Őszinteség
A szexuális nevelés azzal kezdődik, hogy a szülők hogyan viszonyulnak saját testiségükhöz. Hogy az apa és az anya mit éreznek egymás iránt, egymás teste iránt, azt a gyereknek nem kell mondani, érzi. Ezért olyan nehéz a szülőnek hogyan válaszolni a feltett szexualitásra vonatkozó kérdésekre. Először a saját érzéseikkel kell szembekerülniük, tisztázni aggodalmaikat, az esetleges szégyenérzetet. Ha a gyerek véletlenül szembekerül a menstruáció jeleivel, hajlamos megijedni, hogy az anyjának valamilyen komoly baja, sérülése van. Ha ezt a rémületet nem is mondja, csak azt kérdezi, „miért vérzik anyu?”, ne üssük el valami banális válasszal, hanem válaszoljunk őszintén. A gyermekkel szembeni őszinteség azért is fontos, mert ha a szülő nem ezzel az érzéssel a szívében beszél a gyerekkel, az előbb-utóbb kiderül, és ez azt okozhatja, hogy messze kerülnek egymástól.
Kérdések a szexről
A gyerekeknek két és fél, három éves korra lesznek egyre pontosabb fogalmaik a nemiséggel kapcsolatos dolgokról. Fontos kérdése ennek a kornak, hogy a fiúk és a lányok miért különböznek annyira fizikailag. Ha a gyereket ekkor rossz benyomások érik, az kihat az egész hátralévő szexuális fejlődésére, a későbbi szerelmi- és szexuális életére. Ha a gyerek a feltett kérdésekre kap ugyan válaszokat, de azok idealizálják a nő-férfi kapcsolatot, otthon pedig teljesen más, negatív példa van a szeme előtt, természetesen a példát fogja követni egész életében, és nem a szép válaszokat teszi magáévá. Nem szabad elfelejteni, hogy a gyerekek apránként tanulják meg a dolgokat, és addig térnek vissza egy-egy kérdésre, míg azt nem érzik, hogy már tisztában vannak a dologgal. Természetes hát, hogy minden újabb fejlődési szakaszban újabb állomás következhet a felvilágosításban. Sosem szabad a szülőnek türelmetlennek lennie, ingerülten kitérni a válaszadás elől, akkor sem, ha már egyszer elmondta a dolgot. A szülők általában megtervezik, mikor és hogyan szeretnék elmesélni a szexualitásról szóló „mesét”, ám ez többnyire egyáltalán nem abban az ideális formában zajlik, mint ahogy azt szeretnék. Többnyire a legképtelenebb időpontokban és helyeken hangzanak el a „kényes kérdések”. Sose intsük le a gyereket, ne szóljunk rá, hogy ilyet nem illik kérdezni, hiszen ez csak a felnőtt számára kínos, a gyereknek az is csupán egy kérdés, hogy: „Miért van a néninek gyereke, ha nincs is férje?”. Ha nem találjuk megfelelőnek az időt a válaszadásra, inkább mondjuk, hogy várjon egy kicsit, és ha kettesben vannak, akkor kezdjünk el mesélni. Fontos, hogy mondandónk ne legyen túl ünnepélyes, mert ezzel megijeszthetjük a gyereket. Olyan természetességgel beszéljünk a kisbaba fogantatásáról is, mint amikor például azt meséljük el, hogyan lesz a szivárvány. Ha a szülő elmagyarázza, hogyan jön ki a kis mag a férfi hímvesszőjéből, és kerül a nőbe, oda, ahol majd a baba fejlődik, a gyereknek még nem támad vizuális képzete a dologról. Vannak gyerekek, akik nem kérdeznek nyíltan az őket foglalkoztató szexualitással kapcsolatos dolgokról. A szülő ne higgye, hogy az ő gyermeke még biztosan nem gondol ilyesmikre, hogy még túl ártatlan, hanem figyeljen a jelekre, amiket a gyermek kérdések helyett ad. Előfordulhat, hogy csak megjegyzéseket tesz valamilyen őt foglalkoztató dologra, mert nem tudja feltenni, megfogalmazni a kérdést. Az ilyen gyerekeknek is megfelelő felvilágosítást kell adni a normális fejlődés érdekében.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
