Allergiás jelenségek

Az allergiás jelenségeket (mely a szervezetben lejátszódó igen bonyolult folyamatok eredménye) többnyire a külvilágból bejutott idegen anyag váltja ki. Köznapi értelemben azt, hogy "allergiás vagyok a Zsoltira!" természetesen nem a most tárgyalandó fejezetben részletezzük. Az, hogy valakit "ki nem bírok állni!", még nem allergia, de a későbbiekben kiderül, hogy hosszabb időn keresztül okozhat változást a szervezetünk működésében. Az allergiás jelenség lehet helyi, de vonatkozhat a szervezet egészségre is. Érthető, hogy ez utóbbiak legtöbbször a veszélyesebbek. Milyen jelenségeket nevezhetünk allergiásnak? A sokak által ismert csalánkiütés, a kötőhártya-gyulladás, a hirtelen bedugult orr, a hirtelen jelentkező légszomj, köhögéses, fulladásos roham ugyanúgy allergiás eredetű lehet, mint a helyi bőrpír bizonyos esetei, a kellemetlen bőrviszketések egyes formái, néhány hasmenés(!), a hidegrázás bizonyos esetei, de allergiás eredetű lehet a bőr kisebesedésének néhány formája és a ritkán jelentkező, de akár halállal is végződő rosszullétek bizonyos típusa.

Allergiás betegségek régi időkben

Az allergiát, mint divatos, egyre gyakrabban előforduló betegséget emlegetjük, holott végigvonult az emberiség egész történetén. Időszámításunk előtt is leírtak már olyan betegségeket, melyek allergiás eredetűek lehettek. A kínaiak i.e. 2800-ban használtak efedrint (melyet a kínai fenyőcserjéből készítettek), s elképzelhető, hogy az asztmás tüneteket, betegségeket is ismerték. Kiegészítő kezelésként még ma is előfordul ez a gyógyszer.

Az asztma és az ekcéma diagnózisát Hyppokrates alkalmazta először. Az asztma szót ő még általánosan használta a különböző légzési panaszokra ekcéma alatt pedig szinte minden bőrtünetet értett. Elsőként figyelte meg, hogy egyes emberek az elfogyasztott sajttól allergiás betegségeket kaptak. Nekik azt tanácsolta, mellőzzék ezt az élelmiszert. A történelem későbbi korszakaiban is leírtak ételallergiát: feltehetőleg III. Richárdnak földieper allergiája volt. A gyümölcs elfogyasztásakor kiütések jelentek meg a bőrén. Ezt ismerve akkor idézett elő kiütéseket a bőrén, amikor akart: a kiütések jó ürügyként szolgáltak mérgezés vagy boszorkányság vádjához. A XVIII. században nem volt már ismeretlen a gyógyszerallergia sem. Az ipekakuána növény gyökeréből készített port hánytatónak használták. Voltak, akiknél ez a szer súlyos tüneteket okozott.

Egy olasz tudós ismerte fel, hogy a pékek az asztmájukat valószínűleg a liszttől kapják. Ugyanő foglalkozott a "rózsalázzal", melyet szerinte a rózsa apró pollenjei_ idéznek elő. A rózsa iránti túlérzékenység nagyon foglalkoztatta a kor tudósait. Erzsébet királynő egyik udvarhölgye elkerülte a rózsákat, mondván, hogy rózsa-túlérzékenysége van. Erről úgy győződtek meg, hogy álmában az arcára rózsaszirmokat tettek. A bőrén a rózsaszirmok helyén kiütések jelentek meg: ez volt az allergiás bőrtesztek őse. A bőrtesztet ma is használják az allergiát okozó szer azonosítására. Az allergiás jelenségek okát régóta keresik. Szóba került már az allergia okaként a stressz, az öröklött hajlam, stb. A pollenek által előidézett asztma, orrfolyás felfedezése hosszú időt vett igénybe. Az alapkísérletet télen végezték: a nyáron összegyűjtött pollennel idéztek elő télen asztmás rohamot. Az allergiás reakció egyik kellemetlen megnyilvánulása a csalánkiütés: ezt a múlt század végén írta le Quincke német tudós. Vegyi anyagok okozta allergiás ekcéma kialakulásának mechanizmusát pedig csak a XX. század elején sikerült megtalálni.