ARATÁSI SZOKÁSOK ÉS HIEDELMEK

Július az aratás hónapja. A kenyérgabona betakarításának a sikerét számos hiedelemmel és szokással igyekeztek biztosítani, melyek gyakran vallásos jellegű szertartásokkal is összekapcsolódtak. A munkát fohászkodással, imádsággal, kalapemeléssel kezdték. A föld szélén letérdeltek, keresztet vetettek. Az eszközöket a templom falához tették, a pap megszentelte. Elszórt adatok vannak arra vonatkozóan, hogy nagy jelentőséget tulajdonítottak az első kévének, az elsőnek learatott búzaszálaknak. Ebből a baromfinak adtak egészség- és termékenységvarázsló céllal. Betegségelhárító szerepe is volt, pl. az arató a derekára kötötte, hogy majd ne fájjon. Az aratókat elsőként meglátogató gazdát vagy családtagját a learatott gabona szalmájával megkötözték, s csak akkor engedték szabadon, ha borral vagy pénzzel kiváltotta magát. Főként az uradalmakban vagy ahol nagyobb létszámú arató dolgozott, az aratás kényszerszüneteiben különféle maszkos játékokkal szórakoztatták egymást, pl. álesküvő, a marokszedők búcsúja, medvetáncoltatás került bemutatásra. A legtöbb hagyomány az aratás végéhez kapcsolódott. Egy kis darabon talpon hagyták a gabonát, hogy a következő esztendőben is jó termés legyen. Az utolsó kévéhez is különféle hiedelmek kapcsolódtak, ebből készült az aratókoszorú. Általában a földesúrnak készítették, de az utolsó kalászokból egy kis csomót mindenki hazavitt és különféle magyarázatokkal az őszi vetőmag közé elegyítették. Az aratás befejezésekor rendszerint aratóünnepet tartottak. A magának arató család nem rendezett különösebb ünnepséget. A módosabb gazda, aki részes aratókkal dolgozott, megvendégelte munkásait. Nagy aratóbálokat elsősorban az uradalmakban rendeztek.