MÁJFA (MÁJUS 1.)

A májusfa, májfa a természet újjászületésének szimbóluma, és szerelmi ajándék is lehet. A magyar nyelvterületen általában május elsejére virradóra állították, de néhol pünkösd vasárnap, vagy pünkösd az ideje.
A májusfák beszerzése a legények, legénybandák feladata volt. Éjszaka vágták ki az erdőn a fát, és május elseje virradóra többnyire titokban állították fel a helyi szokásnak megfelelően a lányos házakhoz, illetve a középületek, kocsmák elé. A fát többnyire őrizték, hogy a vetélytársak el ne vigyék. Általában minden lány kapott és nagy szégyen volt, ha valaki kimaradt. Egyes vidékeken a nagylányság elismerését jelentette, ha májusfát kapott. Ezután már elmehettek a bálba, a táncmulatságokra. Néhol a rossz hírű lánynak kiszáradt gallyra fazekat, rongydarabokat aggattak. A két világháború között, május elsején divatba jött a szerenád, az éjjelizene.
A májusfa lehet sudár, esetenként kérgétől megtisztított fa, melynek csak a tetején hagyták meg a lombját, vagy virágzó, zöldellő ág. Az udvarlási szándék komolyságát jelezhette a fa fajtája, nagysága. Többnyire szalagokkal, zsebkendőkkel, virágokkal, teli üveg borral, hímes tojással díszítették fel. Gyakran megtréfálták egymást azzal, hogy a fa tetejére helyezett üvegbe paprikás vizet tettek.
Nyugat Dunántúlon vagy a Felvidéken a május elsején állított fát többnyire pünkösdkor bontották le: játékokat, versenyeket rendeztek, kitáncolták a májfát.