A tömegkommunikáció előtt
„Minden élőlény közül legértelmesebb az ember, minthogy keze van” – mondja Anaxagorasz görög filozófus. Ebből is látszik, hogy már az emberi kultúra bölcsőjében a görög gondolkodók belátták azt a fontos tényt, mely alapvetően befolyásolta az ember kiemelkedését az állatvilágból: a munkavégzés, mégpedig a közösségben végzett munka volt az a tényező, mely elősegítette az emberré válást. Az ember elődjének felemelkedése, a két lábon való járás szabaddá tette a mellső végtagokat, aminek következtében azok munkavégzésre alkalmasakká váltak. A munkavégzés megkövetelte, hogy az ember ősei valamilyen módon segítsék egymást, valahogyan információt cseréljenek. Mindez szükségessé tette egy differenciáltabb kommunikáció, s ezzel párhuzamosan a gondolkodás kialakulását, így tehát Anaxagorasznak igaza van, amikor a kéz használata és a gondolkodás fejlődése közötti összefüggésre rámutat. A beszéd kialakulásának voltak előzményei: a hangképzés tulajdonságát az ember elődje magával hozta a biológiai létből. (Erre bizonyíték az is, hogy a főemlősök is birtokában vannak a hangképzés képességének: az etológusok szerint pl. a csimpánzok kb. 30 jelhangot ismernek, s mindegyiknek más-más jelentése van. Más hangot ad a csimpánz, ha éhes, ha örül, ha dühös, stb.) Ez az örökölt hangképző képesség fejlődött az idők során úgy, hogy beszédhangok képzésére is alkalmassá váltak a hangképző szervek, s ez később az emberre jellemző, örökletes tulajdonsággá vált. Az örökölt hangskála bővült, majd a tagolatlan hangok összekapcsolásából létrejöttek a szavak, s a nyelv kommunikációs jelrendszerré vált. Ma, amikor a szuper technikák világát éljük, a számítógép és az Internet világában, nehezen tudjuk érzékelni, milyen jelentős volt Gutenberg találmánya és elterjedése. Az információ rögzítésének és tárolásának az új módszere szinte korlátlan lehetőséget biztosított a betű, a kultúra tömeges terjesztésére. Addig csak az juthatott könyvhöz, aki a költséges kódexeket meg tudta fizetni, de ezt követően tömeges méretekben előállíthatóvá vált a kultúra, ami az írástudók számának növekedését, ez viszont újabb igények kialakulását is jelentette. Fellendült a könyvkereskedelem, a könyvtárak fejlődése, s egyre szélesebb rétegek részesülhettek az írásbeliségből, sőt, a sokszorosítás lehetősége alapot adott a sajtó színrelépéséhez is, ami az első lépés volt a tömegkommunikáció elterjedése felé.
Az információs forradalom
A technológiai fejlődés a számítástechnikában, a félvezető-iparban és az elektronikában nem csak a gazdasági környezetet változtatja meg, hanem kézzelfoghatóvá teszi az Információs Korszakot az emberiség számára is. Ennek az evolúciós-revolúciós változásnak az információs technológia a motorja, amely a jövő évezredben a legnagyobb ipari szektorrá válik, és az összes többi szektor, így a termelés és a társadalmi együttélés alapjává adja. Ennek azonban óriási társadalmi kihatása lesz. A politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális szereplők egyre szélesebb köre fog hozzájutni az Információs Korszak vívmányaihoz, végeredményben napjainkban éljük át az átmenetet az információs társadalomba. Egy egyszerű példa, hogy világszerte csökken a PC-k beszerzési ára, ezáltal növekedett a személyi számítógépek elterjedtsége, ami kihatással van az új gazdasági ágazatok megerősödésére (távmunka általános elterjedése például), a fogyasztói szokások megváltozására (e-kereskedelemre például), az oktatásra (távoktatás megjelenésére például). Az új technika, a hálózati megoldások elterjedésével az emberi fejlődés - termelés és együttélés - alapjává válik.
Az információs forradalom hatása a kommunikációra
Korunk jellemző embertípusa a "homo informationicus", az állandó tájékozódásra kényszerített ember. Míg a pedagógia az ember szellemi építésével foglalkozik, addig az informatika a szellemi átépítés tudománya. Az információkat az emberek részben személyiségük szellemi átépítésére, részben élvezeti cikként való fogyasztásra használják. A fogyasztó típusú emberekkel a közléstudomány (tömegkommunikáció), az önmagukat építő és a fogyasztás mellett információkat termelő emberekkel az informatika foglalkozik. Az információ életünk legnagyobb erejű, állandóan ható stressz sorozata. Az igazi információ (amely valami újat közöl) zavart kelt bennünk, arra kényszerít, hogy zavarunkat tudatunk magasabb fokú átrendezésével megszüntessük. Egy olyan elemi emberi szükségletről van szó, amely nélkül tartósan nem érezhetjük jól magunkat. Az egyéniség csak a stressz hevében képes tökéletesen kiformálódni. Még inkább igaz, hogy az ember személyisége, szellemi világa csak az információ-áradat sodrában fejlődhet ki igazán. Minden információközlés szellemi magányunk feloldása és ugyanakkor megerősítése; a másik ember tudásában való részesedés és a tőle való különbözés drámai folyamata zajlik minden célba érő információ közlése során. A kultúra és a műveltség tulajdonképpen nem más, mint az új és új információkkal elborított ember állandó küzdelme integritásának, értelmi, érzelmi, akarati egységének megteremtéséért, fenntartásáért. Az információs forradalom alapvetően megnövelte az információhoz jutás lehetőségét, és megnyitotta az „interaktív média” új világát. Eddig sosem tapasztalt jelenség, hogy az emberek tömegével léphetnek kapcsolatba egymással és kapcsolódhatnak be különféle hálózatokba. Azonban még sok a tennivaló az információs technológiában rejlő lehetőségek teljes kiaknázásáig, és az információs szakadék megszüntetéséig.
A kommunikáció kiszélesedése
A huszadik században a távolság kérdése drámai átalakuláson ment át: a bolygó minden évtizeddel kisebbé és kisebbé vált. Mivel e változásért elsősorban a rádiózás feltalálása és a telekommunikáció különböző formái a felelősek, nem az utazók növekvő számára lehet következtetni belőle, hanem a "kis bolygó"-érzés megjelenésére. Az egyidejűség felé mutató haladás első lépése a távírókészülék volt, amely mindmáig a modern társadalmak által létrehozott nyilvános tér legfontosabb és legjellemzőbb eleme. A távírókészülék volt a leghatékonyabb egységesítő eszköz a gyarmatosító kultúra kezében. A távírókészülék azonban, és hasonlóképpen néhány évtizeddel később a telefon, amely utat nyitott az egyidejűség ígéretének földjére, az egyes személyek közötti kommunikációra korlátozódott. A telefon a szabadság technológiája az első lépést jelentette a nyilvános tér privatizálásának folyamatában. A távírókészülék és a telefon megjelenésének idején, amikor ezekhez a ritka eszközökhöz még igencsak korlátozottan lehetett hozzáférni, az új technológiák legfontosabb jellemzője az egységesítést elősegítő képességük volt. Manapság, amikor ezek a technológiák a virágkorukat élik – és a telefon mindenhol jelen van –, lehetővé teszik az egyéni kapcsolatok és a magánjellegű, meghitt terek kialakulását. A média és a tér, a távolság legyőzéséért folytatott küzdelem történetének második fordulópontja a rádió volt, majd később a televízió. A műsorszórás, az információ terjesztésének addig ismeretlen rendszere újfajta nyilvános teret hozott létre. A média-térben a távolság technológiai és politikai kérdéssé vált. Technológiailag csupán egy kiszámolható összeg: az energia, amelyre egy bizonyos távolság legyőzéséhez szükség van. Persze mindennek ára van: nagy távolságokat áthidalni nem olcsó feladat, és ez politikai nehézségeket is okozhat. A harmadik fordulópont a napjainkban zajló digitális forradalom: a konvergencia, a multimédia és az Internet-forradalom jelenségei, valamint végül de nem utolsó sorban a különböző mobil és vezetékes/vezeték nélküli interaktív kommunikációs eszközök és szerkezetek új keletű összeolvadása. Ez a forradalom, ez az új paradigma újfajta társadalmi teret hozott létre: a kiberteret vagy virtuális teret. A kibertér a köz- és a magánszektor közös tartománya, a virtuális identitás, a virtuális szomszédság és a virtuális távolság kifejeződése és megnyilvánulása. A kibertérben az olyan hagyományos fogalmak, mint a távolság vagy a nyilvános és a magán világ közötti különbség, összedőlnek és eltűnnek. Vannak versengő közösségek, élénk verseny zajlik a lojalitások piacán, most is van kulturális csoportosítás, de mindez ellenőrzés és cenzúra nélkül, olyan kapuőrök nélkül, mint az uralkodó osztályok, a politikusok vagy a nemzetállamok. Mivel a kibertér mára visszafordíthatatlanul részévé vált a politikáról, a médiáról, a kommunikációról és a kulturális fejlődésről folytatott diskurzusnak, gyakran hangzanak el olyan vélemények, amelyek vagy alul- vagy túlbecsülik e szép új világ jelentőségét (pl. egyetemes szabadság – globális Nagy Testvér; digitális szakadék – korlátok nélküli világ stb.)
Kapcsolódó információk:
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
