A feltétel nélküli szeretet
Ha a szülő szeretete feltételek nélküli, ez biztonságot ad a neveléshez, biztonságot ahhoz, hogy felismerjék gyermekeik szükségletét, és segítsenek neki, ahogy tudnak. Ha a szülő szeretete feltételekhez kötött, a gyermekek összezavarodnak. Önbecsülésük csorbul, és állandóan megkérdezik, kik is ők valójában. Ha nem kapnak feltétel nélküli szeretetet, nem tudnak önmaguk lenni, ettől dühössé válnak. Dühössé önmagukra, a világra, és dühösek szüleikre is. Ha a szülők mindenféle feltételekhez kötik a szeretetet, képtelenek lesznek megérteni, és megfelelően irányítani őket.
A szerető családi háttér
Szerető családi háttérrel kell ahhoz rendelkezni, hogy a világba már egy lelkileg egészséges ifjú lépjen ki. Ha a szülő felismeri, hogy gyermeke még mindig szereti a mogorva felszín alatt, és ő is megfelelően ki tudja mutatni, kezelni tudja szeretetét, az rengeteget segít. Meg kell látni a kamaszban a leendő felnőttet, az embert is. Ha megfelelően bánnak a serdülővel, értékes embert nevelnek. Nem csak a kedvezőtlen tulajdonságok jellemzik őket, hisz ebben a korban kezdenek el intenzíven érdeklődni minden újdonság iránt, ilyenkor bontakozik ki a kollektív, az erkölcsi érzés, is.
Az otthon szerepe
Komoly megpróbáltatást és nehézségeket jelenthet a serdülőkorú gyermek nevelése a szülő számára is. A gyereke iránti aggodalom mellett neki is fel kell készülnie a gyermek közeledő leválására, önállósodására. A serdülő önállósodási törekvéseinek elfogadása leginkább akkor nehéz a szülők számára, ha saját életük, egymással való kapcsolatuk sem teljesen kiegyensúlyozott. A gyermek leválása ugyanis az egész család életében új ciklust teremt. A szülőknek, akik eddig gyermekükre fordították figyelmük, energiáik és érzelmeik nagy részét, újra kell értékelniük életcéljaikat, kapcsolataikat, sőt nemegyszer még házasságukat is. Ebben az időszakban a szülő pontosan ugyanolyan krízist élhet át, mint serdülő gyermeke, de saját nehézségei mellett még gyermeke érzelmi szükségleteire is figyelnie kell. Serdülő gyermekünk gondjainak megoldásában tehát akkor működhetünk közre leghatékonyabban, ha a gyermeknevelésben felmerülő problémák mellett figyelmet fordítunk saját nehézségeinkre is, hiszen egy kiegyensúlyozott, önmagával és a világgal harmóniában élő szülő, sokkal nagyobb figyelemmel, türelemmel tud gyermeke felé fordulni. Az önmagára való odafigyelés mellett az is nagyon fontos, hogy a szülő a legnagyobb viharok, veszekedések közepette se felejtse el: gyermeke talán épp a családi fészek biztonságának elveszítése miatt érzett félelmében küzd ilyen elkeseredetten.
Rossz felnőtt hozzáállás
Sok szülő annyira megretten a hirtelen jövő pubertáskori változásoktól, hogy csak a lázadást, az ellenszegülést veszi észre gyermekében. Ezek a dolgok olyan reakciót váltanak ki a felnőttből, hogy keményen lépnek fel, le akarják törni a kritikai érzéket, az önállóságra törekvést, csak hogy a saját tekintélyüket megtartsák. Vannak, akik egyszerűen magára hagyják a serdülőt, mert „nem tudnak mit kezdeni vele”. Ez súlyos lelki problémákhoz vezethet, hisz a gyereknek szerető háttérre lenne szüksége. A dac, az ellenszegülés tulajdonképpen nem természetes velejárója a serdülőkori magatartásnak, többnyire a szülői hozzáállás váltja ki ezt a tüntető viselkedést.