Továbbképzés ifjúkorban
A továbbképzések néhány napostól akár több évig terjedő, különféle tartalmú, sokféle célú, változó funkciójú képzések. Napjainkra lényegében bármilyen oktatási intézményben szerzett ismeret kibővítésére vannak tanfolyamok. A tudás megszerzésére fordított eszközök és energiák megtérülnek. A modern továbbképzési intézményeknek a társadalmi és piaci szükségletekre kell építenie. Tevékenységüknek igazodniuk kell a felmerülő kereslethez, és ezek kielégítését kell vállalniuk. A továbbképzéseken résztvevőket megfelelő módon kell motiválniuk, képzési kínálatukat úgy kell alakítaniuk, hogy konkrét segítséget nyújtsanak az érdekeltek előrehaladásához, karrierigényük teljesítéséhez. Ha a fiatal nem tud elhelyezkedni, a munkaügyi központokban felvilágosítást tudnak nyújtani a továbbképzési lehetőségekről, ugyanakkor a továbbképzéseken ingyenesen részt lehet venni.
A felsőoktatás szerepe ifjúkorban
A pályaválasztás tulajdonképpen már egészen kis gyermekkorban kezdődik, hiszen a gyerek látja, kik veszik őt körül, kinek mi a feladata, mit dolgozik. Amikor valaki továbbtanul, ezeket az ismeretanyagokat is viszi magával. A pályaválasztásnál nagy szerepet játszhat, hogy a választott szakmában milyen lehetőségek vannak. Minden kornak megvannak a divatos hivatásai, amikkel jól lehet keresni. Vannak olyan fiatalok is, akik az alapján választják ki az iskolát, hogy mit szeretnének tenni az életben, van egy konkrét életcéljuk, esetükben az anyagi vonzat másodlagos. A sikeres vagy szerencsés pályaválasztás a társadalom számára is hasznos, az egyén számára pedig értékes önmegvalósítást tesz lehetővé. Az ifjúság oktatása, önalakító törekvéseinek, ambícióinak irányítása, a helyes pályaválasztás elősegítése nehéz feladat, melyet a nevelőkkel együtt a társadalomnak kell felvállalnia. Az ifjúság oktatásában és munkaerő-piaci képzésében fontos követelmény az ifjúkor életkori sajátosságainak figyelembe vétele. Az ifjúság megfelelő oktatása nagyon fontos, hiszen napjainkra nagyon sok az ifjúkorú, azaz a 15-24 éves korú munkanélküli. A munkanélküliség reménytelenséget szül, ugyanakkor kiesik az egyén a gyakorlatból, pszichikailag instabillá válhat, ami a későbbiekben negatívan befolyásolhatja az elhelyezkedésben. A munkanélküli pályakezdők munkahelyhez jutását, illetve képzését a törvény is támogatja. Régebben a tanulás időszaka elsősorban a kötelező iskolai oktatást jelentette, hossza időszakonként és iskolatípusonként változott. A XX. század második felére, tizenkét évre nőtt, azaz általában tizennyolc éves korig tartott, mert az iskoláskorú népességnek csak kis része folytatta tanulmányait 22–24 éves korig a felsőoktatásban. Az iskolai oktatás és az ahhoz kapcsolódó szakképzés keretében mindenki elsajátította azt a szükséges tudást és képességrendszert, amelynek birtokában sikerrel boldogulhatott később a munkában, a társadalmi és a privát életben egyaránt. A felnőttkor középpontjában a munka állt, egészen a nyugdíjazásig. Az életmód nagyjából előre látható volt, és alig változott a nevelés időszakától a munkán át a nyugdíjas évekig. A XX. század utolsó negyedében döntő változás következett be. A gyorsuló technikai fejlődés, valamint az új kommunikációs technológiák megjelenése következtében a tudás felezési ideje lecsökkent, azaz a gyermek- és ifjúkorban megszerzett ismeret már nem biztosította hosszú távra a felnőttkori munkavégzéshez szükséges tudást. Ma már általános elfogadott az a számunkra is megfontolandó állítás, amely szerint a munka világába való bejutás és bennmaradás általános feltétele az egész életen át tartó tanulás.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
