A gyógyító munkában, a gyári gyógyszerelőállításban és a gyógyszertárak gyakorlatában is a leggyakoribb gyógyszerformák: a tabletták és az injekciók. Az injekciók nem a bélrendszeren át történő felhasználásra szánt, ampullákba töltött steril oldatok. Vannak azonban olyan ampullák is, melyben csak por található: ebbe steril oldószert kell juttatni ahhoz, hogy beadható legyen. Nem csak gyógyító céllal juttatnak az emberi szervezetbe (érpályába, szövetek közé, egyes szervekbe): a röntgen kontrasztanyagok_, vérfestékek egy részét is injekcióval juttatják be. Orvosi szempontból az injekcióknak sok előnyük van. A hatásuk sokkal gyorsabb, mint a tablettáé. Nem kell megvárni, hogy a tabletta felszívódjon a gyomorból, bélrendszerből, azonnal a vérbe jut az injekció hatóanyaga. Ennek sürgős esetekben van nagy jelentősége. Aztán injekcióval olyan anyagok is bejuttathatók a szervezetbe, melyeket a gyomor sósava és az emésztőenzimek tönkretennének, mint pl. az inzulin. Irányítható a gyógyszer hatásának ideje aszerint, hogy hová adják be: az érpályába (gyorsan hat) vagy az izomba (lassabban hat). Az injekció olyan betegnek is adható, aki a tablettát nem tudja bevenni (csecsemő, eszméletlenség vagy hányás miatt). Ezért kapják a csecsemők a legtöbb gyógyszert rögtön (ha elkerülhetetlen) az orvosi rendelőben injekció formájában. A beteg számára az injekció már kisgyermekkorától kezdve kellemetlen élmény. A tűtől való félelem (mint a fájdalom szimbóluma) mindenkinél legalábbis kellemetlen érzéseket kelt. A fájdalom nem csak a tűszúrásból adódik. Az emberi szervezet legnagyobb részben jól összeépített elemekből áll, ritkán marad közte rés. Ha 1-5 ml folyadékot akarunk belenyomni, az óhatatlanul feszíteni fogja szét a szöveteket. Ez elmúlik, mikor a mennyisége a felszívódás miatt csökken. Ezek szerint a fájdalom két komponensű: az egyik a tűszúrásból, a másik a folyadék feszítéséből ered. Ez utóbbit az izom mozgatásával (Fontos! Csak akkor mozgassuk az izmot, ha már nincs benne a tű!) vagy óvatos masszírozással csökkenthetjük. Az injekcióra várva tehetünk néhány dolgot, hogy elviselhetőbb és veszélytelenebb legyen a művelet. Azt az izmot, ahová adják az injekciót, lazítsuk el, ahogyan csak tudjuk: a laza izomban több a "rés", nem fog feszíteni annyira. Ha kimerevítjük az izmot, egyrészt nagyon fog feszíteni, másrészt könnyen beletörhet a tű, aminek komoly következményei lehetnek. A tű ugyanis rendkívül jól mozog az izomszövetben: vékony, és az izom mozgásai juttatják előbbre. Nagyon nehéz megmondani, hogy hol a tű, rendszerint elég távoll attól a helytől, ahol beletört. Mindezt megelőzhetjük, ha a szúrás előtt teljesen ellazítjuk az izmot. Az injekció lehet veszélyes is: a beadott hatóanyag eltávolítása már nem lehetséges! A beadott injekció helye gyakran sokáig fáj. Tudnunk kell, hogy az izomba adott injekció annál gyorsabban fejti ki hatását, minél többet mozog az izom (minél jobb a vérellátása). Ezért izomba történt injekciózás után jobb, ha kicsit megmozgatjuk az adott izmot. Ha nagyon óvatosak akarunk lenni, éjszakára a szúrás helyét beborogathatjuk vizes ruhával.

Injekció