Belső értékek
A párválasztásnak két fő típusa van: a szerelmi és a házassági párválasztás. Szerelmi partnert az ember azért keres, mert társas lény, szüksége van valakire, akihez kötődhet, akiben állandó, stabil szerelmi partnerre lelhet. Ha a fiatalok már a házasságra gondolnak, igyekeznek olyan társra találni, aki hozzájuk illő, és együtt ki tudnak alakítani olyan intim életközösséget, mely mindkettőjüket kielégíti mind szexuálisan, mind érzelmileg. A párválasztáshoz érettnek kell lenni. Ez kellő élettapasztalatot, önismeretet igényel. Az érettség érett szerelmi képességet foglal magában, és a tartós együttélésre, a házasságra való alkalmasságot is. Azok az emberek, akik ezekkel a tulajdonságokkal rendelkeznek, teljességre törekszenek, és arra, hogy végleges kapcsolatra leljenek. A teljesség és véglegesség igényének realizálása kompromisszumkészséget feltételez. Sokan ezért is indokoltnak tartják, hogy a kapcsolat véglegesítésére és legalizálására csak az együttélés próbaházasság-szerű kipróbálása és értékelése után kerüljön sor. Bizonyos idejű együttélés ugyanis kimutathatja a kapcsolat teherbíró képességét, a kapcsolati elvárások összehangolhatóságát. A párválasztásra érett ember nem ugrik bele elhamarkodottan egy házasságba, hanem időt szán arra, hogy a leendő házastársát megismerje. A kapcsolat tartós beválását biztosító kölcsönös alkalmazkodás, csak az őszinteség, a teljes önmegmutatás, de ugyanakkor az önkontroll talaján mehet végbe. E folyamatot erősítik a közös élmények, érdekek, érdeklődés és munka. A szerelem persze később elmúlik, de az általa létrehozott szeretet, közös emlékek, élmények továbbra is elősegítik a kapcsolat harmóniáját.
Külső megjelenés
Minden ember megszületik és felnő, és e történések alakítják, határozzák meg lelkivilágát, viselkedését, döntéseit. Függetlenül attól, hogy a „hasonló a hasonlóval” vagy pedig az „ellentétek vonzzák egymást” elv alapján keresi a társát, a tapasztalatai mindenképpen kialakítják a vázát annak a listának, amiben a társsal szemben támasztott elvárásokat sorolja. Bonyolult rendszerű, hol sűrű, hol pedig laza rostát alkotnak tehát a külső és belső tulajdonságok, melyeknek örülünk, ha a másikban megvannak. Olyan külső és belső jelzőket sorolhatunk ide, melyeket szimpatikusnak vagy unszimpatikusnak tartunk: külső és belső tulajdonságok együtt. Napjainkra némely rétegeknél – sajnos – fontosabbá vált a külső értékelése, minthogy a lélek, az ész értékeit tartanák inkább szem előtt. Normálisnak tekinthető, ha két fiatal a külső alapján dönt arról, hogy találkozgatni szeretnének egymással. Ezzel nincs is semmi gond, hiszen a randevúzgatás során úgyis kiderül, ha esetleg egyáltalán nem illenek össze. A mai társadalom hagyományaihoz az együtt-járás úgy illeszkedik, hogy mintegy fölidézi a néphagyományból az úgynevezett próbaházasság fogalmát. Az együtt járó fiatalok ilyenkor tulajdonképpen úgy viselkednek, mintha házastársak volnának. Ez azt segíti elő, hogy a fiatalok ezek alatt a próbálkozások alatt megismerik egymást, megismerik magukat, a párjukkal szembeni elvárásaikat, az együttélés mindennapiságának formáit, helyzeteit, szabályait.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
