Hangképzési zavarok
A hangképzési zavarok leggyakoribb, legjellemzőbb tünete a rekedtség. Az orvos gégetükrözéssel állapítja meg a rekedtség okát. A zavar alapulhat szervi elváltozáson, lehet, hogy a tartósan hibás hangképzési technika hoz létre elváltozásokat (pl. hangszalagcsomó). A hangképzés működészavaron alapuló, ún. funkcionális elváltozásait nevezzük diszfóniának. Ilyenkor esetleg csak mikroszkóppal vagy speciális eljárással (stroboszkópiával) lehet kimutatni a hangszalagok finom hangképzős (fonációs) rezgéseinek rendellenességeit. A diszfónia egyik oka a tartósan hibás, préselő hangképzési technika. Mikor a gyermekek egymással versengve, hosszan tartóan kiabálnak, hangkárosodáshoz vezethet. Kiváltó tényező lehet még a hűléses betegségek, gégehurutok kezelésének elhanyagolása. A diszfóniás gyermekek többnyire aktívak, olykor agresszívak, de gyakran éppen szorongásukat, gátlásaikat rejtik hangoskodásuk mögé. A diszfónia kezelésekor ezért a gyermek egész egyéniségét tekintetbe veszi a kezelést vállaló szakember.
Pöszeség
A pöszeség kiejtési zavar, a leggyakoribb beszédhiba. A gyermek képtelen egy hangzót kimondani, hibásan képezi, vagy más hangzóval pótolja azt. Egyik leggyakrabban előforduló formája a sziszegő hangok képzésének hibája, ez a selypítés. Az r hangzó kiejtésének zavarát raccsolásnak nevezzük. A pöszeségnek ritkán van kimutatható szervi oka. A hangzóképzés hibás technikája mozgásszervi ügyetlenség következménye lehet, vagy a hallásdifferenciálási készség fejletlensége idézi elő, ekkor a gyermek hallás útján nem vagy nehezen tudja az egyes hangzókat (pl. a t-t és a k-t) egymástól megkülönböztetni. A pöszeség a beszédfejlődés során, 2-3 éves kor között még természetes, de ha 3-4 éves korra spontán nem rendeződik, szakkezelést igényel.
Dadogás
A folyamatos beszéd zavara, mely többnyire 3 éves kor körül kezdődik. Görcsös jelenségek fellépése okozza. Két alapvető formája ismeretes: az egyik esetben a gyermek a szavak első hangzóját vagy szótagját ismétli, a másikban nem tudja a szót elkezdeni. Gyakran az arc- és a végtagizomzat részéről is kóros együttmozgások, máskor vegetatív zavarok (izzadás, elpirulás) vagy érzelmi labilitás kísérik. A legvalószínűbb az a vegyes teória, mely szerint a családi, örökletes tényezők, rejtett szülési sérülés és pszichés károsodás bizonyos kombinációi vezetnek dadogáshoz. A beszédtanulás kezdetén a dadogás oka a beszéd belső alakulása, a gondolatok sebessége és a beszédképesség közti ellentmondás. Ilyenkor tilos a beszédet kijavítani, a gyermeket hibájára figyelmeztetni vagy arra egyáltalán figyelmessé tenni, mert ezzel csak az akadozások, ismétlések kóros rögzülését segítjük elő. Ha e jelenség néhány hét alatt nem szűnik meg, a gyermekkel mielőbb szakemberhez kell fordulni.
Hadarás
A hadarás gyors beszéd, és egyben olyan beszédhiba, amit szavak, szótagok elnyelése, cseréje is jellemez. A dadogó általában idegen környezetben beszél. Az akadozó, dadogó beszédet nem szabad javítgatni, a beszédtempó tudatos mérséklése viszont indokolt. A kezelésnek az a lényege, hogy ütemes gyakorlatok végeztetésével a beszédet és a hadaró többnyire felfokozott életritmusát lelassítsa, csendesítse.
Késleltetett beszédkialakulás
Általában három éves korra fejlődik ki a gyermeki beszéd, a szókincs ekkorra mintegy 1000 szó. A kiejtészavarok, nyelvtani hibák ekkor még természetes jelenségek. A kérdések türelmes megválaszolásával nagyban fokozhatjuk a gyermek beszédkedvét. Ha viszont nem adunk kielégítő válaszokat, vagy egyáltalán nem válaszolunk a gyermek kérdéseire, lassítjuk, késleltetjük a beszédfejlődést és a gyermek környezetéhez való helyes viszonyának kialakulását is. Ha a gyerek hároméves kor után sem beszél, és ennek nincs kimutatható szervi háttere, ez minden esetben kóros. Ekkor beszélünk megkésett beszédfejlődésről, mely feltétlenül szakvizsgálatot indokol. A késleltetett beszéd kialakulásának a gyermektársaság hiánya, tartós kórházi ápolás, csecsemőotthoni, tanyai neveltetés lehet az oka, mert ezek ingerszegény környezetek. Ok lehet még a rossz beszédpélda és a túlzottan nagyigényű nevelés: a beszéd mindenáron való erőltetése, az alig beszélő gyermek erőszakos produkáltatása. A biológiai tényezők között leggyakoribb a hallás csökkenése vagy más zavara és az értelmi fogyatékosság. A központi idegrendszer károsodása, gyöngén látás, a mozgásfejlődés visszamaradása és a beszédszervek elváltozásai is zavarhatják a beszéd kialakulását. Bizonyos családi, alkati tényezők is ismertek; egyes családokban generációkon át később indul a beszéd. Az okok tisztázása orvosi feladat.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
