Tananyag választó:
Szexuálhigiéné
Jegyzet szerkesztése:
A terhességmegszakítás
Eszköztár:

A terhesség-megszakítás tablettával, injekcióval

Néha bizonyos gyógyszereket, például mifeprisztont (RU 486-ot) és prosztaglandint használnak a vetélés megindítására, különösen a 16 hetet meghaladó terhességekben, mert a tágítás és kiürítés ilyenkor súlyos szövődményekkel, például a méh, vagy a belek sérülésével járhat. Az RU 486 közvetlenül a fogamzást követően is alkalmazható. A prosztaglandinokat, melyek méhösszehúzódást okoznak, hüvelykúp vagy injekció formájában lehet bevinni. Mellékhatásuk lehet hányinger, hányás, hasmenés, az arc hirtelen kipirulása vagy eszméletvesztés. A prosztagladin néhány nőben asztmás rohamot vált ki. A prosztaglandinnal kombinált mifepriszton nagyon hatékony szere a 7 hétnél korábbi terhességek befejezésének. A mifepriszton gátolja a progeszteron méhnyálkahártyára gyakorolt hatását, így a prosztaglandin hatása kifejezettebb. Teljes egészében gyógyszeres terhesség megszakításra Magyarországon és Európa legtöbb országában ma még nincs lehetőség.

Abortusz

Az abortusz a terhesség természetes vagy mesterséges úton és körülmények között történő megszakítása. Az előbbit spontán vetélésnek, az utóbbit művi vetélésnek, vagy abortusznak is nevezik. Lényeges, hogy a terhesség 12. hetéig a nem kívánt fogamzást megszakítsák. Ekkor a megtermékenyült petesejt még nem ágyazódott be olyan mélyen a méh falába, tehát még viszonylag könnyen eltávolítható. Az orvosi beavatkozás műtétnek számít. Különösen indokolt esetben a terhesség 16. hetében még végeznek terhesség-megszakítást, extrém esetben a terhesség 20. hetéig végezhető el a beavatkozás. A beavatkozás hagyományos formája a küretkanállal történő beavatkozás, melynek a korszerű szülészeti gyakorlatban már nincs helye, ezért nem alkalmazzák. Ennek során a méhszájat és a nyakcsatornát feltágították annyira, hogy az eszköz bevezethető legyen, és a kanál előre-hátramozgatásával a terhes méh nyálkahártyája leválasztásra került a benne megtapadt magzati elemekkel együtt. Minél nagyobb volt a terhesség, annál nagyobb kanalat kellett használni. Ez növelte a sérülés kockázatát, fokozta a szövődmények lehetőségét. A méhszáj eszközös tágítása károsíthatta annak szerkezetét, a későbbi terhességekben méhszáj elégtelenséget, vetélést, koraszülést okozva. Napjainkban a lényegesen kevesebb veszéllyel járó vákuumszívásos módszert alkalmazzák. A nem szült nők esetében a műtétet megelőző este egy prosztaglandin tartalmú tablettát helyeznek a hüvelybe, vagy pedig egy vékony pálcát a méhnyakba, ez előtágítja a méhszájat. A méh kiürítését érzéstelenítésben végzik el. A gyógyszeres méhszájtágítás nem károsítja a méhszáj szerkezetét. A terhesség megszakításnak legsúlyosabb következménye a méh átszakítása. Nagyon ritkán fordul elő, az összes terhesség megszakítások egy százalékánál történik meg. Gyakoribb szövődmény a műtét utáni lázas állapot, méhnyálkahártya-gyulladás, petefészek-gyulladás, mely azon kívül, hogy fájdalmas, nem lehet kizárni, hogy petevezeték-elzáródást okoz, mely szintén meddőséghez vezethet. A testi szövődményeken kívül nem szabad elfeledkezni a lelki következményekről sem. Minden nőt megvisel az a tudat, hogy magában hordott egy életet, amit önszántából megölt. Általában ez az idősebb hölgyeket viseli meg jobban lelkileg. A fiatalabbak sajnos nagyon könnyedén veszik, és sokukkal előfordul, hogy egy éven belül kétszer is jelentkeznek erre a műtétre.