Az anorexia pszichológiai probléma
Az anorexia nervosa-ban szenvedő beteg eleinte egyre kevesebbet eszik, majd szinte semmit. A közös családi étkezésekről kivonja magát, az ételek között válogat, előfordul, hogy csak vizet iszik egész nap. Előfordult már olyan súlyos anorexiás eset is, ahol a beteg arckrémet, testápolót sem használt, mert félt, hogy az ezekből a bőrön át felszívódó zsír is elhízást okozhat. Az anorexiában szenvedők általában nagyon kitartó, makacs, eltökélt emberek, képesek pl. a nullkalóriás étrend mellett akár extrém mértékű testedzést is végezni. Az éhezés következményekkel jár, a beteg menstruációja elmarad, fokozott szőrnövekedés indul meg, depressziós lesz, és minden fertőzésre fogékonyabbá válik. Sajnos még ma is elég magas a halálozási arány, a halál oka a legtöbb esetben szívmegállás vagy valamilyen fertőzés. Az anorexia kialakulásában szerepet játszik a felnőtt szexualitás elutasítása: a tinédzser azért nem eszik, mert nem akar nőni, kislány akar maradni. Ennek családi okai lehetnek, gyakoribb az anorexia olyan családokban, ahol az édesanya elhagyta a családot vagy szeretőt tartott, vagy ahol az apuka szexuálisan molesztálta a gyerekeket. Nyilvánvaló a betegségek kialakulásában korunk szépségideáljának szerepe: a média által közvetített ideál a vékony, sportos alkatú nő, azonban a valóságban sokkal több nő rendelkezik nőies alkattal, és gyakran előfordul, hogy ezt a különbséget képtelenek elfogadni. A kezelés több fázisból áll, egyrészt kezelni kell az esetlegesen fennálló testi tüneteket, ezután a legtöbb esetben viselkedésterápia következik. A beteggel a kórházban időnként szerződést kötnek, hogy naponta mennyit kell ennie, és cserébe jutalmakat, előjogokat kaphat. Például, kórházi körülmények között a beteg eleinte semmit nem tehet, fél kg súlyemelkedés után nézhet tv-t, egy kg után bejöhet hozzá egy látogató, kettő után kimehet a kertbe sétálni stb. Ha a beteg már összeszedett egy kis súlyt, és képes mással is foglalkozni, mint a fogyókúra gondolatával, a pszichiáter elkezdheti feltárni, hogy milyen okok vezettek a betegséghez, és hogyan lehet ezeken segíteni. Egyes esetekben gyógyszer (depresszióellenes vagy szorongáscsökkentő szer) felírására is szükség lehet. Jó kiegészítő a csoportterápia. Nagyon fontos, hogy a családtagok egyet értsenek a terápiával és támogassák abban a beteget.
A szülő feladata
A szülők, akik együtt élnek gyermekükkel, vagy gyakran találkoznak, felfigyelhetnek az anorexia nervosa tüneteire. Az anorexiások súlyosan lesoványodnak. Már a klinikai tünetek megjelenése előtt feltűnő lehet, hogy az érintettek viselkedése megváltozik. Jellemző lesz rájuk a nagyfokú aprólékosság, precizitás, önmaguk számára magas teljesítménymércét állítanak fel. Figyelmük középpontjába a testsúly kerül. Rettegnek az elhízástól, annak ellenére, hogy az esetek többségében eleve normális testalkatúak. Az általuk túlzottnak ítélt testsúly vagy az elhízástól való félelem miatt egyre inkább csökkentik a táplálékfelvételt. Állandóan az étkezésre összpontosítanak, diétás recepteket, kalóriatáblázatokat tanulmányoznak. Mások számára gondosan tálalnak, míg maguk gyakran az ételt elrejtik, vagy kidobják. Ha ilyesmiket tapasztal a környezet, fontos a hozzáállás, ugyanis a kívülállók bíráló szavára nem sokat ad a beteg. Ha sikerül megértetni az érintettel, hogy nincs rendben, sürgős orvosi ellátásra van szükség. Igen fontos az orvosok és nővérek részéről nyújtott támogatás, intenzív pszichoterápia és családterápia. Gyakran van szükség a háziorvos és a pszichiáter szoros együttműködésére, és táplálkozási szakemberekkel történő rendszeres konzultálásra. A gyógyulás hosszú folyamat, teljes gyógyulásra ritkán lehet számítani két éven belül. A hozzátartozóknak végtelen türelemre van ebben a helyzetben szükségük. Bár az anorexia nervosából sokan felgyógyulnak, néhányan sebezhetők maradnak.