Istálló

Számos Idumeából származó s a rómaiak befolyása alatt álló zsidó királynak neve. 1. Nagy H., Antipater Rómában a zsidók királya. Miután eruzsálemet (Kr. e. 37) ostrommal bevette, kegyetlen módon szilárdította meg vérrel szerzett trónját; egyebek közt, gonosz nővére, Salome unszolására, kivégeztette feleségét Mariamnét, a Hasmoneusok utolsó sarját, anyósát és három fiát. Külsőleg fényes volt uralkodása, de a nép gyűlölte a királyt, aki 37 évi uralkodás után halt meg röviddel Krisztus születése után. Ő gyilkoltatta meg a betlehemi gyermekeket. (Máté ev. 2., 16.) - 2. H. Antipas, az előbbinek fia,Perae és Galilaea uralkodója. Feleségét elhagyva, sógornőjével, Herodiással (l.o.) kelt egybe, ki végzetes befolyással volt életére. Caligula császár megfosztotta trónjától és Lyonba számüzte; megh. Spanyolországban Kr. u. 40. Kivégeztette Keresztelő szt. Jánost, kigunyolta Krisztust. -3. H. Agrippa I., Nagy H. unokaöccse. Caligula és Claudius Palsztina összes országrészeinek királyává tették; idősb Jakabot, Evangelista szent János fivérét kivégeztette, Péter apostolt pedig bebörtönöztette. Megh. Caesareában Kr. u. 44. - 4. H. Agrippa II., az előbbinek fia, csak részben örökölte atyja birodalmát. A zsidók, bár sok gondot fordított Jeruzsálem szépítésére, nem igen kedvelték, mivel önkénnyel és zsarnok módon bánt a főpapokkal. A rómaiak elleni utolsó háborúban ezekkel tartott s mint római praetor halt meg Kr. u. 100. Sz. Pál apostol beszédét Festus előtt helyeselte. -4.Tiberius Claudius Atticus, görög szónok és műpártoló, szül. Marathonban Kr. u. 101 körül megh. 170-ben. 120. már ő volt annak az athéni küldöttségnek a szónoka, mely Hadrián császár üdvözlésére Pannoniába sietett, majd ugyanazon császár (Kr. u. 125.) kinevezte a kisázsiai városok prefektusává, mely állásában különösen a vízvezetékügy fejlesztése körül buzgólkodott. Athénbe visszatérve, ő lett az archon eponimosz. 140. Rómában találjuk, mint Antoninus Pius fiainak nevelőjét, három évvel később mint konzult.

Elbeszélő. Előadásmódjára jellemző a kifestés, állongás, terjedezés, a jelzőkkel, körülírásokkal, hosszas hasonlatokkal megrakott stílus.

A vidám mozzanatokban is bővelkedő ünnepköszöntés más szegedvidéki neve kántálás, koledálás, kóringyálás volt, ami világosan a régi rekordáció világát idézi. A hagyomány – mint láttuk – Erdélyben, főleg az archaikus Székelyföldön, továbbá a palócoknál ostyahordás kíséretében más-más adventi időponthoz tapadva, máig virágzik. Tisztázásra vár a betlehemezéssel való műfaji, illetőleg kultikus összefüggése.

Több szereplős dramatikus játék; a legnépszerűbb karácsonyi paraszti misztériumjáték, pásztorjáték. Hazánkban a középkorból magyar betlehemezés nem maradt fenn; az első magyar szövegek a 17. sz.-ból származnak, s iskolai előadás céljára készültek. A 19–20. sz.-i paraszti betlehemezés középpontjában hazánkban a kifordított bundát viselő betlehemi pásztorok párbeszédes, énekes-táncos játéka áll.

Katolikus dallamgyűjtemény - 17. században jelent meg.

A középkorban divatos epikus jellegű vallási színjáték, újszövetségi tárgyról, ill. a bűnbeesésről szól.

A népköltészet több szereplős, párbeszédes formájú alkotása, melyet szerepjátszással összekötve adnak elő (népi színjátszás), formájában hasonlít az irodalmi drámához. Gyakran irodalmi-félnépi szövegek folklorizált változata. Ide tartoznak a vallásos tárgyú úgynevezett népi misztériumjátékok, mint a betlehemezés, Heródes-játékok, paradicsomjátékok, a Zsuzsánna-játékok, a dúsgazdagolásnak nevezett moralitás stb. A farsangi, lakodalmi és más ünnepek alkalmából eljátszott alakoskodások is gyakran dramatikus játékok. Gyakori a behívó forma: a színre lépő szereplő bemutatkozik, majd behívja a következő szereplőt.

A régi iskolamesterek létalapját az egyházközség által megállapított díjlevél biztosította. Magyarbikalról 1754-ből ismerjük az első díjlevelet, amely azonban évszázadok gyakorlatát tükrözi. E díjlevél szerint a tanító jövedelme a következő volt: „A mesternek pediglen minden háztól fél-fél véka búzát, fél veder bort, harangozásért 2 poltura, főzésért 4 poltura, halott felett való éneklésért 4 adatik. Az egész eccla 10 szekér fát ad esztendőnként.”7 A gyermekek tanításáért – azoktól a gazdáktól, akiknek a gyermeke az iskolába járt – 10 kupa mustot kapott. A tanító egy személyben falusi jegyző is, a nótáriusságért 1 kupa bor a járandósága, pénzbeli fizetsége csekély, alig 3 garas.

A karácsonyi ünnepkörben véghezvitt köszöntő szokások. Egyéb elnevezései: angyali vigasság, kántálás, kóringyálás, mendikálás, pásztlizás. A köszöntők karácsonyi énekeket énekelve járnak házról házra (kántálás). Engedélykérés után az ablak alatt vagy bent a házban énekelnek egy vagy több karácsonyi éneket, köztük olyanokat is, amelyek különben a dramatikus karácsonyi szokások (pl. betlehemezés, szálláskeresés stb.) énekes betétei.

Ünnepek előestéjén (vagy ünnepi időszakokban) csoportosan házról házra járva elismételt éneklés, melynek során az ünnep gondolatkörét felidéző énekhez jókívánságok, gyakran köszöntők csatlakoznak. (Sokszor a köszöntő szokásokat is kántálásnak nevezik.)

Karácsony előtt kilenc napon át, általában kilenc közel lakó család vitte egymáshoz a Szent Család képét vagy szobrát.

Kiemelkedő mesemondók, énekesek, táncosok tudásának az összessége, amelyet életük során elsajátítottak, elmondani szoktak, s amelyet saját szellemi tulajdonuknak tekintenek. A fogalmat a folklórkutatásba a magyar népmesekutató iskola vezette be, amely céljául tűzte ki egy-egy kiváló mesefa teljes tudásának számbavételét, az elmondás rendjében történő rögzítését és vizsgálatát. A mesemondók általában sokoldalú emberek, nemcsak mesélni, hanem dalolni, énekelni, táncolni is tudnak, násznagyos emberek stb.

Koldulás

Az oltár jelképezi Isten és Izrael közti békét, ezért nem lehetett készítésénél vasat használni, mert a vas a háborúban használt fegyverek alapanyaga.

Az állatok szaporodását vélték elősegíteni. A karácsonyi ünnepi asztalra több helyütt szénát, szalmát tettek, hogy ott szülessen újra a kis Jézus. Ilyenkor a család halottait is odavárták.

Jézus Krisztus anyja, a Biblia szerint Joachim és Szent Anna leánya, Szent József jegyese. Szűzen szülte fiát, halála után pedig a mennybe emeltetett.

Krisztus születésének ünnepe, amelyet a keresztény világ dec. 25. tart meg. A K. az egyházi év első ünnepkörét képezi.

Rövid, néhány szavas, olykor pár soros alkalmi verses szöveg, amelyet általában dallam nélkül, recitálva mondanak el, hangsúlyozásában van némi zeneiség. Különböző alkalmakhoz kapcsolódva hangzanak el, pl. húsvéti locsolkodáskor, lakodalomban.

Néhány évtizeddel ezelőtt még az ország több vidékén szokásban volt, hogy a tanító (kántortanító) karácsony böjtjén vagy néhány nappal előtte az iskolás gyermekekkel minden családnak megfelelő számú ostyát küldött. Az ostyáért viszonzásul a tanítónak lisztet, babot, tojást, kolbászt, hurkát stb. küldtek, az ostyát vivő gyermekek pedig pénzt, almát, aszalt gyümölcsöt kaptak.

Az adventi időszak utolsó napja. A karácsonyfa-állítást először Elzászban jegyezték fel a XVII. században. A XVIII. századtól már mint protestáns családi szokás terjedt el a német területen. A XIX. századtól a világ számos országában meghonosodott a karácsonyfa-állítás. Hazánkban a XIX. század első felében jelent meg, elsősorban nemesi, majd polgári körökben. Először Brunszvik Teréz martonvásári grófnő állított karácsonyfát. A század második felében a társadalom többi rétegénél is elterjedt. Magyarországon a karácsonyfa elterjedése előtt termőágakat állítottak, ezeket rozmaring-, nyárfa-, bürök-, kökényágakból készítették. Gerendára, vagy a szobasarokba függesztették, olykor a koronájával lefelé. A karácsonyi ajándékozás szokásának ókori előzménye a római újévi ajándék a strena, amelyet Kalendae Januriae (január 1.) alkalmával küldözgettek egymásnak. A német protestantizmus a XVII. századtól családi ünneppé tette a karácsonyt, s ettől kezdve az ajándékozás főleg családi körben jutott jelentőséghez: elsősorban a szülők ajándékozták meg gyermekeiket.

1. búzalisztből készített kovásztalan lapos kenyér. A r. k. liturgiában a mise és az áldozás egyik kelléke (szentostya). Az ev. egyház is ostyát használ az úrvacsora szertartásánál. Az ostya sütése általában a kántorok feladata volt, akik karácsonykor a falu lakosainak is küldtek belőle, amiért ajándékot kaptak. Az ostya a néphitben rontásra és gyógyításra (népi gyógyászat) alkalmas mágikus tárggyá lett.

Előkészítő idő Jézus születésének karácsonyi megünneplésére mely alatt lakodalmakat tartani nem szabad. Az adventi idő alatt tartott isteni tiszteleteken a még meg nem született Jézust a képek elfátyolozásával jelképezik. A római katolikus egyház, melyhez a protestáns is csatlakozott, négy advent-vasárnapot számlál, melyet ugyan még egy ötödik, mint praeparatio adventus előz meg.

József, a názáreti ács, Mária jegyese, a gyermek Jézus gondviselője.

Néphagyomány szerint a csergetés egy XVII. századi szilveszteri esemény emlékét õrzi, amikor a szoboszlóiak szembeszálltak a várost megtámadó martalóc törökökkel. Miközben folyt a harc, a gyermekek a várost övezõ nádasban, illetve a templomerõd falai mögött olyan nagy lármát csaptak, hogy azt a törökök felmentõ seregek zajának hitték, és elmenekültek.

Egyes helyeken a szűzgulyahajtás, gulyafordítás, kongózás, zajos felvonulás: a legények kiáltására („Kinek van eladó lánya – hajtsa ki a szűzgulyára!) az érintett leányoknak ki kellett jönniük a házukból s ostorpattogtatással hajtották őket végig a falun. Máshol az volt a szokás, hogy a pásztorok, a béresek, a legények, a gyermekek zajongtak ostort pattogtattak, kolompoltak, kürtöltek, amíg a jószágok fel nem ébredtek és másik oldalukra fordulva biztosították a következő év termékenységét.

Újévi szerencsekívánás szokását évezredek óta őrizzük. Például egy Bukoviniai szokás szerint mikor újévkor azt mondták, hogy „adjon Isten ez évben termést”, a zsebükből 20–30 szem búzát markoltak, s azt a földre szórták.

Többnyire olyan mágikus cselekedetekről van szó, melyeket egyedül, magányosan kellett elvégezni. A férjjósló hiedelemcselekményeket természetszerűleg a lányok végezték (például a Luca szék készítés).

Előkészítő idő Jézus születésének karácsonyi megünneplésére mely alatt lakodalmakat tartani nem szabad. Az adventi idő alatt tartott isteni tiszteleteken a még meg nem született Jézust a képek elfátyolozásával jelképezik. A római katolikus egyház, melyhez a protestáns is csatlakozott, négy advent-vasárnapot számlál, melyet ugyan még egy ötödik, mint praeparatio adventus előz meg.

A nem-zenész cigányok vokális táncdalaik előadásakor a szöveges strófákat a hangszeres koloráláshoz hasonló rögtönzött, értelmetlen szótagok gajdolásával, ún. pergetéssel váltogatják, ezáltal ritmikailag rendkívül virtuóz és hangszínekben gazdag melodikus tánczenei kíséret jön létre.

(dec. 31.) az esztendő utolsó napja. Bővedestének is nevezték. Szokásainak tartalmát, hiedelmét (hiedelem) és hangulatát újév napjától kölcsönzi. Ünnepi szokásai közül legelterjedtebbek: a téltemetés, télkiverés a nyelvterület ÉK-i, ill. a Dunántúl középső részén, a szűzgulyafordítás (vénlánycsúfolás) az ország több vidékén elszórtan, és a pásztorok, legények, serdülők zajkeltő szokásai szilveszter éjjelén (zajkeltés). Ide tartoznak még az ólomöntés és egyéb szerelmi jósló (szerelmi jóslás) és haláljósló eljárások (haláljóslás), valamint az időjósló hagymakalendárium és bálok rendezése napjainkban falun és városon egyaránt.

December 31. Szilveszter pápa (314-335) ünnepe, a polgári év utolsó napja, az újesztendő vigíliája. Este a templomokban, imaházakban óévi hálaadást tartanak.

Olyan vallási képzet, amely nem tartozik a hivatalosan elismert egyházak vagy vallási rendszerek által elfogadott hittételek közé (babona). – Az egyik vallás szemszögéből nézve egy másik vallás képzetei is hiedelemnek foghatók fel. E névvel illetik továbbá az európai (s a magyar) parasztság rendszert nem alkotó vallásos képzeteit, kozmogóniáját, előírásait, tilalmait.

Hejgetés,kolindálás, regösének.

A szilveszteri gombócfőzés (a lányok papírszeletekre férfineveket írnak, ezeket gombócokba dugva vízbe dobják; amelyiket először dobja fel a víz, az lesz a leány jövendő férjének a neve).

Az ón vagy ólom felhasználásával készült fémintarzia, amivel a pásztorok az ostornyelet, a bot végét, a dudafejet, a duda basszus toldalékát (szárát), a kés nyelét stb. díszítették. A hengeres formájú ostornyélen, boton, guzsalyszáron stb. az ónnal történő kiöntésre szánt árkokat úgy vésték a fába, hogy azok egymásba kapcsolódjanak. Ezután a kiárkolt részt papírral körültekerték úgy, hogy a papír a kivésett tárgy végén mintegy 6–8 cm hosszú csövet képezzen. A díszítésre szánt tárgyat függőlegesen tartva, ebbe a papírcsőbe öntötték – rendesen fémkanálból – a megolvasztott ónt, ami a papír alatt a kivésett barázdákba befolyt. Az össze nem függő vésett barázdákba, lapos felületekbe a megolvasztott ónt becsurgatták.

A kereszténység alapítója. Életének történetét a biblia így írja le: született Bethlehemben, Augustus római császár uralkodása idejében Róma alapításának 747. évében, tehát 7 évvel a keresztény időszámítás előtt, szűz Máriától (Mát. I. 18-25., Luk. I. 26-38); mivel Dávid nemzetségéből származott, Dávid fiának is neveztetett; oly elnevezés ez, mely egyúttal messiási hivatalát is kifejezi, máskép; Istenfia, Úr Isten az ő nevei, mert mint Istenfia az istenség második személye emberré lett, hogy mint ember éljen a földön (Ján. I. 1-14.). Nyolc nap múlva a zsidó törvény szerint körülmetéltetett, midőn a Jézus nevet kapta, ami üdvözítőt jelent. Később pedig Krisztusnak, fölkentnek hivatott. A törvényszabta idő elteltével szülei fölvitték Jeruzsálembe, bemutatták az Urnak a templomban, hol Siemon, ki régen várta Izrael vigasztalását s a Szentlélektől ígéretet vett, hogy nem fog meghalni, mielőtt látna az ígért Messiást s karjaiba véve őt, a világ üdvözítőjének hirdette (Luk. II. 22.) Herodes, miután tudomására jutott a történetnek, attól tartva, hogy trónját veszély fenyegeti az uj zsidók királyi miatt, Bethlehemben minden két éven alul levő gyermeket megöletett, angyali intés következtében az iszonyatos gyilkolás elől biztonságba helyezendők a kisded Jézust, szűz Mária és József Egyiptomba menekülnek (Mát. II. 13.) Herodes halála után visszatértek Egyiptomból, hol körülbelül két évig tartózkodtak (Mát. II. 19-21.) és pedig az atyjához hasonló kegyetlenségül Archelaostól való félelmükben nem Judeában, hanem Galilea Nazareth nevü városába, honnét a názáreti Jézus vagy egyszerűen názáreti elnevezés. Ettől fogva egész Keresztelő János által történt megkereszteléséig semmit sem tudunk róla, mint hogy Jézus 12-ik évében a húsvéti ünnepekre felment Jeruzsálembe, s bölcsességével a templomban vitatkozva a tanítók és írástudók közt találják aggódó szülei (Luk. II. 46.). Visszatérve Názáretbe, itt növekedett, teljes levén bölcsességgel és az Isten kegyelmével (Luk. II. 51.), 30-ik évében ünnepélyesen lépett föl. Keresztelő János, ki őt a megígért Messiásnak jelentette ki, s megkeresztelte. A keresztelés által messiási hivatalába fölavatva a Jordántól a pusztába vonult, hol 40 napig bőjtölve tartózkodott a rossz lélek kísértését legyőzve, s angyalok szolgáltak neki (MÁt. IV. 1-11.). A pusztából visszatérve, arra a helyre jön, hol János keresztel, s amint ez őt megpillantja, egybefoglalva az összes jövendölések tartalmát s ezzel a prófétai hivatal beteljesedését, fölkiált: «Ime az Isten báránya, aki elveszi a világ bűnét» (Ján. I. 29.). Gaileába vivő utjában, nem messze Názárettől, Kána városkában a menyegzőt tiszteli meg jelenlétével és az első csodát teszi, a vizet borrá változtatja. (Ján. II. 1-11.) Ismét Názáretbe megy, hogy megvigye az örvendetes hirt, hogy most telt be, amit a próféták jósoltak. Ez időtől fogva körül járta egész Galileát tanítván s a zsinagógákban hirdette evangeliomát. Tanítását számtalan csodák, mindannyi jótétemények követték. Magasztás beszédei, bámulatos tettei mindannyi indító okok voltak, hogy mindenek csodálkoztak az igéken, melyek szájából jöttek. De viszont mások irigységgel s gyűlölettel viseltettek iránta. A farizeusok és hozzájuk hasonlók nem tűrhették Jézus nagy tekintélyét, mely mellett az övék elhomályosult s képmutató alakoskodásuk leálcázva lett (Ján. XI. 47.). Főkép pedig sértette őket az, hogy magát a megigért Messiásnak tartotta anélkül, hogy a földi király fényével övezte volna magát, ami beszívott előítéleteikkel homlokegyenest ellenkezett. Ezért mindenkép incselkedtek ellene, de jogosan miről egyházának örökkévalóságát (Mát. XVI.). Tanítványai közül kiválasztott 12 egyszerű bemert; fejüknek Pétert jelölve ki. A húsvéti ünnepekre ünnepélyesen vonult be Jeruzsálembe s alapította utolsó vacsoráján az oltári szentséget. Judás ellenségeinek elárulja, elfogják, ítélő szék elő állítják s ámbár Pilátus ártatlannak mondja ki, halálra ítélik. Két gonosztevő közt keresztre feszítve, pénteki napon meghalt (Luk. XXIII. 32.); ujdonatuj sirba temettetett s harmadnapra, mint megjövendölte, a sírból melynél fizetett római katonák álltak őrt, föltámadt s föltámadásáról többeknek sokszori megjelenése által elegendő tanúságot adva, miután tanítványaival 40 napig társalkodott, mennyi országáról s a szükségesekről oktatva őket, szemük láttára az olajfák hegyéről mennyekbe ment s a felhő elrejtő őt szemeik elől (Mát. XXVII. 62. XXVIII. 6.). Tizednapra elküldé apostolainak a Szentlelket, mint helyettesítőjét, akiben mindenkorra övéivel akart lenni, folytatva üdvözítő művét az általa alapított egyházban, melynek határai sem idő, sem hely által nem korlátoltatnak, a világ mindannyi sarkára van annak alapköve rakva. Élettörténetéről szólnak: Flavius József Antiquit. XVIII. 3., Tacitus Annal. XV. 44., Plinius Ep. X., Svetonius Claudius 25.

A szilveszteri időjárásjóslás az aznapi idő alapján történt: ''Északi szél hideg, a déli enyhe telet jósol''. Ilyenkor jósoltak vöröshagymával, fokhagymával is.

A magyar – és európai – népi hitvilágban igen jellemző a hiedelmek tilalom formájában való megfogalmazása, ill. hagyományozódása. Általában arra vonatkoznak, hogy valakinek valamit nem szabad csinálnia, mert annak valamilyen káros következménye lenne. A tilalmak szorosan összefüggnek az előírásokkal; amennyiben sokszor pl. egyazon tevékenység tiltott, ill. előírt körülményeit fejezik ki; de nem minden esetben van a két terület ilyen szoros korrelációban.

Harsogtatás, kolindálás, regösének.

Az újhold vasárnap, újhold péntek és különösen az újhold szombat „hónapkezdő” hiedelmeiben, egészség-, bőségvarázsló cselekményeiben olyan zsidó hagyományok hatásának is szerepe volt, amelyek még a katolikus egyház rítusaiban is teret kaptak

Az egyházi év advent első vasárnapjával kezdődik és az egyház által fontos ünnepeket tartalmazza és öleli fel.

A házasságban élést egyetlen helyes életformának ismerő falusi közösségek gúnyoló szokása a házasságra érett, de farsangig, vagyis a házasságkötési idény végéig férjhez nem ment leányok ellen. (Szórványosan előfordul a meg nem nősült legények kigúnyolása is. Időpontja húshagyókedd, de előfordul más jeles napokon, így pl. szilveszterkor is.) Legelterjedtebb módja a tuskóhúzás, tőkehúzás, amelynek lényege: a leányhoz fatuskót vagy azt jelképező kisebb tárgyat kötöznek, amit bizonyos távolságra el kell húznia. Teljes formájában hangos vonulás végig a falun (néhol lakodalom-paródiával kiegészítve), de sok esetben csak a lányok ablaka alatt lármáztak, rossz fazekakon doboltak a legények anélkül, hogy a lányok kijöttek volna.

1582. február 24-én kelt az az Inter gravissimas kezdetű bulla, amellyel XIII. Gergely pápa (1572-1585) lényegében egyetlen változást eszközölt a Julius Caesar által i. e. 45-ben bevezetett naptáron: csökkentette a szökőévek számát.

December 31-e az év utolsó napja és I. (Szent) Szilveszter pápa emlékünnepe. Bár ő maga nem túl jelentős személyiség, uralkodásának idejére (314—335) esett a kereszténység történetének első nagy fordulópontja. A római birodalom akkori uralkodója, Nagy Konstantin császár nemcsak hogy felhagyott a keresztények üldözésével, intézkedései az egyházat egyenesen az állam első intézményévé emelték.

Medve megjelenítése, utánzása; az állatalakoskodás egyik leggyakoribb formája. Különösen felvonulások alkalmával (pl. farsang, szüret) öltöznek medvének. Megjelenik azonban a medve a fonóban, a lakodalomban és különböző munkaszokások alkalmával (pl. aratás, dohányfűzés). A medvét alakító legényt szalma- vagy gyékénykötéllel csavarják körül olykor az öltözete rossz ruha vagy bunda. Fejére álarcnak zabostarisznyát húznak, amelyen füleket alakítanak ki, korommal szemet, orrot, szájat rajzolnak rá.

A K. -sütés előestéjén megszitáljuk a lisztet, dagasztóteknőbe tesszük és közepébe fészket készítve, belekeverjük a múlt sütésből visszatartott és feláztatott kovászt. A kovászból kevés liszttel híg tésztát -előtésztát -készítünk és ezt letakarva állani hagyjuk másnap reggelig. Reggel hozzáadjuk a sót, esetleg köményt és az egész lisztmennyiséget addig dagasztjuk, míg a tészta már kezeinkről leválik, tehát nem ragad. Ha azt akarjuk, hogy a K. ízletesebb legyen és ne száradjon ki gyorsan, akkor főzött és összezúzott burgonyát is keverünk a liszthez dagasztás előtt (3 kg. lisztre 1 kg. burgonyát). A megdagasztott tésztát állani hagyjuk 2, 5-3 óráig, miközben a tészta megkel és eredeti térfogatának 2-2, 5-szeresét veszi fel. Ekkor újra összedagasztjuk a tésztát, kenyereket formálunk belőle, azokat belerakjuk a meglisztezett ruhával kibélelt szakajtókba és ismét állani hagyjuk mindaddig, míg újra annyira megkel, hogy ujjunkat a tésztába nyomva, a benyomott tésztában az ujj helye meg nem marad. Ha a tészta nagyon lágy, vagy igen meleg helyen kelt, akkor összeesik és tömött kenyeret ád. A kellőképen megkelt tészta a kemencébe kerül, ahol 250-260 C° hőnél kisütik. A kenyereket bevetés előtt vízzel megmosdatják vagyis felületüket vizes kefével megkenik, hogy héjuk a sütésnél fel ne repedjen.

Jan. első napja, → karácsony nyolcada. Rómában Janus tiszteletére kicsapongással ünnepelték e napot, és az emberek újévre minden jót kívántak egymásnak, s a jókívánságokat ajándékokkal viszonozták.

Katartikus, ill. gonoszűző rítus (gonoszűzés,katartikus rítusok). A naptári ünnepek, valamint az → átmeneti rítusok gyakori tartozéka, gyakran elhomályosult céllal, ill. magyarázatokkal. Többnyire nem önállóan, hanem más szokáscselekmények kísérőjeként nyilvánul meg. A kongózás → karácsonykor, → szilveszterkor és → újévkor szokásos, néhol → pünkösdkor is

Gircsózás szereplői: ruhájukat szalmával kitömik, álarcot hordanak, derekukra csöngőt kötnek, kezükben botra kötött, vizes homokkal teli zacskó, mellyel hadakoznak. Kíséretükhöz tartozik a lovas, aki fateknő segítségével egyszerre alakítja a lovat és a lovast, szintén álarcot hord, továbbá egy asszonynak öltözött legény. Ezek az alakoskodók kísérik a falu legényeit, akik a lányos házakhoz látogatnak s köszöntik a lányokat.

A katolikus egyház ünnepe, napja január 6. Összetett ünnep, amelyben elsődlegesen a betlehemi királyok Jézushoz érkezésének, de emellett Jézus megkeresztelésének és a kánai menyegzőn tett csodájának (a víz borrá változtatása) a megünneplése is. Szinkretikus ünnep, amely más tartalmakkal már más ókori keleti vallásokban is létezett.

Erdélyi tánc, melyet a férfiak kasirozott nagy fejekkel táncoltak

A kereszténység alapítója. Életének történetét a biblia így írja le: született Bethlehemben, Augustus római császár uralkodása idejében Róma alapításának 747. évében, tehát 7 évvel a keresztény időszámítás előtt, szüz Máriától (Mát. I. 18-25., Luk. I. 26-38); mivel Dávid nemzetségéből származott, Dávid fiának is neveztetett; oly elnevezés ez, mely egyuttal messiási hivatalát is kifejezi, máskép; Istenfia, Úr Isten az ő nevei, mert mint Istenfia az istenség második személye emberré lett, hogy mint ember éljen a földön (Ján. I. 1-14.). Nyolc nap mulva a zsidó törvény szerint körülmetéltetett, midőn a Jézus nevet kapta, ami üdvözítőtt jelent. Később pedig Krisztusnak, fölkentnek hivatott. A törvényszabta idő elteltével szülei fölvitték Jeruzsálembe, bemutatták az Urnak a templomban, hol Siemon, ki régen várta Izrael vigasztalását s a Szentlélektől igéretet vett, hogy nem fog meghalni, mielőtt látna az igért Messiást s karjaiba véve őt, a világ üdvözítőjének hirdette (Luk. II. 22.) Herodes, miután tudomására jutott a történetnek, attól tartva, hogy trónját veszély fenyegeti az uj zsidók királyi miatt, Bethlehemben minden két éven alul levő gyermeket megöletett, angyali intés következtében az iszonyatos gyilkolás elől biztonságba helyezendők a kisded Jézust, szűz Mária és József Egyiptomba menekülnek (Mát. II. 13.) Herodes halála után visszatértek Egyiptomból, hol körülbelül két évig tartózkodtak (Mát. II. 19-21.) és pedig az atyjához hasonló kegyetlenségü Archelaostól való félelmükben nem Judeában, hanem Galilea Nazareth nevü városába, honnét a názáreti Jézus vagy egyszerüen názáreti elnevezés. Ettől fogva egész Keresztelő János által történt megkereszteléséig semmit sem tudunk róla, mint hogy Jézus 12-ik évében a husvéti ünnepekre felment Jeruzsálembe, s bölcsességével a templomban vitatkozva a tanítók és irástudók közt találják aggódó szülei (Luk. II. 46.). Visszatérve Názáretbe, itt növekedett, teljes levén bölcsességgel és az Isten kegyelmével (Luk. II. 51.), 30-ik évében ünnepélyesen lépett föl. Keresztelő János, ki őt a megigért Messiásnak jelentette ki, s megkeresztelte. A keresztelés által messiási hivatalába fölavatva a Jordántól a pusztába vonult, hol 40 napig bőjtölve tartózkodott a rossz lélek kisértését legyőzve, s angyalok szolgáltak neki (MÁt. IV. 1-11.). A pusztából visszatérve, arra a helyre jön, hol János keresztel, s amint ez őt megpillantja, egybefoglalva az összes jövendölések tartalmát s ezzel a prófétai hivatal beteljesedését, fölkiált: «Ime az Isten báránya, aki elveszi a világ bünét» (Ján. I. 29.). Gaileába vivő utjában, nem messze Názárettől, Kána városkában a menyegzőt tiszteli meg jelenlétével és az első csodát teszi, a vizet borrá változtatja. (Ján. II. 1-11.) Ismét Názáretbe megy, hogy megvigye az örvendetes hirt, hogy most telt be, amit a próféták jósoltak. Ez időtől fogva körül járta egész Galileát tanítván s a zsinagógákban hirdette evangeliomát. Tanítását számtalan csodák, mindannyi jótétemények követték. Magasztás beszédei, bámulatos tettei mindannyi indító okok voltak, hogy mindenek csodálkoztak az igéken, melyek szájából jöttek. De viszont mások irigységgel s gyülölettel viseltettek iránta. A farizeusok és hozzájuk hasonlók nem türhették Jézus nagy tekintélyét, mely mellett az övék elhomályosult s képmutató alakoskodásuk leálcázva lett (Ján. XI. 47.). Főkép pedig sértette őket az, hogy magát a megigért Messiásnak tartotta anélkül, hogy a földi király fényével övezte volna magát, ami beszívott előitéleteikkel homlokegyenest ellenkezett. Ezért mindenkép incselkedtek ellene, de jogosan miről egyházának örökkévalóságát (Mát. XVI.). Tanítványai közül kiválasztott 12 egyszerü bemert; fejüknek Pétert jelölve ki. A husvéti ünnepekre ünnepélyesen vonult be Jeruzsálembe s alapította utolsó vacsoráján az oltári szentséget. Judás ellenségeinek elárulja, elfogják, itélő szék elő állítják s ámbár Pilátus ártatlannak mondja ki, halálra itélik. Két gonosztevő közt keresztre feszítve, pénteki napon meghalt (Luk. XXIII. 32.); ujdonatuj sirba temettetett s harmadnapra, mint megjövendölte, a sirból melynél fizetett római katonák álltak őrt, föltámadt s föltámadásáról többeknek sokszori megjelenése által elegendő tanuságot adva, miután tanítványaival 40 napig társalkodott, mennyi országáról s a szükségesekről oktatva őket, szemük láttára az olajfák hegyéről mennyekbe ment s a felhő elrejtő őt szemeik elől (Mát. XXVII. 62. XXVIII. 6.). Tizednapra elküldé apostolainak a Szentlelket, mint helyettesítőjét, akiben mindenkorra övéivel akart lenni, folytatva üdvözítő művét az általa alapított egyházban, melynek határai sem idő, sem hely által nem korlátoltatnak, a világ mindannyi sarkára van annak alapköve rakva. Élettörténetéről szólnak: Flavius József Antiquit. XVIII. 3., Tacitus Annal. XV. 44., Plinius Ep. X., Svetonius Claudius 25.

A Brassó környéki, hétfalusi csángók táncos szokása, amit régebben egész farsangban, a múlt század hetvenes éveitől már csak karácsony másnapján jártak. A borica kifejezetten férfitánc. A színes szalagokkal díszített boricatáncosok térd alatt csörgőt, a lábbelin pedig csörgős sarkantyút viseltek, s csákány vagy lapocka egészítette ki felszerelésüket. A négy álarcos „kuka” kelléke a derékre erősített kolomp, az oldalukra övezett fakard és a kézben tartott korbács volt. Vonuláskor a csoport élén haladó „tebetartó” vitte a tebét, amely fenyőfa hegye aranyozott gyümölcsökkel.

Vízkereszt (jan.6.) A háromkirály akik Máté 2. 1-12. szerint egy csillag által vezéreltetve keletről Judeába jöttek, hogy a zsidók ujszülött királyának hódolatukat bemutassák. Először Jeruzsálemben tudakozódtak utána, ahonnét Heródes király Bethlehembe utasította őket. Itt megtalálván a gyermeket, aranyat, tömjént és mirhát ajándékoztak neki. Neveiket az evangeliom nem jegyezte fel, azt sem, hogy hányan voltak, és honnét jöttek.Régi hagyomány szerint hárman voltak, s Beda (Venerabilis) VIII. sz.-beli iró neveiket is említi: Gaspar, Melchior, Balthasar.

A templom, a hivők gyülekezete, egyeteme, a hit tanainak letéteményese, vagyis a tanító Egyház. A magyar törvényhozásban egyház csak keresztény lehet, és a magyar törvények csak a bevett egyházakat tekintik egyháznak. Ezek: a római és görög katolikus, az ágostai és ev. ref. evangelikus, a gör.-keleti szerb és román és a unitárius egyházak.

A boricajárás ráolvasásszerűen legyőzi a halált, a közös, összehangolt mozdulatok segítségével, a tél fölött végül győz a tavasz, a természet rendje szerinti körforgásnak megfelelően, melyben az életet a halál követi, de ahol egy új életnek is el kell jönnie.

Történeti adatok a 16. század óta szólnak a csillagénekről és a csillagozásról. A 17–18. századi betlehemes szövegekben még szerepel a háromkirály jelenet a pásztorjátékkal és a Heródes-jelenettel együtt. Újkori népszokásainkban a háromkirály jelenet a vízkereszti csillagozáshoz kapcsolódott. Egyetlen állandó szövegmotívuma az ún. Csillagének.

(gör. «a könyvek»). A könyvek könyve, azoknak a szentiratoknak gyüjteménye, melyeket a keresztények a vallás teljes hitelességü okmányainak tekintenek. Két fő része van az Ó- és az Újszüvetségi Könyvek.

Napkeleti bölcsek (Mt), akik egy csillag feltűnéséből arra következtettek, hogy megszületett a zsidók új királya, s ezért eljöttek Palesztinába, hogy hódoljanak előtte. Jeruzsálemben tudakozódtak, s találkoztak Heródes1sel, aki az ő révükön remélte, hogy a számára veszélyes újszülött hollétét megtudja. A bölcsek azonban angyali intésre más úton tértek haza, miután Betlehemben bemutatták hódolatukat a kisded Jézusnak.

Bibliai háromkirályokat megszemélyesítő alakoskodók köszöntő felvonulása, ill.dramatikus játéka. Általában vízkeresztkor, de karácsonykor, újév és vízkereszt között is járták. Történeti adatok már a 16. sz. óta szólnak a csillagénekről és a csillagjárásról. A 17–18. sz.-i betlehemes szövegekben a pásztorjáték (betlehemezés), a háromkirályok látogatása és a Heródes-jelenet együtt szerepelnek. A háromkirály-jelenet újkori népszokásainkban a vízkereszti csillagozáshoz kapcsolódott. Egyes betlehemesek azonban továbbra is megtartották a háromkirály-jelenetet. Gyermekek vagy csak lányok járják. Jellegzetes viseletdarabjuk a díszes papírsüveg. Fontos kellékük a többnyire kiugratható szerkezetre szerelt csillag. Gyakran már csak a jelmezek utalnak a háromkirályjárás dramatikus voltára. A háromkirályjárás egyetlen állandó szövegmotívuma a csillagének.

Általában vacsora után a vőfély jelentette be őket a násznépnek, többnyire obszcén tartalmú beköszöntővel. A néma játékosok puszta megjelenésükkel, olykor groteszk maszkjukkal, öltözetükkel értek el hatást.

A kereszténység alapítója. Életének történetét a biblia így írja le: született Bethlehemben, Augustus római császár uralkodása idejében Róma alapításának 747. évében, tehát 7 évvel a keresztény időszámítás előtt, szűz Máriától (Mát. I. 18-25., Luk. I. 26-38); mivel Dávid nemzetségéből származott, Dávid fiának is neveztetett; oly elnevezés ez, mely egyúttal messiási hivatalát is kifejezi, máskép; Istenfia, Úr Isten az ő nevei, mert mint Istenfia az istenség második személye emberré lett, hogy mint ember éljen a földön (Ján. I. 1-14.). Nyolc nap múlva a zsidó törvény szerint körülmetéltetett, midőn a Jézus nevet kapta, ami üdvözítőt jelent. Később pedig Krisztusnak, fölkentnek hivatott. A törvényszabta idő elteltével szülei fölvitték Jeruzsálembe, bemutatták az Urnak a templomban, hol Siemon, ki régen várta Izrael vigasztalását s a Szentlélektől ígéretet vett, hogy nem fog meghalni, mielőtt látna az ígért Messiást s karjaiba véve őt, a világ üdvözítőjének hirdette (Luk. II. 22.) Herodes, miután tudomására jutott a történetnek, attól tartva, hogy trónját veszély fenyegeti az uj zsidók királyi miatt, Bethlehemben minden két éven alul levő gyermeket megöletett, angyali intés következtében az iszonyatos gyilkolás elől biztonságba helyezendők a kisded Jézust, szűz Mária és József Egyiptomba menekülnek (Mát. II. 13.) Herodes halála után visszatértek Egyiptomból, hol körülbelül két évig tartózkodtak (Mát. II. 19-21.) és pedig az atyjához hasonló kegyetlenségül Archelaostól való félelmükben nem Judeában, hanem Galilea Nazareth nevü városába, honnét a názáreti Jézus vagy egyszerűen názáreti elnevezés. Ettől fogva egész Keresztelő János által történt megkereszteléséig semmit sem tudunk róla, mint hogy Jézus 12-ik évében a húsvéti ünnepekre felment Jeruzsálembe, s bölcsességével a templomban vitatkozva a tanítók és írástudók közt találják aggódó szülei (Luk. II. 46.). Visszatérve Názáretbe, itt növekedett, teljes levén bölcsességgel és az Isten kegyelmével (Luk. II. 51.), 30-ik évében ünnepélyesen lépett föl. Keresztelő János, ki őt a megígért Messiásnak jelentette ki, s megkeresztelte. A keresztelés által messiási hivatalába fölavatva a Jordántól a pusztába vonult, hol 40 napig bőjtölve tartózkodott a rossz lélek kísértését legyőzve, s angyalok szolgáltak neki (MÁt. IV. 1-11.). A pusztából visszatérve, arra a helyre jön, hol János keresztel, s amint ez őt megpillantja, egybefoglalva az összes jövendölések tartalmát s ezzel a prófétai hivatal beteljesedését, fölkiált: «Ime az Isten báránya, aki elveszi a világ bűnét» (Ján. I. 29.). Gaileába vivő utjában, nem messze Názárettől, Kána városkában a menyegzőt tiszteli meg jelenlétével és az első csodát teszi, a vizet borrá változtatja. (Ján. II. 1-11.) Ismét Názáretbe megy, hogy megvigye az örvendetes hirt, hogy most telt be, amit a próféták jósoltak. Ez időtől fogva körül járta egész Galileát tanítván s a zsinagógákban hirdette evangeliomát. Tanítását számtalan csodák, mindannyi jótétemények követték. Magasztás beszédei, bámulatos tettei mindannyi indító okok voltak, hogy mindenek csodálkoztak az igéken, melyek szájából jöttek. De viszont mások irigységgel s gyűlölettel viseltettek iránta. A farizeusok és hozzájuk hasonlók nem tűrhették Jézus nagy tekintélyét, mely mellett az övék elhomályosult s képmutató alakoskodásuk leálcázva lett (Ján. XI. 47.). Főkép pedig sértette őket az, hogy magát a megigért Messiásnak tartotta anélkül, hogy a földi király fényével övezte volna magát, ami beszívott előítéleteikkel homlokegyenest ellenkezett. Ezért mindenkép incselkedtek ellene, de jogosan miről egyházának örökkévalóságát (Mát. XVI.). Tanítványai közül kiválasztott 12 egyszerű bemert; fejüknek Pétert jelölve ki. A húsvéti ünnepekre ünnepélyesen vonult be Jeruzsálembe s alapította utolsó vacsoráján az oltári szentséget. Judás ellenségeinek elárulja, elfogják, ítélő szék elő állítják s ámbár Pilátus ártatlannak mondja ki, halálra ítélik. Két gonosztevő közt keresztre feszítve, pénteki napon meghalt (Luk. XXIII. 32.); ujdonatuj sirba temettetett s harmadnapra, mint megjövendölte, a sírból melynél fizetett római katonák álltak őrt, föltámadt s föltámadásáról többeknek sokszori megjelenése által elegendő tanúságot adva, miután tanítványaival 40 napig társalkodott, mennyi országáról s a szükségesekről oktatva őket, szemük láttára az olajfák hegyéről mennyekbe ment s a felhő elrejtő őt szemeik elől (Mát. XXVII. 62. XXVIII. 6.). Tizednapra elküldé apostolainak a Szentlelket, mint helyettesítőjét, akiben mindenkorra övéivel akart lenni, folytatva üdvözítő művét az általa alapított egyházban, melynek határai sem idő, sem hely által nem korlátoltatnak, a világ mindannyi sarkára van annak alapköve rakva. Élettörténetéről szólnak: Flavius József Antiquit. XVIII. 3., Tacitus Annal. XV. 44., Plinius Ep. X., Svetonius Claudius 25.

Az aprószentek napi alakoskodás neve volt Maros-Torda megye néhány községében. Szereplői a duszások: ruhájukat szalmával kitömik, álarcot hordanak, derekukra csöngőt kötnek, kezükben botra kötött, vizes homokkal teli zacskó, mellyel hadakoznak. Kíséretükhöz tartozik a lovas, aki fateknő segítségével egyszerre alakítja a lovat és a lovast, szintén álarcot hord, továbbá egy asszonynak öltözött legény. Ezek az alakoskodók kísérik a falu legényeit, akik a lányos házakhoz látogatnak s köszöntik a lányokat. A duszások más községekben (pl. Bözödújfaluban, Udvarhely m.) húshagyókedden (farsang) jelentek meg.

Egyházi, világi vagy vegyes hatóságok előtt a 15. sz. végétől a 18. sz. utolsó évtizedeiig, azaz VIII. Ince pápa (1484–1492) Summis desiderantes affectibus kezdetű „boszorkánybullájának” megjelenésétől (1485) a felvilágosult abszolút monarchiák uralkodóinak a pereket megszüntető rendelkezéséig a legtöbb európai országban és É-Amerika európai-telepes városaiban a boszorkányok ellen folytatott peres eljárások.

A három király akik Máté 2. 1-12. szerint egy csillag által vezéreltetve keletről Judeába jöttek, hogy a zsidók ujszülött királyának hódolatukat bemutassák. Először Jeruzsálemben tudakozódtak utána, ahonnét Heródes király Bethlehembe utasította őket. Itt megtalálván a gyermeket, aranyat, tömjént és mirhát ajándékoztak neki. Neveiket az evangeliom nem jegyezte fel, azt sem, hogy hányan voltak, és honnét jöttek.Régi hagyomány szerint hárman voltak, s Beda (Venerabilis) VIII. sz.-beli iró neveiket is említi: Gaspar, Melchior, Balthasar. Emléköket jan. 6. ünnepli az egyház ez a Vizkereszt.

Katartikus (katartikus rítusok), termékenységvarázsló (termékenységvarázslás) célzatú népszokás. Előfordulását a Dunántúlról ismerjük. Fejér megyében sibának nevezik a négyszögűre font korbácsot, amellyel a legények húsvéthétfőn megcsapkodták a leányokat.

Régi szokás az ujonnan épült házakat megáldani, fölavatni. Szokás megáldani a házakat, a vizszentelési napokon, nagyszombaton, pünkösd virrasztóján és vizkereszt ünnepén v. ennek nyolcada alatt. Legközönségesebb a vizkereszti a Roleda.A pap belépvén a szobába, békeköszöntéssel üdvözli a házat és lakóit, s kéri Istent, hogy kegyelmével védje, óvja, oltalmazza a hajlékot. Ezután meghinti a szobát és a benne levőket szenteltvizzel, majd megfüstöli őket tömjénnel, mialatt valaki a kisérők közül, általában a kántor, az ajtó felső részére fölirja az uj esztendő számát és a három király neveinek kezdő betüit annak jeléül, hogy a hajlék és a benne lakó család a folyó évben is a három szent égi pártfogása alá helyeztettek.

A három király akik Máté 2. 1-12. szerint egy csillag által vezéreltetve keletről Judeába jöttek, hogy a zsidók ujszülött királyának hódolatukat bemutassák. Először Jeruzsálemben tudakozódtak utána, ahonnét Heródes király Bethlehembe utasította őket. Itt megtalálván a gyermeket, aranyat, tömjént és mirhát ajándékoztak neki. Neveiket az evangeliom nem jegyezte fel, azt sem, hogy hányan voltak, és honnét jöttek.Régi hagyomány szerint hárman voltak, s Beda (Venerabilis) VIII. sz.-beli iró neveiket is említi: Gaspar, Melchior, Balthasar. Emléköket jan. 6. ünnepli az egyház ez a Vizkereszt.

Az Aprószentek napi vesszőzést többféleképpen is nevezték, például aprószentekelésnek, odoricsolásnak, csapulásnak, suprikálásnak, stb. A vessző lehetett hajló fűzfavessző, termőág, korbács. Vesszőzni fiúgyermekek, legények vagy pásztorok jártak, s vannak helyek, ahol még ma is járnak. Egészségvarázsló mondókák kíséretében gyengéden megveregették a lányokat, asszonyokat vagy gyerekeket.

ÉK-Afrikában és DNy-Ázsiában honos Boswellia fák megkeményedett nedve. A szemcsés, halványsárga-vöröses, kevés illóolajat is tartalmazó anyag parázson kellemes illatot áraszt. Az ószövetségi kultuszban illatáldozat anyaga. A keresztény liturgiában is szerepet kap mint a szakrális tér megtisztításának eszköze.

A magyar népi hitvilág egyik legáltalánosabb gyógyító, gonoszűző (gonoszűzés), rontást megelőző szerepe volt. A vele való behintés vagy önálló eljárás, vagy különböző mágikus eljárások kísérője. Mágikus tárgy jellegét szentelt voltának (szentelmények) és hasonló funkciójú egyházi használatának köszönheti. Európa minden r. k. népének hitvilágában hasonló szerepe volt.

Ezek voltak a napkeleti bölcsek ajándékai. Az arany megõrizte szerepét évezredeken át, a tömjén és a mirha jelentõsége azonban elhalványult az ókor óta.

Korbácsolás, más néven a csapulás, subáruzás, suprikálás országszerte dívott, és természetesen koledálással fejeződött be.

A leíró néprajz egyik legfontosabb fejezetét alkotják a hagyományos:, melyeket rendesen két csoportba szokás osztani. Az egyikbe az emberi élet három legfőbb momentumához fűződő szokások, a másikba pedig azok a hagyományos gyakorlatok tartoznak, amelyek az ú. n. népies ünnepkör (l. o. ) kiemelkedőbb dátumain újulnak meg évről-évre. Amazok szorosabban családéleti jellegűek, míg emezek már inkább az egész nép, vagy az egész nép, vagy legalább törzs társaséleti jelenségei.

Számos Idumeából származó s a rómaiak befolyása alatt álló zsidó királynak neve. 1. Nagy H., Antipater Rómában a zsidók királya. Miután eruzsálemet (Kr. e. 37) ostrommal bevette, kegyetlen módon szilárdította meg vérrel szerzett trónját; egyebek közt, gonosz nővére, Salome unszolására, kivégeztette feleségét Mariamnét, a Hasmoneusok utolsó sarját, anyósát és három fiát. Külsőleg fényes volt uralkodása, de a nép gyűlölte a királyt, aki 37 évi uralkodás után halt meg röviddel Krisztus születése után. Ő gyilkoltatta meg a betlehemi gyermekeket. (Máté ev. 2., 16.) - 2. H. Antipas, az előbbinek fia,Perae és Galilaea uralkodója. Feleségét elhagyva, sógornőjével, Herodiással (l.o.) kelt egybe, ki végzetes befolyással volt életére. Caligula császár megfosztotta trónjától és Lyonba számüzte; megh. Spanyolországban Kr. u. 40. Kivégeztette Keresztelő szt. Jánost, kigunyolta Krisztust. -3. H. Agrippa I., Nagy H. unokaöccse. Caligula és Claudius Palsztina összes országrészeinek királyává tették; idősb Jakabot, Evangelista szent János fivérét kivégeztette, Péter apostolt pedig bebörtönöztette. Megh. Caesareában Kr. u. 44. - 4. H. Agrippa II., az előbbinek fia, csak részben örökölte atyja birodalmát. A zsidók, bár sok gondot fordított Jeruzsálem szépítésére, nem igen kedvelték, mivel önkénnyel és zsarnok módon bánt a főpapokkal. A rómaiak elleni utolsó háborúban ezekkel tartott s mint római praetor halt meg Kr. u. 100. Sz. Pál apostol beszédét Festus előtt helyeselte. -4.Tiberius Claudius Atticus, görög szónok és műpártoló, szül. Marathonban Kr. u. 101 körül megh. 170-ben. 120. már ő volt annak az athéni küldöttségnek a szónoka, mely Hadrián császár üdvözlésére Pannoniába sietett, majd ugyanazon császár (Kr. u. 125.) kinevezte a kisázsiai városok prefektusává, mely állásában különösen a vízvezetékügy fejlesztése körül buzgólkodott. Athénbe visszatérve, ő lett az archon eponimosz. 140. Rómában találjuk, mint Antoninus Pius fiainak nevelőjét, három évvel később mint konzult.

(gör.-lat.), a legtágabb értelemben magában foglalja a Krisztustól rendelt s az egyház által áthagyományozott s kifejlesztett szent formákat (szavakat, cselekvényeket és jeleket), melyek által a papnak mint Krisztus helyettesének és az egyház szolgájának közvetítése által Istennek az őt megillető tisztelet, az embernek pedig az isteni kegyelem adatik; Istennek az emberekhez való leereszkedése és az embereknek az Isten iránt való odaadása; az embereknek Istennel való kiengesztelése, az Isten és ember közt való összeköttetés eszközöltetik és külsőleg szem elé állíttatik. Szűkebb és kiválóbb értelemben a liturgia alatt kizárólag a szent misét értették, minthogy ebben majdnem az összes nyilvános istentisztelet összpontosult. liturgiáknak neveztetnek továbbá a különféle formulák, melyek szerint a szorosabb értelemben vett liturgia, a szent miseáldozat szolgáltatik, s e tekintetben a liturgiák keletiekre s nyugatiakra oszlanak.

(kenyérháza). Palesztinában két ily nevü város van, egyik Názáret közelében, nyugatnak fekszik és valószínűleg azonos a mai Beithlam faluval. Általában azonban a Juda földén levő Bethlehemet értetik alatta, mely csak négyezer lakóval bir ugyan és nagy város sohasem volt, de örökre Világhirüvé lett azáltal, hogy ott született a megváltó Krisztus.

December 28. Része az egyházi év karácsonyi ünnepkörének. A köréje sereglő ünnepi szokások ideje az előző nap estéje is lehet. A szokásmagyarázó mondák és az egyházi liturgia szerint emlékünnep: a Krisztusért mártírhalált halt betlehemi kisdedek szenvedéseit jelképezi; „aprószent” minden fiúcsecsemő, akit Heródes király a gyermek Krisztus keresésekor megöletett.

Katartikus vagy termékenységvarázsló jellegű rítus (katartikus rítusok, termékenységvarázslás). Általában ünnepi szokások részeként gyakorolják. A tavaszi népszokásokban a megújuló természet jelképeként szerepel, mint zöld ág. Télen, mint középkori egyházi szimbólum és liturgia, az aprószentek napi vesszőmegáldás emlékét őrzi.

A Télapó segédje. Általában ördög-formájú lény, vörös vagy fekete színű, szőrös, fején szarvakat viselő, emberien beszélő patás a Krampusz, s általában hosszú bojtos farka van. A Télapóval együtt járva segít az ajándékok-, illetve szükség esetén a virgácsok kiosztásában. Sok helyütt azt tartják: a jó gyerekeknek a Télapó visz ajándékot, a rossz gyerekeknek a Krampusz oszt virgácsot.

Olyan vallási képzet, amely nem tartozik a hivatalosan elismert egyházak vagy vallási rendszerek által elfogadott hittételek közé (babona). – Az egyik vallás szemszögéből nézve egy másik vallás képzetei is hiedelemnek foghatók fel. E névvel illetik továbbá az európai (s a magyar) parasztság rendszert nem alkotó vallásos képzeteit, kozmogóniáját, előírásait, tilalmait.

L. napján (dec.13.) egy lepedőkbe burkolt, seprüvel felfegyverkezett alak jár körül a falvakban, ijesztgetve a gyermekeket s a nőcselédséget. Ez a L. nevet viselő alak tehát az egy héttel előbb (dec. 6.) körül járó jóságos Mikuláskiséretében szereplő Krampusz női mása.

Szent Miklós püspök a IV. században élt a kisázsiai Myra városában. A pékek, gabonakereskedők, diákok, eladólányok, révészek, vízimolnárok, polgárvárosok pártfogója. A Mikulás szó a Miklós név szlovák megfelelője, csak a XIX. században került be a köznyelvbe. Az ország egyes területein szokás volt a mikulásjárás, amely eredetileg középkori diákszokás volt. A falvakban a XX. század első évtizedeiben városi hatásra terjedt el az ajándékozás szokása

Minden mágikus eljárás, amelynek célja a gazdaságnak, a termés bőségének biztosítása. Elsősorban a földművelő munka kritikus időszakaihoz, a szántáshoz, a vetéshez, termésgondozáshoz, aratáshoz, feldolgozáshoz kapcsolódik. A termésvarázslás döntően az időjárást véli befolyásolni, de hatni kíván a termés mennyiségére, minőségére közvetlenül is, és igyekszik elhárítani a valóságos károkat (pl. állatok okozta károk) és a rontás eredményének tartott bajokat.

Szent Miklós püspök a IV. században élt a kisázsiai Myra városában. A pékek, gabonakereskedők, diákok, eladólányok, révészek, vízimolnárok, polgárvárosok pártfogója. A Mikulás szó a Miklós név szlovák megfelelője, csak a XIX. században került be a köznyelvbe. Az ország egyes területein szokás volt a mikulásjárás, amely eredetileg középkori diákszokás volt. A falvakban a XX. század első évtizedeiben városi hatásra terjedt el az ajándékozás szokása

A r. kat egyházban valamint a görög egyházban is olyan vértanúnak v. istenes életű egyénnek tiszteletneve, aki példás életével v. halálával dicsőségére vált az egyháznak. A r. kat. egyházban külön szenttéavatási szertartás mellett történik ez a megdicsőítés.

Szent Miklós püspök emléknapja, amely hazánkban az Oláh Miklós püspök prímás alatt 1560-ban tartott zsinat döntése szerint még parancsolt ünnep volt. A kötelező ünnepek sorából az 1611. évi nagyszombati zsinat törölte. Szent Miklós a kisázsiai Myrában működött, a keleti egyháznak máig legtiszteltebb szentje.

A serdülő korú és felnőtt lányok, asszonyok társas munkája (kaláka, társasmunkák). Téli időszakban meghívottak részvételével bérelt házaknál történik. A tollfosztás is, mint minden kaláka jellegű munka, egyszerre közös dolog és együttes szórakozás. Feltűnő jellegzetessége, hogy csak nők vehetnek rajta részt.

Ha valaki jogi kötelezettség nélkül saját vagyona csökkentésével, másnak visszteher nélkül vagyonjogi előnyt enged át azért, hogy a megajándékozottnak a vagyonát gyarapítsa. Az ajándékozás lehet szolgáltatási igéret, vagyontárgy átengedése vagy más jogügylet.

A B.-nek kettős célja van: a bort az üledékétől megszabadítani és a bort érlelni. A bort a levegő oxigénje érleli meg,így változtatja az ujbort óborrá azáltal, hogy az ujborban lévő anyagokkal vegyülvén, ez anyagokat oldhatatlan állapotba hozza, mire ezek néhány nap multán a borból kiválnak s annak üledékét alkotják. Az uj borokat ugy kell lefejteni, hogy a lefejtés alatt a bor a levegővel mennél tökéletesebben érintkezzék. Viszont az óborok lefejtésénél a levegő behatását korlátozni kell Az óbornak zamatjára a levegő oxigénje káros hatással van . A lefejtést csap-, szivárvány (szivornya) v. fejtőgépek segítségével végzik.

Dec. 13. Az e napon ünnepelt r. k. szentet ma már az egyház sem tartja történeti személynek, csak legendai alaknak. A legendák szerint előkelő szicíliai családból származott, fiatalon felvette a keresztény vallást. Szűzességet fogadott s mártírhalált halt; egyes legendaváltozatok szerint önmaga tépte ki szemét, melyet a kérő oly szépnek talált. Neve a fény (lux) szóval áll kapcsolatban. A magyar néphit kétféle Lucát ismert, a jóságost és a boszorkányost. A néphit szerint a nevenapján végzett munkák (fonás, szövés, lúgzás, kenyérsütés, meszelés) tilalmainak megszegőit megbüntette.

Úgy tartották egykor, hogy ezen a napon különösen a boszorkányok rontása ellen kell védekezni, ez ugyanis gonoszjáró nap. Luca napja a gonosz hatalmának megtörésére irányuló varázscselekmények napja is egyben. Néhol ezért fokhagymával rajzoltak keresztet az ólak ajtajára, máshol az állatok fejét kenték be vele és hamut szórtak az istálló elé. Lefekvés előtt pedig az emberek is lenyeltek néhány gerezd fokhagymát.

Luca napján (dec.13) szokásos egyik babonának a kotyulás (palázolás, polozsálás), amelynek célja a baromfi szaporaságának biztosítása.

Vágtak, s meleg szobában rügyeztették ki. Ha szépen kihajtott, abból jó bortermést jósoltak.

(idegen eredetű szóval: mártír) olyan ember, aki egy eszméért, hitért áldozza életét, "vérével tanúskodik hite, eszméi mellett". A tántoríthatatlan, áldozatos, önmagát feláldozó hős. (Néha átvitt értelemben is használják). A kereszténység számos vértanút tart számon. A keresztényüldözések első mártírja Szent István vértanú volt.

Több magyar egyházi és világi főúr, király neve. Legismertebb M., püspök (Mikulás). Elképzelhető, hogy ő az a M. püspök, kit a tihanyi apátság alapító levele mint alkancellárt említ. Az ő nevéhez fűződnek népies szokások, mellyel december 6-án, Miklós napján a gyermekeket ijesztgetik. A rossz gyermekeknek virgácsot, a jóknak pedig ajándékokat hoz.

Nemzedékről-nemzedékre átszálló, szájról-szájra adott viselkedésmód. A mai jogban oly végintézkedés, mellyel az örökhagyó közvetlenül v. közvetve vagyonából, de mindenesetre az örökség rovására, valamely személynek vagyonbeli előnyt juttat.

1. szent és vértanu; Maximinus (235-239) alatt szenvedett vértanu halált. Atyja a világtól elzárta. Amikor pedig az apa arról értesült. hogy Ba kínzások ellenére sem tagadja meg új hitét, sajátkezüleg fejezte le, mire őt a helyszinén a villám sujtotta. Ünnepe dec. 1. 2. lengyel királyné, Szapolyai István nádor és neje Hedvig hercegnő leánya; 1512 febr. 8. ment feleségül Zsigmond lengyel királyhoz, megh. 1515 okt. 2. Krakkóban van eltemetve. Két leánya volt: Hedvig, és Anna.

Csereklyéből összeállított náspángolásra alkalmas eszköz gyerekek számára. A Mikulás szokások egyik eszköze, melyet a rossz gyerekeknek hoz a Krampusz.

(lat. Patronus) a katolikus egyházban Istennél közbenjáró szent, akinek oltalma alatt állhatnak országok, területek. Védőszentet a hívek választanak a püspök és a papság beleegyezésével. Hazánk védőszentje Szt. István (aug. 20).

Több magyar egyházi és világi főúr, király neve. Legismertebb M., püspök (Mikulás). Elképzelhető, hogy ő az a M. püspök, kit a tihanyi apátság alapító levele mint alkancellárt említ. Az ő nevéhez fűződnek népies szokások, mellyel december 6-án, Miklós napján a gyermekeket ijesztgetik. A rossz gyermekeknek virgácsot, a jóknak pedig ajándékokat hoz.

Egy-egy szentnek élettörténete, melyeket a régi kereszténység korában a templomokban példaképpen felolvastak. Ezért általában minden egyházi mondát L.-nak neveztek, ellentétben a világi mondával, és az egyháztörténettel. E L.-k a középkorban a különféle keresztény nemzetek költészetébe is behatoltak, viszont a nemzeti legendákkal gyarapodtak. Nálunk is ápolt a nemzeti szentek kultusza legendákat, ilyenek a szt. Istvánról, szt. Imre hercegről, szt. Lászlóról és szt. Margitról szólók. A középkori vallásos magyar epika legnagyobb és legérdemesebb alkotása Alexandriai szt. Katalin verses legendája.

Ünnepek előestéjén (vagy ünnepi időszakokban) csoportosan házról házra járva elismételt éneklés, melynek során az ünnep gondolatkörét felidéző énekhez jókívánságok, gyakran köszöntők csatlakoznak. (Sokszor a köszöntő szokásokat is kántálásnak nevezik.) Zárt szerkezetű, strófás énekek, laza építkezésű gyermekdalos (gyermekdal) képletek és különböző fajta recitatív egyaránt előfordulnak. Az énekelt részekhez (melyekhez hangszerkíséret is járulhat) gyakran „rigmus” vagy prózai szövegek deklamálása kapcsolódik.

A férjhez menő lányoknak Tamás előestéjén célszerű volt az udvaron vállukkal rázni a kaput, mert ha ilyenkor kutyaugatást hallottak, bizonyos kérőre számíthattak, sőt az ugatás irányából várhatták a jövendőbelit is. Gyakran ezen a napon is disznót vágtak. Az ekkor vágott disznó háját Tamás hájnak nevezik, amelyet gyógyításra alkalmasnak véltek.

Pogány áldozati ital (libatio) emléke élt tovább abban a kora középkori szokásban, hogy a szentek ünnepén tiszteletükre bort ittak a templomban; majd, hogy a szokás egyházi értelmezése még inkább kidomborodjék, alakult ki a Szent János-napi borszentelés, ami a 13. sz.-ban Németo.-ból terjedt el.

Karácsony

A keresztény vallás védelmében hősi halált halt személy, aki ezáltal közvetlenül elnyeri az üdvözülést. A vértanúk (mártírok) személye körül vallásos tisztelet alakult ki. A kereszténység első vértanúja István volt, aki hitvallásáért szenvedett és halt meg.

Szent István, István király, a régiségben Szent Király (1001 — 1038), a kereszténnyé vált magyarság első uralkodója, a szakrális hagyomány és tudat szerint az ország és nemzet mennyei patrónusa, istápja. Ünnepe egyúttal a szocialista magyar állam alkotmányának (1949) születésnapja.

Több férjjósló praktikát is ismerünk. Ilyen például az is, hogy amelyik lány kocsonyacsontját először viszi el a kutya, az megy hamarabb férjhez, vagy a lányok Almát hámoztak, de úgy, hogy ne szakadjon meg a héja. Ledobták ezt a héjat, amilyen kezdőbetűt formált, olyan kezdőbetűjű lesz a jövendőbelije, vagy a férjhez menő lányok gombócot főztek. Ebbe papírokra legények neveit írták. 13 db-ot készítettek. Főzni kezdték, amelyik gombóc legelőszőr feljött a víz tetejére az mutatta a jövendőbelije nevét.

Szent, apostol, Jézus tizenkét tanítványának egyike. Szt. János evangeliumában Didymus (iker) mellékneve van. Valószinüleg Galileából származott. Ő volt az, aki Krisztus feltámadásában nem akart hinni, innen a közforgó kifejezés: hitetlen T. Parthiában, Indiában és Etiopiában terjesztette a kereszténységet és Indiában vértanui halált halt. A latin egyház dec. 21-én, a görög jun. 3-án ünnepli emlékét.

Ünnepek előestéjén (vagy ünnepi időszakokban) csoportosan házról házra járva elismételt éneklés, melynek során az ünnep gondolatkörét felidéző énekhez jókívánságok, gyakran köszöntők csatlakoznak. (Sokszor a köszöntő szokásokat is kántálásnak nevezik.)

Az állatok szaporodását vélték elősegíteni. A karácsonyi ünnepi asztalra több helyütt szénát, szalmát tettek, hogy ott szülessen újra a kis Jézus. Ilyenkor a család halottait is odavárták.

A római egyház szertartáskönyve Szent János napjára (dec. 27.) írja elő a bor megáldásának szertartását. A pogány áldozati ital (libatio) emléke élt tovább abban a kora középkori szokásban, hogy a szentek ünnepén tiszteletükre bort ittak a templomban; majd, hogy a szokás egyházi értelmezése még inkább kidomborodjék, alakult ki a Szent János-napi borszentelés, ami a 13. sz.-ban Németo.-ból terjedt el. Német neve „Johannisminne”, mert a pap e szavakkal nyújtotta át a bort híveinek: Igyátok Szent János szeretetét.

Néhány évtizeddel ezelőtt még az ország több vidékén szokásban volt, hogy a tanító (kántortanító) karácsony böjtjén vagy néhány nappal előtte az iskolás gyermekekkel minden családnak megfelelő számú ostyát küldött. Az ostyáért viszonzásul a tanítónak lisztet, babot, tojást, kolbászt, hurkát stb. küldtek, az ostyát vivő gyermekek pedig pénzt, almát, aszalt gyümölcsöt kaptak.

Szent István, István király, a régiségben Szent Király (1001 — 1038), a kereszténnyé vált magyarság első uralkodója, a szakrális hagyomány és tudat szerint az ország és nemzet mennyei patrónusa, istápja.

(gör.küldött) Jézus 12 tanítványa. A Bibliában Máté felsorolja őket: «Simon, ki Péternek neveztetik és András az ő bátyja, Jakab, Zebedeus fia János, Fülöp, Bertalan, Tamás, Máté, Jakab Alfeus fia, Taddeus, a kánai Simon és iskarióti Judás». Márk Máté helyett Lévi-t említ (2, 14.) és Lukács Tádé helyett Judást, Jakab testvérét. Hogy Máté és Lévi, valamint Tádé és Judás egy személy, az természetes. Szt. Pált a nemzetek apostolátmaga az Jézus hítta meg csodálatos módon Apostolai közé. L. Ap. Cs. 9, 13. - A görög kat. egyházban az apostolok cselekedeteit és leveleit tartalmazó könyv is Apostol. nevet visel. Az innen vett szentírási szakaszt is Apostolnak nevezik.

Több szereplős dramatikus játék; a legnépszerűbb karácsonyi paraszti misztériumjáték, pásztorjáték. Hazánkban a középkorból magyar betlehemezés nem maradt fenn; az első magyar szövegek a 17. sz.-ból származnak, s iskolai előadás céljára készültek. A 19–20. sz.-i paraszti betlehemezés középpontjában hazánkban a kifordított bundát viselő betlehemi pásztorok párbeszédes, énekes-táncos játéka áll.

A kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, Jézus születésének napja. Krisztus születésének december 25-i megünnepléséről szóló első adatokkal a 4. sz.-ban találkozunk. Niceai János püspök szerint Jézus születését Rómában I. Gyula pápa (i. sz. 337–352) alatt kezdték ünnepelni, majd az ünnep innen terjedt tovább. A szíreknek 343. dec. 25-én már prédikációt tartottak. Konstantinápolyban 379–380-ban nazianzi Szent Gergely emlékezik Krisztus születésére és megünnepli napját. Antiochiában Chrysostomus szerint 386-ban Krisztus születését dec. 25-én ünneplik, s noha még alig tíz esztendeje, hogy a keleti egyház az ünnepet nyugattól átvette, a prédikáció hatása és a hívők lelkesedése oly nagy volt, hogy a város templomai telve voltak.

Karácsony előtt kilenc napon át, általában kilenc közel lakó család vitte egymáshoz a Szent Család képét vagy szobrát.

János apostol és evangélista, a Jelenések Könyvének profétája, az európai, benne a hazai szakrális néphagyománynak egyik legtiszteltebb és egyik legihletőbb hatású, szinte mithoszi alakja.

Magyar rítusének (népszokások költészete);regölés alkalmából éneklik a regösök. 1. A dunántúli regösének szövegének állandó motívumai: a termékenységvarázsló rész, amelyben a gazdának és a háznépnek termékenységet, bőséget kívánnak, továbbá egy párosító rész, amelyben legényt regölnek össze leánnyal. Ezeket megelőzheti a bevezető rész, amelyben a regösök elmondják, hogy hosszú útról jönnek, cserfából nadrágjuk, bükkfából bocskoruk. Nem rablók, hanem Isten követei vagy Szent István szolgái. Szó esik arról is, hogy Isten s az angyalok látogatják meg a házat

Karácsonyestére (dec. 24.) felállított vagy függesztett örökzöld (főleg fenyő) fa vagy ág, amelyet gyümölcsök, sütemények, gyertyák, szentképek stb. díszítenek. Rá vagy alá szokás elhelyezni a karácsonyi ajándékokat. Maga a karácsonyfa is számíthat karácsonyi ajándéknak. A növények és a fény kultikus alkalmazásában gyökerező, ókori előzményekkel rendelkező karácsonyfa-állítás szokásának korai előfordulásai az újkor kezdetétől ismertek Európában, főleg német területről. Ezek részint az épületek belsejét az ünnepekre feldíszítő zöld ágak, részint különböző alkalmakra készült, ajándékokat hordozó fák. Bizonyos értelemben a paradicsomkertbeli tudás fája is előde a karácsonyfának.

Nemzedékről-nemzedékre átszálló, szájról-szájra adott viselkedésmód. A mai jogban oly végintézkedés, mellyel az örökhagyó közvetlenül v. közvetve vagyonából, de mindenesetre az örökség rovására, valamely személynek vagyonbeli előnyt juttat.

Téli termékenységvarázsló (termékenységvarázslás) jellegű, köszöntő népszokás. Fő időpontja dec. 26., István protomártír ünnepe, néhol újévig jártak regölni a legények, elsősorban lányos házakhoz. A szokás résztvevői a regösök→ regösének elmondták, majd ajándékot kaptak cserébe a varázserejűnek tartott jókívánságokért.

Előkészítő idő Jézus születésének karácsonyi megünneplésére mely alatt lakodalmakat tartani nem szabad. Az adventi idő alatt tartott isteni tiszteleteken a még meg nem született Jézust a képek elfátyolozásával jelképezik. A római katolikus egyház, melyhez a protestáns is csatlakozott, négy advent-vasárnapot számlál, melyet ugyan még egy ötödik, mint praeparatio adventus előz meg.