainak helyhez kötöttsége azonban sokat elvesz a telefonos kommunikáció természetességéből, mivel az ember természeténél fogva “mobil” lény. Hosszas műszaki fejlődés eredményeként a 20. század utolsó évtizedében kialakuló mobil telefónia óriás lépést jelent a közvetlen emberi kommunikáció tökéletes szimulálása felé, sőt, a közvetlen emberi kommunikációnak virtuális módon bármilyen technológiájú kommunikációban jelenlevő elemei ténylegesen is mind inkább megjelennek.

A kommunikáció alapvető formája, etalonja valamennyiünk számára a közvetlen emberi kommunikáció. Ez három dimenzióban megy végbe:

1. az extralingvális jelek

2. a szupraszegmentális nyelvi jelek

3. a szegmentális nyelvi jelek síkján

Az emberi kommunikáció hang és fényjelekkel, valamint írásos formában történik.

A kommunikáció irány szerinti fromája

A kommunikációval a körülöttünk zajló történéseket egy rendszer segítségével képesek vagyunk közölni egymással. Ennek a közlési rendszernek alapelemei a jelek és a jelek használatának szabályai. A jeleket eredetük alapján megkülönböztetjük, mint természetes vagy mesterséges jelek. Ahhoz, hogy kommunikáció létrejöhessen, szükség van adóra, vevőre, egy csatornára vagy közegre, mely az adót és a vevőt összeköti, egy információra, és egy közös kódra, mely biztosítja a megértést. A kommunikációt a folyamat irányultsága szerint elkülöníthetjük, mint egyirányú vagy kétirányú. Egyirányú, ha a vevőnek nincs módja adóvá válnia, ilyen például az olvasás, tévénézés. Kétirányú kommunikációról beszélhetünk ha mód van rá, hogy az adó és vevő szerepet cseréljen, s így beszélgetés alakulhat ki. A kommunikációt megkülönböztetjük még, hogy közvetett vagy közvetlen. Közvetlen akkor, ha az adó és vevő egyszerre vesz részt a folyamatban és térben közel vannak egymáshoz. Minden más esetben közvetett kommunikációról beszélünk. Közvetett kommunikáció az is, ha magunknak készítünk emlékeztető feljegyzést, vagy ha az információ egy harmadik személyen keresztül jut el a címzettig. A kommunikáció lehet egyirányú, amikor a hallgatónak nincs módja az azonnali visszajelzésre, nem mondhatja el véleményét, nem fejtheti ki álláspontját (pl. könyv, TV, rádió). A kétirányú kommunikáció esetén lehetőség van az azonnali visszajelzésre, ilyen a beszélgetés, a vita, a telefonálás. Végül a kommunikációt megkülönböztetik aszerint, hogy a kommunikáló felek egy helyen és egy időben vannak jelen (ekkor közvetlen kommunikációról beszélünk), illetve nem egy időben, nem egy helyen tartózkodnak, ekkor közvetett a kommunikáció.

A közvetlen emberi kommunikáció

A közvetlen emberi kommunikáció jellemző sajátossága, hogy sokcsatornás jelzőrendszer. Egyszerre, egy időben számtalan üzenetet kódolunk és dekódolunk e folyamat során. A kommunikáció hitelességét ezeknek az üzeneteknek az összhatásai alkotják. E szabályból következik az a fontos felismerés, hogy a lényeg gyakran a részletekben búvik meg! A legapróbb, gyakran jelentéktelennek minősített kommunikatív elemek válhatnak és válnak is az egészre kiható, az ítélkezés lényegét meghatározó jelenséggé. Példával élve: az öltözködés legapróbb eltérései, a higiéniai elvárások egyoldalú megkövetelése, az egyoldalú köszönések és tiszteletadások gyakorta válnak helytelenül alakuló attitűdök forrásaivá. Az emberben működő biológiai és pszichológiai folyamatokra épülnek ugyanis a személyiség értelmi (kognitív) és érzelmi (emocionális) történései, amelyek a többi ember számára a viselkedésben válnak felfogható jelenséggé. A személyek közötti közvetlen kommunikációs folyamatokban tehát egyaránt fontos szerepet játszik a gondolkodás, a megértés, a következtetés, lényegkiemelés, rendszerezés stb., - mint a személyiség kognitív "működése" - továbbá pozitív és negatív érzelmeink - mint a személyiség környezetéhez fűződő viszonyának emocionális minősítése. A két folyamat egymástól elválaszthatatlan és a személyiségen belül zajlik. Mások számára a viselkedésben mutatkozik meg, amelyet szociális és szociálpszichológiai tényezők szabályoznak. Az elemi kommunikációs törvények leginkább két ember közvetlen kommunikációs folyamataiban vizsgálhatók egyszerűen azért, mert ezekben a folyamatokban minden emberi érzékszerv szerepet játszik, de legfőbbképpen a látás és a hallás.

A kommunikáció résztvevők szerint formája

A kommunikáció a résztvevő felek között körkörösen zajlik, mivel a kommunikációs folyamatban résztvevőknek az üzenetekhez és a másik félhez való viszonyát maga a kommunikációs folyamat alakítja. Ez talán első olvasására túl elméletinek tűnik, azonban gondoljunk csak arra, hogy hiába képzeljük el előre, hogyan fogunk fizetésemelést kérni, a tényleges történést, a kommunikáció tényleges lezajlását a másik fél is befolyásolja. A kommunikáció mint folyamat lehet egyenrangú és egyenlőtlen aszerint, hogy a résztvevő felek között milyen a viszony. A szülő - gyerek viszony alapvetően egyenlőtlen, a serdülőkor táján azonban a szülő - gyerek kapcsolatnak egyenrangú, szimmetrikus viszonnyá kell válni. (Ez nem könnyű, elsősorban a szülők váltanak nehezen, mivel a kétféle viszony között hosszú átmeneti periódus van).

Interperszonális kommunikációról link