A fantázia szerepe
A gyerekek fantáziájának a játék során is nagy szerepe van. Várat, kórházat, stb. építenek könyvekből, építőkockákból, eljátsszák, hogy királyok, feleségek, orvosok, stb., ez a színes, kreatív fantázia nélkül nem menne. A szülőnek ebben segítenie is kell a gyermeknek, hiszen a gazdag fantázia áldás, alkotó felnőtt válik az ezzel megáldott gyermekből. Arra szükséges azonban odafigyelni, hogy ne legyen csábítóbb ez a kitalált világ, mint a valódi. Ha a 3-4 éves gyermek kitalál egy történetet, akkor nem hazudik, csupán a fantáziája túl élénk, sokszor nem tudja biztosan, hol végződik a valóság, és hol kezdődik az ábránd. Nem szabad rászólni a gyermekre, ha időnként meséket talál ki, és úgy mondja el, mintha valóban megtörtént volna. Ha ez csupán szórakoztató időtöltése, hagyjuk, hadd teremtsen magának egy kis világot, ahol mindent ő épít fel. Aggódni csak akkor kell, ha a nap nagy részét azzal tölti, hogy képzeletbeli barátokról vagy kalandokról mesél, és pedig nem játékosan, hanem teljes meggyőződéssel. Ez valószínűleg annak a jele, hogy a jelenlegi élet nem megfelelően zajlik a gyerek számára. Segíthet a bajon, ha gyermektársaságot szerzünk neki, akikkel játszhat, akikkel jól érzi magát. Ha ez sem segít, meg kell vizsgálni, hogy nem valamilyen trauma okozza-e a menekülést a valóság elől. A gyermeknek szüksége van rá, hogy eleget foglalkozzanak vele, igényli, hogy részt vehessen a szülők tréfáiban és barátságos beszélgetésében. Ha a szülők távol tartják őt maguktól, akkor bizalmas, megértő játszótársakat álmodik magának, ha pedig mindig szidják, akkor egy rossz gyermeket talál ki, aki felelős mindazért, amiért őt lehordják. Ha a gyermek álomvilágban él, és nem tud kapcsolatot teremteni más gyermekkel, különösen 4 éves korban, akkor gyermekpszichológusnak kell őt megmutatni, aki megtalálhatja a jelenség okát.
Gyermeki kíváncsiság
A gyermek kíváncsisága rendkívül erős ebben a korban. Mindennek meg akarja tudni az okát, összeilleszti a tényeket, és következtetéseket von le belőlük. Mindent saját magával hoz összefüggésbe. Fontos, hogy a kisgyerek szülői részről mindazt a felvilágosítást megkapja, amire szüksége van a normális szellemi fejlődéshez. Ne menjünk bele bonyolult kifogásokba, hogy ezt vagy azt miért nem magyarázunk el. Csak számunkra lehetnek kényesek bizonyos feltett kérdések, a gyermek csak helyére szeretné tenni a dolgokat. Káros, ha megtiltjuk az állandó kutakodást, kérdezősködést, mert ezzel a viselkedéssel olyan gyermeket nevelünk, aki nem lesz kíváncsi az őt körülvevő világra.
A hazugság
Minden gyermek természeténél fogva becsületes. A rendszeres hazugság megjelenésének valamilyen nyomós oka van. Ha például nem készítette el a feladatát, és aztán hazudik, hogy mentse magát, ez nem azt jelenti, hogy nem törődik a kötelességével. A hazugság éppen azt bizonyítja, hogy nagyon is törődik. A szülő feladata kideríteni, mi is a füllentés oka, vagyis miért nem készítette el a rá bízott dolgot a gyerek. Talán túl nehéz számára, nem tud koncentrálni, lehet, hogy a szülei túl magas szinteket állítanak fel a számára. Ne tegyünk szemrehányást, hogy be akart bennünket csapni, inkább bíztassuk igazmondásra, és nyugtassuk meg, hogy nem származhat abból baj, ha bevallja, hogy valami nem megy. Időre és megértésre van ilyenkor szükség, nem pedig büntetésre.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
