Méh
A méh körülbelül a kismedence közepén található. Üreges izom, egy fekvő körte alakjára emlékeztet. Fala vastag, erős izomból áll, terhesség alatt sokkal nagyobb és nehezebb, súlya 100 grammról 1000 grammra emelkedik. A méh függőlegesen áll az alhasban, legtöbbször enyhén előrehajlik a hólyag felé. A méhüreg elölről hátrafelé laposodik. Oldalnézetben háromszög alakú, két felső „szöge” összeköttetésben áll a petevezeték-üregekkel, az alsó „szög” a hüvelyüreggel áll kapcsolatban. A megtermékenyített pete az első három nap alatt a petevezetékben a méh felé vándorol. A negyedik napon érkezik meg. Amikor eléri a kb. 0, 3 mm-es nagyságot, a pete már több mint 100 sejtből áll, és hólyagszerű szedercsírává vált. Ez a hatodik napon végleg beágyazódik a méhnyálkahártyába, mely a méh belsejét béleli ki. A terhesség három hónapja alatt a méh annyira megnő, hogy 5-6 cm-rel meghaladja a szeméremcsont felső szélét, ilyenkor már tapintásra érzékelhetővé válik. A negyedik és az ötödik hónap között eléri a köldököt. A szülés előtt egész a bordákig felnyúlik.
Méhlepény
A megtermékenyített petesejt első sejtcsoportja a pete egyik pólusán különül el. Feladata az, hogy a méhnyálkahártya sejtjeire kapaszkodva behatoljon a méh belsejébe, hogy a pete ott beágyazódhasson. Ezek a sejtek alkotják a „trofoblasztot”. A trofoblaszt mikroszkopikus méretű elágazásaival mélyen behatol a nyálkahártyába. Így összeköti a méh kicsiny vérerecskéit, s ezzel az anyai vérkeringést a trofoblaszttal, amelyből a placenta fejlődik ki. A méhlepény, más néven placenta olyan szerv, amely az embrió táplálására, oxigénnel való ellátására és az anyagcsere salakanyagainak az eltávolítására szolgál. Gondoskodik a hőmérséklet-szabályozásról is. Ahhoz, hogy fejlődjön, minden élő szervezetnek megfelelő mennyiségű táplálékra és oxigénre van szüksége. Egyidejűleg le kell adnia a széndioxidot, és el kell távolítania a salakanyagokat, amelyek a növekedéshez szükséges tápanyagok feldolgozása során keletkeznek. Ez az ember minden szervére igaz, legyen szó akár májról, az agyról vagy a szívről. Ezek a szervek oxigénben gazdag vért kapnak az artériákból, amit széndioxiddal és salakanyagokkal megrakva a vénákon keresztül küldenek vissza. Az artériák és a vénák a bal oldali szívkamrából közvetlenül eredő főütőér, az aorta elágazásai. Hasonló a helyzet a fetusnál, de az őt ellátó artériáknak és vénáknak nincsen közvetlen összeköttetésük az anyai keringési rendszerrel. A teljes oxigén- és tápanyagcsere a placentán keresztül zajlik. Az anyai vér a méh artériáin keresztül jut el a placenta hajszálfinom erecskéinek ezreihez, és a vénákba folyik vissza. A méhlepény külső fala olyan, mint egy szűrő, amelyen keresztül a fetus a számára szükséges tápanyagokat kapja, és a salakanyagokat leadja. A méhlepényt és a fetust köldökzsinór köt össze. Ebben három ér fut, amelyek a magzat köldökéhez vezetnek. A terhesség végére a méhlepény kb. 20 cm átmérőjű, és 2, 5 cm vastag, húsos, vörös képződmény lesz, olyan, mint egy kerek torta.
Magzatburok
Az embrionális burok finom hártyából áll, a méh üregében lévő magzatot körülvevő tömlő, mely vízzel, a magzatvízzel van kitöltve. Voltaképpen három hártyából, burokból áll, a burkok a méhfallal össze vannak nőve; a szülés alkalmával a méh feszítő hatása alatt megrepednek, a méhfal összehúzódása folytán pedig arról leválnak, s a magzat megszületése után a méhlepénnyel együtt megszületnek. A fetus a magzatburok magzatvizében úszik, ami lehetővé teszi mozgékonyságát. A magzatburkokon belül védve van a kívülről jövő erőszakos hatások és a mikrobák elől.
Magzatvíz
A megtermékenyített emberi pete a terhesség egész ideje alatt a méhben marad. Az anya szervezete magzatvízzel és egy igen bonyolult burokrendszerrel védi. A magzatvíz a magzatburkok által képzett zsákot kitöltő folyadék, melyben a magzat úszik, s mely a magzatot a külső behatásoktól védi. Mennyisége kb. 1/2-1 liter, de kóros körülmények közt sokkal több vagy jóval kevesebb is lehet.
Kapcsolódó információk:
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
