A vérnyomás
A vérnyomás az erekben folyó vér érfalakra gyakorolt nyomása. A vérnyomás nagyságát higanymilliméterben (Hgmm) mérték, az SI szerint kilopaszkal (kPa) a mértékegysége. Normál értéke változó: függ az életkortól, egyéni adottságoktól. Fiatal felnőttek esetén elfogadható 120-130 Hgmm szisztolés és 70-80 Hgmm diasztolés vérnyomás érték leírva 120/70 Hgmm. A szisztolés érték a verőerek tágulékonyságát, tónusát jelzi, az "alsó", diasztolés érték változása a vese által termelt hormon hatásának következménye: a vese állapotára is következtethet az orvos ebből az értékből. Magas vérnyomásról 160/95 Hgmm felett beszélünk a 140/90 és 160/95 Hgmm értékek között határesetről beszélünk. (Terhesek esetén a 140/90 érték is hipertóniát, magas vérnyomást jelent!)
A vérnyomásmérés
Szabályos vérnyomásmérésre csak a szaküzletekben vásárolt, az eladó által bemutatott készüléket használjunk. Otthoni vérnyomásmérésre az automata vérnyomásmérők alkalmasak ugyan, de pontosan be kell tartani a használati utasításban foglaltakat! Egyébként hamis adatokat fog mutatni a gép, aminek a veszélyére azt hiszem fölösleges utalni. A felnőtt méretű, szabályos vérnyomásmérő felfújható mandzsettája kb. 15 cm széles, 40-50 cm hosszú. Ezt (egyéb utasítás nélkül rendszeres méréskor ugyanazon az oldalon) a felkarra kell felhelyezni, a könyökhajlattól kb. 5 cm-re. Helyes értéket kapunk, ha a felkar a szívvel kb. egy magasságban van (ne legyen sokkal lejjebb, de feljebb sem!). Továbbá lényeges, hogy a mérést nyugalomban, kb. 10 percnyi pihenés (fekve vagy ülve) után végezzük. Egy füzetbe jegyezzük majd fel a mért adatokat, valamint a pontos időt, dátumot és azt, hogy a mérést álló, fekvő vagy ülő helyzetben végeztük. Az automata felpumpálja a mandzsettát a legmagasabb értékig, onnan csökkenti folyamatosan a nyomást, amíg el nem éri a diasztolés értéket utána kiírja a vérnyomás teljes értékét, rendszerint a pulzusértékkel együtt. Ha kézzel pumpáljuk fel a vérnyomásmérőt, nagyjából a szokott vérnyomás fölé 20-30 Hgmm-rel fújjuk, és lassan engedjük ki a pumpa szelepét. Automata készülék esetén nincs több tennivalónk: a gép kiírja az értékeket. Kézi, fonendoszkópos vérnyomásméréskor a fonendoszkóp membránját a könyökárokba, az ott futó artéria fölé helyezzük. Megkezdve a vérnyomásmérő szelepjének kiengedését, egyenlőre nem hallunk a fonendoszkópban semmit. Majd, amint elérte a mandzsettában uralkodó nyomás a vérnyomás értékét, meghalljuk az első erőteljes "beütést", a szisztolés hangot. Ez adja a vérnyomás felső értékét. Ezután folyamatosan halljuk a szívverésnek megfelelő pulzáló hangokat (állandóan változik ugyan a jellegük: eleinte éles kopogás, majd fúvó jellegűvé válik), egészen addig, amíg a mandzsetta nyomása el nem éri a diasztolés értéket. Ekkor a pulzáló hang megszűnik. A leolvasott szám a vérnyomás alsó, diasztolés értékét adja. A "kézi" vérnyomásmérésnél lényeges, hogy az illető néhányszor orvos vagy más egészségügyi szakember (pl. körzeti nővér, védőnő) által ellenőrzötten mérje az illető a vérnyomását: a hallás-, látáskárosodás lényeges eltérések forrása lehet a "beütés" észrevétele és a helyes értékek leolvasása miatt.
Kapcsolódó információ:
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
