HÁROMKIRÁLY-JÁRÁS (JANUÁR 6.)

A háromkirály-járás a bibliai napkeleti bölcseket megszemélyesítő alakoskodók köszöntő- illetve dramatikus népszokása. A háromkirályok az újszülött Jézushoz Betlehembe érkező - feltehetően - mágusok, csillagászok három ajándéka (arany, tömjén, mirha) nyomán feltételezik, hogy hárman voltak. A Máté evangéliumából ismert bibliai történet szereplőit a 8. század óta emlegetik nevekkel. A háromkirályokat az utasok, úton járók, vándorok, zarándokok, és a vendégfogadósok tartották védőszentjeiknek. Általában vízkeresztkor, de karácsonykor, újév és vízkereszt között is jártak. A csillagjátékot a 11. században a győri székesegyházban is előadták latinul, de később kiszorult a templomból és az egyházi liturgiából. A népszokásként, első hazai, anyanyelvi említése a 16. századból származik. Ekkor jegyezték fel a Háromkirályok napját... kezdetű ún. csillagéneket is.
A háromkirály-járás szereplői férfiak vagy fiúk voltak, de Mogyoródon, Mezőkövesden és a kalocsai szállásokon lányok jártak. A háromkirály-járás legfontosabb kelléke a kiugratható, rugós szerkezetű csillag. A csillagnak hat ága volt, közepét általában szitából készítették, és belülről gyertyával világították ki. A háromkirály-járás szereplői fejükön díszes papírsüveget, vállukon királyi palástot jelképező lepedőt vagy alsószoknyát, oldalukon kardot viseltek. A dramatikus változatokban engedélykérés után a főszereplők: Gáspár, Menyhárt, Boldizsár (a három király), Heródes, valamint ha ezeken kívül még szerepelt katona, angyal, hírnök egyenként bemutatkoztak; ezután következett Heródes viadala az egyik királlyal; majd a csillag kiugratása, végezetül az adománykérés.
Az egykori játékhagyomány a 20. század elejére inkább köszöntő formájában élt, a viadal is többnyire a kardok kihúzására, keresztezésére egyszerűsödött.