KISASSZONY, KISBOLDOGASSZONY NAPJA (SZEPTEMBER 8.)
Szűz Mária születésének napja. Már a 11. század óta számon tartják Kisasszony napját. Az egész magyar nyelvterületen kedvelt búcsúnap. Kisasszony napjának hajnalán a hívő asszonyok sokfelé, pl. búcsújáró helyeken (Andocs, Máriapócs, Csatka) kimentek a napfelkeltét várni. Úgy vélték, hogy akinek érdeme van rá, a fölkelő napban megláthatja Máriát, sugarai rózsát szórnak. Ez a látomás a Napba öltözött asszony Jelenések könyve (12. 1.) képzetköréből merít. Egyes helyeken ezen a napon kezdték el a gabona vetését. Kisasszony napjára virradó éjszaka vagy kora hajnalban a vetni való gabonát kitették a harmatra, hogy az "Úristen szentelje meg". A 19-20. század fordulóján Muravidéken még élt az a hiedelem, hogy az ilyen búza nem üszkösödik meg és bőven fog teremni. Kisasszony napja volt sokfelé a cselédek szolgálatba lépésének ideje. Ilyenkor kezdték a dióverést. Fecskehajtó Kisasszonynak is nevezték, mert sok helyen úgy vélték, hogy ezen a napon indulnak útnak a fecskék. Két Boldogasszony közti időszak (aug. 15 - szept. 8.) zárónapja. Az e napi bugyborékos vagy ritka szemű eső csapadékos időszakot jósol.