A felnőtt fizikailag
Fizikailag azt tekintjük felnőttnek, akinek a testi fejlődése befejeződött, növekedése lezáródott. A nőknél kb. 24-45 év közé, férfiaknál 25-50 év közé tehető ez az idő. Ilyenkor már megvan a sajátos, egyénileg jellemző alkat, tartósan kialakult az arcforma. A legtöbb felnőtt már ifjúkorra elérte a fizikai teljesítőképességének legmagasabb szintjét, ezt felnőttkorra megőrzi. Erre a korra az ember egyenletes teljesítményre képes. Megtanul józanul gazdálkodni az erejével, nem törekszik kiemelkedő eredményekre, azt teszi, amivel tisztában van, hogy végre tudja hajtani.
Társadalmi-szellemi érettség felnőttkorban
A felnőtt személyiségben a testi-szellemi-erkölcsi tulajdonságok egységes és dinamikus rendszert alkotnak, vannak viszonylag állandó és változékony tulajdonságok. A pszichikum érettségét nem könnyű meghatározni. Hiszen nagyon nehéz azt megtudni, kinek mi a legmagasabb fejlettségi szintje. Érettnek azt az embert mondhatjuk, aki önállóan tud gondolkozni, dönteni, véleményt alkotni, cselekedni. Társadalmi feladatainak és végzettségének megfelelő munkát végez. A legnehezebb a szellemi fejlettségi szint megállapítása. Nagy különbségek vannak ugyanis felnőtt és felnőtt között. Hiszen lehetetlen összehasonlítani egy diplomás, egy analfabéta, és például egy művész szellemi színvonalát. A tudás mértéke különbözhet, de ettől a világnézet, a vélemény még egyezhet. Az ember fejlődése nem áll meg felnőttkorban sem. Ha valaki elakadt is a gondolkodásban, az korántsem mondható abnormálisnak, hiszen feltehetően az öröklött és szerzett adottságai megvannak ahhoz, hogy kedvező ráhatások által elérhesse a legmagasabb szintet is. A fejlődés ugyanis nem csak az adottságoktól függ, hanem a képességtől, hogy ki mennyire hajlandó önmagát képezni, tanulni, új tapasztalatokat szerezni. Már az ifjúkorban igen magas fejlettségi szintet lehet elérni, ami a helyes ítélőképességet, felfogó- és feladatmegoldó képességet illeti, de a csúcsra csak felnőttkorban ér el az ember. A szándékos figyelem felnőtt korban magasabb szintű, mint a korábbi időszakokban. Ez köszönhető a fejlett önuralomnak és akaratnak. Az évek folyamán fejlődik a megfigyelőképesség és a megosztott figyelem képessége is. A felnőtt érdeklődése az ifjúkorhoz képest már kissé beszűkül, hiszen munkája, hobbija, életmódja okán nem érik olyan nagy és széleskörű behatások. Az érdeklődés és a képességek között szoros összefüggés van, hiszen az embert érdeklődése motiválja arra, hogy cselekedjen. A felnőtt érzelmi élete elmélyült, kapcsolatai felvették végleges formájukat. Felnőttkorban válik véglegessé a jellem is.