Tájékozódás a baleset helyszínén
Mi a teendő, ha utcai hirtelen rosszullét köré csoportosult aggódók tömegén keresztülnyomulva földön fekvő embert találunk? A legelső dolgunk annak megítélése, hogy az illető eszméleténél van-e. Ha igen, rendszerint keringése és a légzése rendezett, oldalra fordítva előzzük meg az esetleges hányadék belégzését. Határozott fellépésünkre rendszerint a tömegből előkerül valaki, akit valamire fel lehet használni, mert nemcsak siránkozik, de tenni is hajlandó. Ennek az illetőnek a gondjaira kellene bízni a földön fekvőt, és elmenni telefonálni mentőért.
(A szerepek felcserélhetők: az erre vállalkozót is elküldhetjük mentőért, ha elmagyaráztuk neki, mi mindent kell ott elmondania.) Ha viszont az ember eszméletlen, sorozatos döntések hárulnak ránk.
1. A szabad légutak biztosítottak-e?
2. Ha igen, van-e légzése?
3. Ha ez is van, rendszerint a keringése is kibírja a mentők kiérkezéséig, helyezzük stabil oldalfekvésbe, és hívjuk a mentőt!
A mentő hívása
Az utcán, otthon, munkahelyen történő hirtelen rosszullétek, a mentőhívás és a mentő kiérkezése közti idő rendkívül lassan (a beteg számára sokszor végzetesen lassan) telik, ha a legközelebbi hozzátartozók, ismerősök tétlenül állják körbe az esetleg életveszélyben lévő embert. Manapság mindinkább elképzelhető, hogy életveszélyes állapotba került ember kerül elénk, hiszen a szívhalál hirtelen támad, a keringési betegségek pedig a leggyakoribbak. A szakszerű segítség megelőzheti a nagyobb bajt, mivel a klinikai halál állapotából csak perceink vannak a cselekvésre, a lehető leggyorsabban meg kell kezdeni az életmentő újraélesztést. Azonban nagyon sok esetben a kiérkező mentősök, orvosok tapasztalják, hogy a laikus segítségnyújtás nemhogy javított volna, de rontott a beteg állapotán. Az újraélesztés alapjait el lehet olvasni könyvekből, de a gyakorlati alkalmazására csak olyan ember vállalkozzon, aki szaktanfolyamon sajátította el az életmentés alapvető kérdéseit, a tünetek felismerését. Pusztán könyvekből tanulva kockázatos dolog embereken kísérletezni. Az itt leírtakat csak tájékoztatás céljából tesszük közzé: ha valaki komolyan szeretné életmentő ismereteit kifejleszteni, szaktanfolyamokra jelentkezhet, vagy a mentőszolgálatok munkatársainak segítségét kérheti.
Mit tegyünk amíg a mentő autó megérkezik
Ha nincs légzése az illetőnek, tapintsuk meg a nyaki verőeret: van-e keringése? A csuklón a pulzust is megkereshetjük, de biztosabb a nyaki verőér pulzációjának tapintása. Nem célszerű pillanatok alatt véleményt nyilvánítani: lehet, hogy nem is találtuk meg az eret lehet, hogy csak nagyon lassú a szívverése. Ha mindezek ellenére úgy döntünk, hogy nincs szívműködése az illetőnek, ezzel azt is kimondjuk, hogy 4-6 percünk van a szív újraindítására. Késlekedés nélkül lássunk hozzá ilyenkor az újraélesztéséhez. A művelet neve azonban nem véletlenül kardio-pulmonális (azaz: a szívet és a légzést egyaránt érintő) újraélesztés.
A szív feladatának pótlása (mellkasi összenyomás) mellett a légzés kimaradását is helyettesítenünk kell (lélegeztetés). Mindezek előtt győződjünk meg arról, szabadok-e a légutak: ha nem először ezt kell biztosítani. Hanyatt fekvő helyzetben a fejet óvatosan hátra billentve, az állát finoman emeljük meg. Ezzel elmozdul a nyelv a garatfaltól, és szabaddá válhat a légút. Esetleg ez már elegendő a spontán légzés beindulásához is.
Hogyan győződhetünk meg erről? A sérült mellkasát figyelve láthatjuk, ha az emelkedik és süllyed, vagy az arca közelébe hajolva hallhatjuk, ha lélegzik, vagy érezni is lehet a leheletét, ráadásul a nem légző ember ajakszíne kékesre változik. Ha valami idegentest akadályozza a légzést, kíséreljük meg a sérültet oldalra fordítva ujjunkkal kihalászni azt. Ha nem indult meg a légzés, mesterséges lélegeztetést kell alkalmazni ahhoz, hogy az illetőnek esélye legyen az életben maradásra. Biztosítsa a szabad légutakat, majd vászonzsebkendővel terítse le a sérült száját és szorosan összefogva annak orrlyukait, ajkával a sérültére tapadva fújjon erőteljesen a szájába.
Az erőteljes kilégzést követően hajoljon el a betegtől, vegyen újabb mély levegőt, és folytassa a lélegeztetést percenkét 15 azaz öt másodpercenkénti légzésszámmal. Mindeközben figyelje a sérült mellkasát, hogy a lélegeztetés elérte-e kívánt hatását: emelkednie és süllyednie kellene. Ellenőrizze közben, hogy megindult-e a szívműködés. Ha nem, mellkaskompressziót (a szív mellkason keresztüli nyomását) kell végezni. Figyelem: ha bármilyen kicsit is, de ver a szív nem szabad mellkasi kompressziót alkalmazni. Amennyiben biztosan nincs szívműködés, tapintsuk ki a bordák alsó találkozásánál a bordaszögletet, majd futtassa felfelé az ujját: elérte a szegycsontot, mely alatt a szív található. Két kezét egymásra helyezve, nyújtott könyökkel, a felső test súlyával végezze a mellkas összenyomását úgy, hogy az legalább 5 cm-t besüllyedjen. A ritmus feleljen meg a normális pulzusszámnak: egy másodpercig tartson minden kompresszió és felengedés. Ha valaki egyedül végzi a mellkasi kompressziót és a lélegeztetést, 10 mellkasi nyomásra számoljon két lélegeztetést. Ha ketten vannak, az egyik a mellkast nyomja hangosan számolva ötször, majd szünet, mialatt a másik ember a sérültet lélegezteti egy átfújással. Majd kezdik elölről az egészet. A művelet nagyon fárasztó: egyedül az helyszínen 5-6 percnél tovább nem bírja az ember, mindenképpen ajánlatos a közelből segítséget kérni, hogy legalább a mentő kiérkezéséig tartson az újraélesztési kísérlet. Amint kiér a mentőegység, a szakemberek átveszik az életmentő munkát.
Megkülönböztető jelzés
Kapcsolódó információ:
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
