(pentekoszté = ötvenedik; görög) Már a zsidó vallásban meglévő ünnep. Eredetileg zarándokünnep, amelyen Izrael minden fiának meg kellett jelennie Jahve színe előtt. Később aratási ünnepként is említik. Az első búzakéve felajánlásának ötvenedik napját ünnepelték vele. Aratásvégi, tehát örömünnep volt, amelyen hálát adtak Jahvénak a búzatermésért. A keresztény hagyomány szerint Jézus halála és feltámadása után az 1. pünkösd alkalmával Jeruzsálemben a tanítványok közösségére leszállt a Szentlélek. A keresztény hagyomány ennek emlékére a húsvét utáni 50. napon ünnepli pünkösdöt, amely a húsvéthoz kötöttsége miatt szintén mozgó ünnep.

Herder óta használatba jött terminus olyan dallamok jelzésére, melyeket „sokan és sokáig énekeltek” (Bartók). E népszerű meghatározás mögött a népdalnak olyan elsődleges élete van, melyben a „nép” elnevezést igénylő társadalmi rétegek (parasztság, pásztorok, iparosok, bányászok, katonák stb.) azt közvetlen tulajdonul használják, alakítják és szájhagyományozás útján adják tovább.

A társadalmi együttélési formákra jellemző tevékenységek és elgondolások történelmileg kialakult köznapi megjelenési módja, amely az emberi cselekvés, magatartás és gondolkodás kulturális szabályozottságán túl a szabályozottság kötelező erejének mértékét, kiterjedtségét és minőségét is tükrözi.

Pünkösd - az Egyház születésnapja. Egyházunk születésnapja: mindannyiunk születésnapja. Újjászületésünk napja a Szentlélekben, az Egyházban. Hisz minden egyes megkeresztelt ember együttesen élő tagja az Egyháznak, Krisztus Titokzatos Testének.

(görögül: αγιον πνευμα, ejtsd: hagion pneuma) a Bibliában leírt szellemi lény, aki a Szentháromságban hívő keresztények hite szerint Isten, a Szentháromság harmadik személye.

Kislányok termékenységvarázslással összekötött pünkösdi köszöntője a Dunántúlon. Elnevezései: pünkösdölés, pünkösdjárás, pünkösd-köszöntés. A játék négy fő mozzanatból áll: 1. négy kislány vezet egy ötödiket: a legkisebbet és legszebbet, a pünkösdi királynét (kiskirály, királykisasszony, királynéasszony, kiskirályné, cucorka – utóbbi elnevezés Somogy és Baranya megyében ismert), akinek a kezében kosár van rózsaszirmokkal; 2. egy házhoz érve az udvaron vagy az ajtó előtt megállnak, a kiskirályné feje felett kendőt feszítenek ki vagy fátyollal borítják be a fejét; 3. az ének közben mozdulatlan állnak vagy lassan körbejárják a királynét; 4. termékenységvarázsló mondóka kíséretében felemelik a kiskirálynét.

Pünkösdi, énekes-táncos adománygyűjtő (adománygyűjtés) jellegű népszokás. Egyéb elnevezései: mimimamázás, mavagyonjárás, mivanmajárás. Az Alföldön ismert. Eredeti formájában lányok és legények, újabban inkább gyermekek vettek részt benne. Házról házra járó csoportok bekéredzkedés után szavalnak, énekelnek, táncolnak, átveszik az adományokat, majd ismét táncra perdülnek.

A májusi pünkösdi ünnepkörhöz fűződő alakoskodó szokás (alakoskodás). Európa jelentős részében a középkor óta választanak pünkösdi (ill. májusi) királyt. Hazánkban a 16. sz.-ban már általánosan ismert volt a pünkösdi királyság múló, értéktelen voltára utaló szólás, amelyből a szokás általános és régi elterjedésére következtethetünk. A pünkösdi királyt versenyjátékokkal, főleg lóversennyel, bikahajsszal, a fiatalabb korosztályoknál bothúzással, kakaslövéssel (kakasütés, gunárnyakszakítással választották.

Azok az ünnepek, amelyek naptári időpontja valamely csillagászati jelenséghez, vagy egy másik mozgó ünnephez kötődik ezért évről évre változik. Ilyen például a keresztény naptárban a húsvét és a hozzá kötődő ünnepek.

(gör.küldött) Jézus 12 tanítványa. A Bibliában Máté felsorolja őket: «Simon, ki Péternek neveztetik és András az ő bátyja, Jakab, Zebedeus fia János, Fülöp, Bertalan, Tamás, Máté, Jakab Alfeus fia, Taddeus, a kánai Simon és iskarióti Judás». Márk Máté helyett Lévi-t említ (2, 14.) és Lukács Tádé helyett Judást, Jakab testvérét. Hogy Máté és Lévi, valamint Tádé és Judás egy személy, az természetes. Szt. Pált a nemzetek apostolátmaga az Jézus hítta meg csodálatos módon Apostolai közé. L. Ap. Cs. 9, 13. - A görög kat. egyházban az apostolok cselekedeteit és leveleit tartalmazó könyv is Apostol. nevet visel. Az innen vett szentírási szakaszt is Apostolnak nevezik.

Pünkösdi, énekes-táncos adománygyűjtő (adománygyűjtés) jellegű népszokás. Egyéb elnevezései: mimimamázás, mavagyonjárás, mivanmajárás. Az Alföldön ismert. Eredeti formájában lányok és legények, újabban inkább gyermekek vettek részt benne. Házról házra járó csoportok bekéredzkedés után szavalnak, énekelnek, táncolnak, átveszik az adományokat, majd ismét táncra perdülnek.

Egyének és csoportok kéregetése olyan hagyományos alkalmakkor, amikor nemcsak kérni szokás az adományt, hanem adni is. A szükség kényszeréből fakadó koldulással ellentétben az adománygyűjtés a népszokások szerves alkotóeleme; a köszöntő jellegű szokásoknak, ill, a dramatikus játékoknak sokszor elengedhetetlen (záró) mozzanata.

A pünkösdi rabjárók szintén fiúk, akik a lábuknál összeláncolva mennek a lányok után körbe a faluban, azzal a kéréssel, hogy "Segéljék ezeket a szegény katonarabokat." Persze ők is ajándékokkal térnek haza.

Aki pünkösd hajnalban születik, szerencsés lesz. A hajnalban merített kútvízben való mosdás egész évre elűzi a betegséget, keléseket. A teheneket nyírfaággal veregették, hogy jól tejeljenek. Van ahol kenyérhéjat égettek, hamuját a gabonaföldre szórták, hogy jó termés, gazdag aratás legyen.

A Zöldágjárás, vagy zöldághordás húsvéthoz, az ország némely területén pünkösdhöz kapcsolódó népszokás. a tél elmúlását, a tavasz eljövetelét ünnepeli.

Valamely jogügyletnek hatósági megerősítése. A katolikus egyházjogban a választott illetve kinevezett püspökök megerősítésének joga.A kat. egyházban a bérmálást a protestánsoknál az úrvacsoráját megelőző tanítást jelenti.

A pünkösdi májusfának a fiatalok mulatságával kapcsolatos két jellegzetes példája a csallóközi vámkerék és a szabadszállási jádzófa.

Bizonyos naptári ünnepeken a következő év terméskilátásaira jósoltak, elsősorban a különböző előjelekből, leggyakrabban az időjárás alakulásából. A termésjóslás alapja az évszázados megfigyelés, amely a legszorosabb kapcsolatban állt az időjóslással, hiszen a jó termés a kedvező időjárás függvénye.

Udvarlással, párválasztással kapcsolatos szokások is kapcsolódnak pünkösdhöz. Például a sárközi Szeremlén ilyenkor volt a pünkösdi ladikázás. Az udvarló legény szerelmi ajándékként díszes evezőt adott a választott lánynak. Zöld ágakkal feldíszített csónakon pünkösd másnapján ladikáztak a fiatalok.

A májusi → pünkösdi ünnepkörhöz fűződő alakoskodó szokás (alakoskodás). Európa jelentős részében a középkor óta választanak pünkösdi (ill. májusi) királyt. Hazánkban a 16. sz.-ban már általánosan ismert volt a pünkösdi királyság múló, értéktelen voltára utaló szólás, amelyből a szokás általános és régi elterjedésére következtethetünk. A pünkösdi királyt versenyjátékokkal, főleg lóversennyel, bikahajsszal, a fiatalabb korosztályoknál bothúzással, kakaslövéssel ( kakasütés, gunárnyakszakítással választották.

Szervezett közösségi alkalom, amelynek elsődleges funkciója a szórakozás (játék, tréfálkozás, evés-ivás, dalolás, zene, tánc, ismerkedés). Lehetett önállóan csak e célra szervezett, bizonyos rendszeresen visszatérő időpontokban (bál, táncalkalmak), ill. az ünnepek, ünnepi időszakok közül különösen farsangkor; gyakran kor, társadalmi réteg, lakóterületek, bizonyos esetekben nem szerinti tagolódásban (pl. asszonyfarsang). Ezenkívül rendszeresen mulatság kísérte az átmeneti rítusok ünnepi szokásait (lakodalmi mulatság, keresztelő, legényavatás, halotti tor), a névnap (névnapozás), ünneplését, továbbá a társasmunkák befejezését (pl. disznótor), ill. a közös munka egy-egy szakaszának lezárását.

Május elseje éjjelén a legények virágzó fát állítanak fel kedvesük háza előtt;egyes helyeken kendőket és szalagokat akasztanak rá, ezekre célba lőnek,és ki-ki annak a leánynak a nevét kiáltja, akinek tiszteletére a lövést teszi, csakúgy mint a szentivánéji tüzes karika dobása v. hengerítésekor. Néhol hosszú sima póznára díjtárgyakat akasztanak; az nyeri, ki fel tud mászni értük. Más helyen húsvét v. pünkösd hétfőjén állítanak májfát. Muzslán pünkösd hétfőjén állítja fel a fiatalság a fiatal bírónak a háza előtt, s a körül járják a pünkösdi táncot. E szokások eredetileg a nyár, illetőleg a tavasz kezdetének ünneplésére szolgáltak.

15 méter magas rúdra kocsikereket tettek, feldíszítették szalagokkal, borosüvegekkel. Az erre az alkalomra kinevezett bíró vagy csősz a párokat elfogta, és a lányokkal bírságot fizettetett.

(egyházi liturgikus nyelven: Urunk mennybemenetelének ünnepe) Krisztus mennybemenetele a keresztény katolikus vallás egyik alaphitigazsága és értelme az, hogy Krisztus testével és lelkével felment a mennyekbe. Áldozócsütörtök a húsvét után következő 5-ik vasárnapot követő csütörtök, melyet Jézus feltámadása után a 40-ik napon ünnepelnek. A nagybőjti 3. vasárnappal kezdődő húsvéti gyónás és áldozás ideje több egyházi megyében e napon fejeződik be, akik eddig nem áldoztak még ezen a napon megtehetik. Hogy mindig csütörtökön tartják ez ünnepet, azért van, mert a Biblia szerint Jézus vasárnap támadt fel és feltámadása után 40 napig társalkodott még tanítványaival; a 40-ik nap pedig, melyen mennyekbe ment, csütörtökre esik. Az Ur mennybemenetelének ünnepe egyike az egyház legrégibb ünnepeinek.

Ókeresztény vértanúk napja. Időjárási megfigyelések kötődnek ezekhez a napokhoz (fagyosszentek). Az egyébként meleg májusi időjárás általában hirtelen hűvösre fordul ilyenkor, nem ritkák az éjszakai fagyok. Védekezésképpen a gyümölcsösökben ilyenkor füstölnek. A kényes egynyári zöldségeket, uborkát, paradicsomot csak a fagyosszentek után ültették el.

A kat. egyházban a lelkésznek kötelessége titokban tartani azt, a mit vele a gyónó felek a gyónás alkalmával közöltek.

A májusi-pünkösdi ünnepkör ünnepe, évnegyedkezdő nap. Ünnepi szokásai keveredtek a pünkösdi szokásokkal, századunkra azonban a két, szinte azonos tartalmú és régi európai hagyományokra visszatekintő tavaszünnep közül május elseje tartósan magához kötötte a májusfaállítás szokását és a majálist, míg a pünkösd elsősorban a pünkösdölés és pünkösdi királynéjárás dramatikus hagyományait vonzotta magához. A két egymáshoz közel eső ünnep századunkban mutatkozó differenciálódásához – még falun is – hozzájárult az a tény, hogy május elseje 1889 óta – nálunk gyakorlatilag 1890-től – a nemzetközi munkásosztály ünnepe, mely egyesíti magában a hagyományt és a szervezett ünnep vonásait.

A r. k. egyház által szentté avatott személy, akit szőlős falvak, a szőlő- és borkultúrával kapcsolatos, főként városi foglalkozású csoportok (kádár, kocsmáros, vincellér stb.) és a szőlőhegyek birtokosai kultikus tiszteletben részesítenek a szőlőhegy védelméért, szerencse és bő termés biztosításáért.

A szőlőtermeléshez kapcsolódó hiedelmek úgyszólván minden munkafolyamatot végigkísérnek, leginkább azzal a céllal, hogy annak sikerét biztosítsák. A metszést az előírás szerint holdtöltekor vagy az első holdnegyedben kellett végezni és legjobb volt szombaton csinálni. Újholdkor tilos a metszés, s kiszárad a szőlő, ha három egymás utáni szerdán metszik.

A társadalmi együttélési formákra jellemző tevékenységek és elgondolások történelmileg kialakult köznapi megjelenési módja, amely az emberi cselekvés, magatartás és gondolkodás kulturális szabályozottságán túl a szabályozottság kötelező erejének mértékét, kiterjedtségét és minőségét is tükrözi.

Legény leánynak, ill. leány legénynek adott ajándéka, amely az udvarlás idején a kapcsolat erősítését szolgálja, egyben dokumentuma a falu társadalma előtt a kapcsolat fennállásának. A szerelmi ajándékokon belül különbséget kell tenni a szülők által nyújtott és a házasságot előkészítő, kiházasítási ajándékot kifejező ajándékok, ill. a házasulás előtt álló legény által adott, személyes vonzalmat kifejező udvarlási szándékok és azoknak a leány által történő viszonzásai közt.

Jézus Krisztus keresztrefeszítése után harmad napra föltámadt. Még negyven napt töltött a tanítványaival, majd a negyvenedik napon tanítványai szeme láttára fölemelkedett a felhők közé. Ez Krisztus mennybemenetele,amely szimbolizálja az embernek Istennel való ismételt összekapcsolását. M. ünnepe, áldozó csütörtök, 40 napra húsvét után; ekkor nagymise alatt a húsvéti gyertya utolszor gyújtatik meg, de az evangelium eléneklése után eloltja a pap annak jelentőségül, hogy a föltámadt Üdvözítő a földről távozott. Ez a tény és Szűz Mária M.-e közt, amint magyarul nevezik, - ámbár szorosan véve mennybevitel - az a különbség, «hogy Krisztus mindenható ereje, Mária Isten kegyelme által ment mennybe».

Pünkösd után következő második hét csütörtökjén tartott ünnep, amikor az egyház Krisztus testét, az oltáriszentséget ünnepli. Kötelező ünneppé IV. Orbán pápa tette 1246-ban. Az ünnep és a körmenet (körüljárás) elterjedésével szokássá vált az oltáriszentség körülhordozása, aminek a népi hitvilág a gonoszt, a betegséget, a természeti csapásokat elűző erőt tulajdonított.

Az egykori zöldcsütörtök a mai kereszténységben az Oltáriszentség ünnepe, melyet Krisztus alapított, és amely ma is a kenyér és bor diadalmas ünnepének számít.

(lat. Patronus) a katolikus egyházban Istennél közbenjáró szent, akinek oltalma alatt állhatnak országok, területek. Védőszentet a hívek választanak a püspök és a papság beleegyezésével. Hazánk védőszentje Szt. István (aug. 20).

Az engedélyhez kötött iparok közé tartozó foglalkozás. A K. -ipart az 1884. évi XVII. t. -c. (ipartörvény) külön is szabályozza, a kerületi rendszert honosítva meg. Régebben a K. -ipar reáljogú ipar volt, de az 1884. évi XVII. t. -c. ezt megszüntette.

Régi hagyomány, évszázadok óta felkeresik a végzős tanulók tanáraikat,énekelnek nekik és mulatnak egy jót búcsúzóul.

Cseh vértanú szent, akinek szobrait általában víz közelében állítják fel. A hajósok, vízimolnárok védőszentje. Baján a szent szobrát zöld ágakkal, gyertyákkal feldíszítették, hajóra vitték és vízi körmenetet tartottak a tiszteletére. Ez volt az ún. Jánoska-eresztés.

Május elseje éjjelén a legények virágzó fát állítanak fel kedvesük háza előtt;egyes helyeken kendőket és szalagokat akasztanak rá, ezekre célba lőnek,és ki-ki annak a leánynak a nevét kiáltja, akinek tiszteletére a lövést teszi, csakúgy mint a szentivánéji tüzes karika dobása v. hengerítésekor. Néhol hosszú sima póznára díjtárgyakat akasztanak; az nyeri, ki fel tud mászni értük. Más helyen husvét v. pünkösd hétfőjén állítanak májfát. Muzslán pünkösd hétfőjén állítja fel a fiatalság a fiatal bírónak a háza előtt, s a körül járják a pünkösdi táncot. E szokások eredetileg a nyár, illetőleg a tavasz kezdetének ünneplésére szolgáltak.

Szentháromság ünnepe utáni vasárnapok: Ezek a vasárnapok Isten hívásáról és Jézus követéséről beszélnek. Az utolsó három vasárnap az egyházi esztendő záró szakasza, az eljövendő dolgokról, az ítéletről és az örök életről ad hírt.

Virágvasárnapi jellegzetes leányszokás a magyar nyelvterület egy részén a kiszehajtás és a villőzés. A kisze többnyire menyecskének öltöztetett szalmabáb. A lányok énekszóval vitték végig a falun, majd a falu végén vízbe vetették vagy elégették.

A keresztény vallás védelmében hősi halált halt személy, aki ezáltal közvetlenül elnyeri az üdvözülést. A vértanúk (mártírok) személye körül vallásos tisztelet alakult ki. A kereszténység első vértanúja István volt, aki hitvallásáért szenvedett és halt meg.

Flórián neve latin eredetű (Florianus, ’virágos’). A r. k. egyház a szentek sorába iktatta (május 4.). A tűzoltók és kéményseprők védőszentje. Napjának hiedelemanyagába az ősi pogány tűzkultusznak számos eleme fölszívódott. Szobrát sok helyen a házak tűzfalára állították, hogy a házat megóvja a tűztől, villámcsapástól. Flórián-napon sok helyütt férfi rakott tüzet a konyhában.

Május 12 – Pongrác, május 13 – Szervác, május 14 – Bonifác. A fagyosszentek elnevezés is arra utal, hogy a népi megfigyelés szerint a tavaszi meleg napok ezeken a napokon hirtelen hidegre változnak, az időjárás szeszélyessé válik. Ezért az ültetésnél ezt mindig figyelembe vették. Hogy a fiatal palánták ne károsodjanak, uborkát, paradicsomot, babot általában csak a fagyosszentek elmúltával ültették el.

A kereszténység alapítója. Életének történetét a biblia így írja le: született Bethlehemben, Augustus római császár uralkodása idejében Róma alapításának 747. évében, tehát 7 évvel a keresztény időszámítás előtt, szüz Máriától (Mát. I. 18-25., Luk. I. 26-38); mivel Dávid nemzetségéből származott, Dávid fiának is neveztetett; oly elnevezés ez, mely egyuttal messiási hivatalát is kifejezi, máskép; Istenfia, Úr Isten az ő nevei, mert mint Istenfia az istenség második személye emberré lett, hogy mint ember éljen a földön (Ján. I. 1-14.). Nyolc nap mulva a zsidó törvény szerint körülmetéltetett, midőn a Jézus nevet kapta, ami üdvözítőtt jelent. Később pedig Krisztusnak, fölkentnek hivatott. A törvényszabta idő elteltével szülei fölvitték Jeruzsálembe, bemutatták az Urnak a templomban, hol Siemon, ki régen várta Izrael vigasztalását s a Szentlélektől igéretet vett, hogy nem fog meghalni, mielőtt látna az igért Messiást s karjaiba véve őt, a világ üdvözítőjének hirdette (Luk. II. 22.) Herodes, miután tudomására jutott a történetnek, attól tartva, hogy trónját veszély fenyegeti az uj zsidók királyi miatt, Bethlehemben minden két éven alul levő gyermeket megöletett, angyali intés következtében az iszonyatos gyilkolás elől biztonságba helyezendők a kisded Jézust, szűz Mária és József Egyiptomba menekülnek (Mát. II. 13.) Herodes halála után visszatértek Egyiptomból, hol körülbelül két évig tartózkodtak (Mát. II. 19-21.) és pedig az atyjához hasonló kegyetlenségü Archelaostól való félelmükben nem Judeában, hanem Galilea Nazareth nevü városába, honnét a názáreti Jézus vagy egyszerüen názáreti elnevezés. Ettől fogva egész Keresztelő János által történt megkereszteléséig semmit sem tudunk róla, mint hogy Jézus 12-ik évében a husvéti ünnepekre felment Jeruzsálembe, s bölcsességével a templomban vitatkozva a tanítók és irástudók közt találják aggódó szülei (Luk. II. 46.). Visszatérve Názáretbe, itt növekedett, teljes levén bölcsességgel és az Isten kegyelmével (Luk. II. 51.), 30-ik évében ünnepélyesen lépett föl. Keresztelő János, ki őt a megigért Messiásnak jelentette ki, s megkeresztelte. A keresztelés által messiási hivatalába fölavatva a Jordántól a pusztába vonult, hol 40 napig bőjtölve tartózkodott a rossz lélek kisértését legyőzve, s angyalok szolgáltak neki (MÁt. IV. 1-11.). A pusztából visszatérve, arra a helyre jön, hol János keresztel, s amint ez őt megpillantja, egybefoglalva az összes jövendölések tartalmát s ezzel a prófétai hivatal beteljesedését, fölkiált: «Ime az Isten báránya, aki elveszi a világ bünét» (Ján. I. 29.). Gaileába vivő utjában, nem messze Názárettől, Kána városkában a menyegzőt tiszteli meg jelenlétével és az első csodát teszi, a vizet borrá változtatja. (Ján. II. 1-11.) Ismét Názáretbe megy, hogy megvigye az örvendetes hirt, hogy most telt be, amit a próféták jósoltak. Ez időtől fogva körül járta egész Galileát tanítván s a zsinagógákban hirdette evangeliomát. Tanítását számtalan csodák, mindannyi jótétemények követték. Magasztás beszédei, bámulatos tettei mindannyi indító okok voltak, hogy mindenek csodálkoztak az igéken, melyek szájából jöttek. De viszont mások irigységgel s gyülölettel viseltettek iránta. A farizeusok és hozzájuk hasonlók nem türhették Jézus nagy tekintélyét, mely mellett az övék elhomályosult s képmutató alakoskodásuk leálcázva lett (Ján. XI. 47.). Főkép pedig sértette őket az, hogy magát a megigért Messiásnak tartotta anélkül, hogy a földi király fényével övezte volna magát, ami beszívott előitéleteikkel homlokegyenest ellenkezett. Ezért mindenkép incselkedtek ellene, de jogosan miről egyházának örökkévalóságát (Mát. XVI.). Tanítványai közül kiválasztott 12 egyszerü bemert; fejüknek Pétert jelölve ki. A husvéti ünnepekre ünnepélyesen vonult be Jeruzsálembe s alapította utolsó vacsoráján az oltári szentséget. Judás ellenségeinek elárulja, elfogják, itélő szék elő állítják s ámbár Pilátus ártatlannak mondja ki, halálra itélik. Két gonosztevő közt keresztre feszítve, pénteki napon meghalt (Luk. XXIII. 32.); ujdonatuj sirba temettetett s harmadnapra, mint megjövendölte, a sirból melynél fizetett római katonák álltak őrt, föltámadt s föltámadásáról többeknek sokszori megjelenése által elegendő tanuságot adva, miután tanítványaival 40 napig társalkodott, mennyi országáról s a szükségesekről oktatva őket, szemük láttára az olajfák hegyéről mennyekbe ment s a felhő elrejtő őt szemeik elől (Mát. XXVII. 62. XXVIII. 6.). Tizednapra elküldé apostolainak a Szentlelket, mint helyettesítőjét, akiben mindenkorra övéivel akart lenni, folytatva üdvözítő művét az általa alapított egyházban, melynek határai sem idő, sem hely által nem korlátoltatnak, a világ mindannyi sarkára van annak alapköve rakva. Élettörténetéről szólnak: Flavius József Antiquit. XVIII. 3., Tacitus Annal. XV. 44., Plinius Ep. X., Svetonius Claudius 25.

A körmenet, mint rituális mozgás, a körüljárt terület isteni védelmének biztosítására törekszik, célja a termés bőségének biztosítása, Isten kiengesztelése és kérése, hogy minden bajt és betegséget tartson távol a közösségtől. A körmenettel a résztvevők Istent és az Oltáriszentségben jelenlévő Jézust dicsőítik és kifejezik a Katolikus Egyházhoz való tartozásukat.

Az udvarlásnak különböző, a polgárosultság fokától erősen függő szabályai voltak, melyek betartásának a leány jó híre szempontjából nagy jelentőséget tulajdonítottak. Az udvarlás elsősorban a leány házánál történik. A szobába többnyire csak a határozott szándékkal járó legényt engedték, aki helyenként egy idő után az éjszakát is a leánynál tölthette. A távozó legény kikísérése is lehetőséget biztosított a fiatalok bizalmas együttlétére, olyan helyeken is, ahol a házban erre nem volt lehetőség. A hét meghatározott estéi voltak udvarlásra kijelölve, az ún. → legényjáró napok.