O.(II.), valószínűleg Chatillonban (Franciaország) született és eredeti neve Orttó v. Odo volt, megh. 1099 jul. 29. Pápává 1088 márc. 12-én választották.1091-ben Beneventben zsinatot tartott azon nevezetes határozat hozta, hogy jövőben senki püspök nem lehet, aki egyházi rendbe nem tartozik. A piacenzai (1095) és ugyanazon évben nov. 18. Clermontban megtartott zsinaton az I. keresztes hadjárat megindítása lett elhatározva.

A keresztény vallásban a húsvétot, Jézus feltámadásának ünnepét megelőző gyásznap, a nagyböjt csúcspontja, amely Krisztus kereszthalálának állít emléket.

A húsvétot megelőző hét. Néhol csonka hétnek nevezik, valószínűleg a nagypénteki csonkamiséről. A csonkamise elnevezés viszont azért vált az egyházban is általánossá, mert a mise bizonyos részei nagypénteken elmaradnak és a pap az előző napon felszentelt ostyával áldozik. A nagyhét első napjai a tisztálkodás jegyében folytak: az asszonyok meszeltek, tapasztottak, mostak, takarítottak. A r. k. falvakban az idősebb asszonyok ezeken a napokon sokfelé szigorúbb böjtöt tartottak. A ref.-ok bűnbánó hétnek is nevezik. Sok helyen minden nap, gyakran naponta kétszer mennek ilyenkor a templomba.

A keresztény vallásban Krisztus feltámadásának ünnepe. Miután Krisztust megfeszítették és sírba helyezték, harmadnapon (a megfeszítés napját is beleszámolva) feltámadt. Ennek előestéje (vigília) nagyszombaton már a feltámadás ünnepének része.

A magyar – és európai – népi hitvilágban igen jellemző a hiedelmek tilalom formájában való megfogalmazása, ill. hagyományozódása. Általában arra vonatkoznak, hogy valakinek valamit nem szabad csinálnia, mert annak valamilyen káros következménye lenne. A tilalmak szorosan összefüggnek az előírásokkal; amennyiben sokszor pl. egyazon tevékenység tiltott, ill. előírt körülményeit fejezik ki; de nem minden esetben van a két terület ilyen szoros korrelációban.

Mivel Jézus azt állította magáról, hogy Isten fia, istenkáromlással vádolták, Poncius Pilátus elé hurcolták, aki a népre bízta Jézus bűnösségének megítélését. A tömeg Jézust bűnösnek ítélte, Pilátus pedig megmosta kezeit, ezzel jelezve, hogy Jézus halála nem az ő kezéhez tapad. A foglyot töviskoszorúval megkoronázták és így gúnyolták,: "Íme a zsidók királya!" Ezután a kereszttel a vállán Jézus elindult a Golgota hegyre, ahol megfeszítették.

Elnevezés arra utal, mert a mise bizonyos részei nagypénteken elmaradnak és a pap az előző napon felszentelt ostyával áldozik.

A feltámadás napja húsvétvasárnap. Sok országban szokás e napon a napfelkeltét egy magas hegy tetején várni. Ehhez több hiedelem kapcsolódik - egyik szerint a felkelô nap Krisztus feltámadásának bizonyítéka, a másik szerint aki jól figyel, megláthatja benne a Krisztust jelképezô bárányt a zászlóval.

Gonoszűzés, Gergely járás, leányok karikázói a táncot helyettesítik. Szépek és élvezetesek az énekes-, lánc-, és körjátékok is, az ugróiskolák, kidobósok különféle változatai: “hosszúváras”, “nemzetesdi”, “méta” stb.

Tágabb értelemben magában foglalja a Krisztustól rendelt s az egyház által áthagyományozott s kifejlesztett szent formákat (szavakat, cselekvényeket és jeleket), melyek által a papnak mint Krisztus helyettesének és az egyház szolgájának közvetítése által Istennek az őt megillető tisztelet, az embernek pedig az isteni kegyelem adatik; Szűkebb értelemben a L. alatt csak a szent misét értették, tekintve, hogy ebben majdnem az összes nyilvános istentisztelet összpontosult. L.-knak neveztetnek továbbá a különféle formulák, melyek szerint a szent miseáldozat szolgáltatik.

A keresztény egyházi év része, a húsvétot előkészítő 40 napos vezeklő és böjti idő, amely a IV. századtól vált általánossá. Krisztus pusztában töltött 40 napi böjtölésére emlékeztet. Első napja hamvazószerda.

A latin egyházban: Húsvét előestéjén, nagyszombaton délután a pap fehérbe öltözik, a szt. nők példája szerint, és illatszerekkel járul az úr sírjához. Ott az Oltári szentséget tömjénnel megfüstöli majd anyanyelven: «Feltámadt Krisztus e napon» c. éneket kezdi, melyet a nép folytat. A pap a néppel együtt a templomból kilép. Erre meghatározott útirányban körmenet kezdődik. Körbeviszik a feltámadott üdvözítő szobrát és a húsvéti gyertyát, mint a feltámadt Jézus jelvényeit. A harangok megszólalnak és a hívők az Alleluját éneklik. A körmenet, miután a szentséggel többször áldás adatik, a templomba visszatér, ahol a b. szűz Mária tiszteletére mondott karvers és a Te Deum elmondása után, a szentséggel adott utolsó áldással véget ér.

Elterjedt böjti ételek voltak a korpából készült savanyú cibereleves, tejleves, bableves, tésztaételek, sós vízben főtt bab, olajos káposzta, főzelékek, aszalt gyümölcsök, tojás- és halételek.

Jelentése katolikus istentisztelet, amely Jézus megváltó kereszthalálát és feltámadását jeleníti meg a mise liturgiai cselekményében. Fő részei a bevezetés, a tanítórész, az áldozati rész és a befejező szertartás. Központi része, a harmadik, amely felajánlásból, eucharisztikus imából és áldozásból áll. Az ünnepélyesség szempontjából van csendes mise, énekes mise, vagy nagymise.

A penitenciatartás v. bűnbocsánat szentségének leglényegesebb része. Fontos, hogy a bánatot az ember egyedül istenért érezze.

A nagyböjt, a keresztény egyházban a húsvéti előkészület ideje.

Nagycsütörtök este ránkhagyta az Úr hitünk legnagyobb misztériumát, saját testét és vérét.

A katolikus egyházban a 40 napi bőjtnek első napja. Nevét onnan kapta, mert a pap e napon hamut szentel, mely az előző évben virágvasárnapról megmaradt s e hamuval a hívek homlokát keresztalakban megjelöli, miközben e szavakat mondja: Emlékezzél meg ember, hogy por vagy és porrá lész.

Keresztény értelemben a megbánással és a javulás szándékával egybekötött bűnvallomás, melyet a bűnbánó a pap előtt végez, hogy méltóképen vehesse az Ur vacsoráját. A katolikus egyház tanítása szerint a keresztség után elkövetett bűnök bevallása a bűnök bocsánatának Istentől rendelt elengedhetetlen föltétele (Trid. can. 6-8). A bűnöknek a papok előtt való megvallását a protestánsok elvetették; ők bűneiket csak istennek gyónják meg, a lelkész előimádkozása mellett együttesen elmondott imában; a protestánsoknál ezen ima elmondása volna tulajdon képen a Gy., de mivel ezután közvetlenül következik az úrvacsora ezért a nép a Gy.-on az úrvacsorával való élést érti.

A katolikus néphit szerint ekkor a harangok Rómába mennek a pápához és ott maradnak nagyszombatig, a feltámadás napjáig.

A misztériumjáték műszó, egyes neolatin nyelvet beszélő népeknél használták a középkorban, etimológiája bizonytalan; vagy a lat. ministerium, vagy a gör. müsztérion szóból származtatják. A középkori misztériumjáték a városi polgárság műfaja, tárgyát bibliai történetek és a szentek élettörténete képezi, apokrif evangéliumokból, legendákból is merítheti tárgyát.

Tűzszentelés szertartása a pogány germán tavaszi tüzek elnyomása céljából került az egyházi szertartások sorába. A középkorban, amikor a szertartást még a délutáni órákban tartották, a tüzet a templom pitvarában szentelték meg, és utána szólaltak meg a harangok, jelezvén azt is, hogy elmúlt a böjt. A tűzszenteléshez számos hiedelem fűződött: védelmet nyújtott a rossz idő, a szerencsétlenség, a tűzvész ellen, a szertartáson részt vevők a parazsat hazavitték és a tűzhelyen az előző estén kialudt tüzet ezzel gyújtották meg.

A községi határ, illetve egyes birtokok határának megállapítása céljából, hatósági közegek és szakértő tanuk jelenlétében megszemlélik a határvonalakat, és a megrongált határjeleket helyreállítják.

A víz tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit az alapja a húsvéti locsolásnak is. Valamikor vízbevetõ, vízbehányó hétfõnek nevezték húsvét hétfõjét, ami utal a locsolás egykori módjára, tudniilik gyakran erõszakkal a kúthoz, vályúhoz hurcolták a lányokat, és vödörszám hordták rájuk a vizet. A szagos vízzel, kölnivel való lcsolás és a locslóversike újabb keletû szokás városon és falun egyaránt.

Naptári ünnepek alkalmával énekelt vagy elmondott vers, ill. prózai jókívánságmondó szövegek az ünnep, valamint a felkeresett házigazda és családja köszöntésére. Tágabb értelemben ide tartoznak a társas összejövetelek alkalmával sorra kerülő bordalok, mulatónóták, asztali és pohárköszöntők (pl.keresztelő, lakodalom, pinceszerezés, szüret stb.). Szűkebben azok az alkalomhoz kötött köszöntők, melyeket házról házra járva mondanak el, gyakran adománygyűjtés céljából.

A régi időkben a böjti napokon csak kenyeret, sót és száraz növényi eledeleket volt szabad enni és csak egyszer ehettek napjában. A 19. század végén még voltak olyan paraszti közösségek, amelyek a halat nem számítva csak növényi táplálékot vettek magukhoz. Sok helyen böjt alatt még tejneműt sem fogyasztottak. Nem zsírral, hanem olajjal főztek, s előfordult, hogy a böjtös eledelek számára külön edényeket használtak.

A társadalmi együttélési formákra jellemző tevékenységek és elgondolások történelmileg kialakult köznapi megjelenési módja, amely az emberi cselekvés, magatartás és gondolkodás kulturális szabályozottságán túl a szabályozottság kötelező erejének mértékét, kiterjedtségét és minőségét is tükrözi.

Katartikus, termékenységvarázsló jellegű népszokás. Az egész ország területén ismert. A Dunántúlon csak szórványadatok jelzik meglétét, ezen a területen jelentősége más húsvéti szokások mellett (pl. komatálküldés, húsvéti korbácsolás) elenyésző volt. A húsvéti locsolás ősi katarktikus rítus keresztényiesített formája. Eredetének egyházi magyarázata részint a keresztelésre utal, részint arra a legendára, amely szerint a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat locsolással akarták volna a zsidók elhallgattatni, ill. a Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadás hírét vivő asszonyokat.

Szervezett közösségi alkalom, amelynek elsődleges funkciója a szórakozás (játék, tréfálkozás, evés-ivás, dalolás, zene, tánc, ismerkedés). Lehetett önállóan csak e célra szervezett, bizonyos rendszeresen visszatérő időpontokban (bál, táncalkalmak), ill. az ünnepek, ünnepi időszakok közül különösen farsangkor; gyakran kor, társadalmi réteg, lakóterületek, bizonyos esetekben nem szerinti tagolódásban (pl. asszonyfarsang). Ezenkívül rendszeresen mulatság kísérte az átmeneti rítusok ünnepi szokásait (lakodalmi mulatság, keresztelő, legényavatás, halotti tor), a névnap (névnapozás), ünneplését, továbbá a társasmunkák befejezését (pl. disznótor), ill. a közös munka egy-egy szakaszának lezárását.

Tavasszal fűzfából tilinkát (sípot fűzfa héjából) csinálnak. Ekkor bele is fújnak, hogy a halottak tudják meg, újra eljött a tavasz, a húsvét napja.

Nem a lélek halhatatlanságát, hanem a meghalt testnek Isten által eszközlendő fölélesztését és a lélekkel örökre való egyesítését jelenti. Jézus Krisztus két gonosztevő közt keresztre feszítve, pénteki napon meghalt (Luk. XXIII. 32.); ujdonatuj sirba temettetett s harmadnapra, mint megjövendölte, a sirból melynél fizetett római katonák álltak őrt, föltámadt s föltámadásáról többeknek sokszori megjelenése által elegendő tanuságot adva, miután tanítványaival 40 napig társalkodott, mennyi országáról s a szükségesekről oktatva őket, szemük láttára az olajfák hegyéről mennyekbe ment s a felhő elrejtő őt szemeik elől (Mát. XXVII. 62. XXVIII. 6.). Tizednapra elküldé apostolainak a Szentlelket, mint helyettesítőjét, akiben mindenkorra övéivel akart lenni, folytatva üdvözítő művét az általa alapított egyházban, melynek határai sem idő, sem hely által nem korlátoltatnak, a világ mindannyi sarkára van annak alapköve rakva.

A Zöldágjárás szép szokása tipikus tavaszi, a természet megújhodását ünneplő énekes játék. A lányok kettes sorban állva, felemelt kezükből sátrat formálva, énekelve haladtak végig a falun (Bújj, bújj zöld ág...).

Húsvét a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe. Húsvétkor ér véget a 40 napig tartó böjt, a hústól való tartózkodás, innen származik az ünnep magyar elnevezése is. Húsvét az egyházi év mozgó ünnepeinek is középpontja. Ezt a napot előzi meg hét héttel farsang vasárnapja és követi ötven nap múlva a pünkösd.

A keresztény vallásban nem a lélek halhatatlanságát, hanem Jézus meghalt testének fölélesztését és a lélekkel örök egyesítését jelenti. A katolikus egyház szerint minden ember fel fog támadni, ugyanazon test fog feltámadni, a bűnösök teste szenvedni fog, az igazak teste megdicsőül, annál nagyobb lesz a test dicsősége is, minél nagyobb volt a földön az ember érdeme.

A körmenet, mint rituális mozgás, a körüljárt terület isteni védelmének biztosítására törekszik, célja a termés bőségének biztosítása, Isten kiengesztelése és kérése, hogy minden bajt és betegséget tartson távol a közösségtől. A körmenettel a résztvevők Istent és az Oltáriszentségben jelenlévő Jézust dicsőítik és kifejezik a Katolikus Egyházhoz való tartozásukat.

A keresztény vallásban Krisztus feltámadásának ünnepe. Miután Krisztust megfeszítették és sírba helyezték, harmadnapon (a megfeszítés napját is beleszámolva) feltámadt. Ennek előestéje (vigília) nagyszombaton már a feltámadás ünnepének része.

A húsvétra ajándékozott, fogyasztott, esetleg a következő húsvétig megőrzött, általában díszített tojás. Egyházi áldásban részesítéséről a 4. sz.-ból, majd ennek hivatalos bevezetéséről a 12. sz.-ból van tudomásunk; igénybevétele a r.k. vallású parasztság körében Mo.-on szinte napjainkig szokásban volt. A húsvéti tojás a húsvéttal mint egyházi ünneppel szoros kapcsolatban van, az egyházi szimbolika szerint a sírjából feltámadó Krisztust jelképezi.

A szent passió egyik része: Jézus temetése, virrasztása nagypéntek népi liturgiájának máig eleven része. Helyi szokás szerint hol temetőben, hol templomban, hol pedig útszéli kereszteknél, esetleg egy-egy háznál napközben vagy az éjszakába is belenyúlva tartják. Vasvár sajátos hagyománya a „feketelakodalom” (gyászmenyegző). Nagypénteken egész éjszaka virrasztanak. Ilyenkor kerítenek sort a gyászmenyegző énekére is, amelytől az ájtatosság a nevét kapta.

A kötött formájú több személyes. Főként gyermek- és serdülő leányok (4–10–16 évesek) énekes, ritmikus mozgással kísért, térformát alakító játéka. A játékosok maguk énekelnek s az ének ritmusát mozgással kísérik az egyszerű lépéstől a tánclépésformákig, meghatározott alakzatban, térformában. A szöveg és a mozgás bizonyos cselekményt fejez ki (bár nagyon halványan), esetleg dramatikus formában, amely a csattanóban válik tulajdonképpen játékká (pl. párválasztás, a játékos elvitele stb.). Az énekes gyermekjáték dallama nagyrészt az emberiség dalkincsének legegyszerűbb, legrégibb rétegéhez tartozik. A mozgás térformái (kör, sor) szintén a legegyszerűbbek, jóformán világszerte egyformák.

A hamvazó szerda előtti napnak, vagyis farsang harmadik napjának a neve. Hogy a rákövetkező önmegtartóztatásért már előre kárpótolják magukat az emberek, már a középkorban lakomákkal, tánccal, bohózatokkal ülték meg e napot. Katolikus országokban e vigadozást kiterjesztették a január 7-étől a bőjtig tartó egész időre; ezt az időt farsangi karneválnak nevezték.

A természetes és mesterséges határjeleket, „minden határok circumferenciáját specifice” határkönyvekben is rögzítették néhol, de az általános eljárás az volt, hogy a compossessorátus tanácsi emberek vagy ezen alkalomra választott tisztségviselők vezetésével a férfiak húsvét időszakában évente körüljárták a falu határát. A határjárás alkalmával a legényeket félig földbe ásták vagy képletesen megvesszőzték, megcsapták, hogy halálukig emlékezzenek a határ nevezetes pontjára. – A tavaszi határjárással egyidőben megtisztították a forrásokat is.

A feltámadás napja húsvétvasárnap. Sok országban szokás e napon a napfelkeltét egy magas hegy tetején várni. Ehhez több hiedelem kapcsolódik - egyik szerint a felkelô nap Krisztus feltámadásának bizonyítéka, a másik szerint aki jól figyel, megláthatja benne a Krisztust jelképezô bárányt a zászlóval.

A talaj nedvességtartalmának pótlása ott, ahol a növény a tenyészidő alatt nem kapja meg természetes úton a legjobb terméseredményhez szükséges csapadékot. Az ókori nagy civilizációk (Babilónia, Egyiptom, India, Kína) kialakulásában és fennállásában jelentős szerepe volt az öntözésnek. Hozzájárult a földműveléssel tovább differenciálódó társadalmi munkamegosztáshoz, a vízkiemelés megoldása pedig előmozdította a matematikai és a műszaki ismeretek fejlődését.

Húsvét vasárnapján szentelik az ételekat, amelyeket Zalában a nagyszombati körmenetre is magukkal vittek. Mint sok szentelményt, ezek maradékait is mágikus tárgyként használták (például a szentelt sonka csontját kiakasztották a gyümölcsfára, hogy sokat teremjen).

Húsvét harmadik napján az iskolás gyermekek a község játékra alkalmas helyén bizonyos távolságra egymástól két cöveket vernek a földbe. Az egyikhez egy hizlalt kakast, a másikhoz egy hizlalt tyúkot kötnek. A fiúk a kakas, a leányok a tyúk irányába helyezkednek el. A feladat az, hogy a cövekhez kötött kakast a fiúk agyonlőjék (kakaslövés), a tyúkot pedig a leányok agyonüssék. A fiúk a halálos ítéletet nyíllal, a leányok egy bottal hajtják végre. Közben egy sajátságos éneket énekelnek, amelyben a kakas szomorú sorsát panaszolja el. Brassó megyében néhol nem a kakasokra, hanem egy táblára rajzolt kakas ábrájára lőttek nyíllal. Aki a tábla közepére festett fekete pontot eltalálja, az a győztes. A két állatot a versenylövés után megölik, elkészítik és elfogyasztják.

Különböző alkalomkor előforduló népszokás, amelynek során egy vagy több kakast, esetleg tyúkot ölnek meg: agyonütik, lemetszik a fejét vagy lelövik. Ismeretes a farsang, a húsvét, a lakodalom, az aratás hagyományában. A szokás menete helyenként változó volt. A brassói Hétfaluban húsvét harmadik napján az iskolás gyermekek a község játékra alkalmas helyén bizonyos távolságra egymástól két cöveket vernek a földbe. Az egyikhez egy hizlalt kakast, a másikhoz egy hizlalt tyúkot kötnek.

A fenyõágazás (virágozás) és öntözést a besorozott legények szervezik, a szokásnak évenkénti életbe játszásával õk a közösségi ünnep ceremóniamesterei. Régebben a határkerülés után, napjainkban húsvét szombatján éjszaka a kapukra szegzik az elõkészített fenyõágakat. Falvanként változik, hogy melyik házra milyen ág kerül. Szentháromságon például a leányos házakhoz tetõágat (fenyõcsúcsot) tesznek, aholy nincs leány, oda oldalágat. A legény külön is ajándékozhat szalagokkal díszített fenyõt a szeretõjének. Fenyõágakkal díszítik a középületeket, templomokat, még a malmokat is. A zöld ágak szimbolikája azt sugallja, hogy az egész teremtett világ részese a húsvéti feltámadásnak, újjászületésnek.

A húsvétvasárnap időpontja egy 325-ös zsinati határozat értelmében a tavaszi napéjegyenlőség után következő holdtölte utáni vasárnap. Ez azt jelenti, hogy a húsvét időpontja több mint egy hónapot ingadozhat, legkorábban március 22-re, legkésőbb április 15-re eshet.

A természetes és mesterséges határjeleket, „minden határok circumferenciáját specifice” határkönyvekben is rögzítették néhol, de az általános eljárás az volt, hogy a compossessorátus tanácsi emberek vagy ezen alkalomra választott tisztségviselők vezetésével a férfiak húsvét időszakában évente körüljárták a falu határát. A határjárás alkalmával a legényeket félig földbe ásták vagy képletesen megvesszőzték, megcsapták, hogy halálukig emlékezzenek a határ nevezetes pontjára. – A tavaszi határjárással egyidőben megtisztították a forrásokat is.

A húsvéti ünnepkör zárónapja fehérvasárnap. Ekkor volt szokásban a szertartásos barátságkötés, a komálás, mátkálás. A komatálon többnyire hímes tojás vagy piros tojás, sütemény, gyümölcs és bor volt. A komatálat a nagyobb lányok a kisebbekkel küldték el a választott barátnőjükhöz. A kapott ajándékot, ha elfogadták, kicserélték, a bort a sajátjukkal öntötték fel. Gyakran ettől kezdve magázódtak.

Elsősorban egynemű (ritkábban különnemű) fiatalok barátságkötésének megpecsételése ajándékcserével. Egyéb elnevezései: komálás, mátkálás, vésározás. Ez a kötelék a fiatalok későbbi életében más társadalmi kapcsolatok (keresztkomaság, házasság) alapjául is szolgálhat

Egyházi jellegű rítusból vált népszokássá (Ilyen például az advent, a karácsony, a húsvét, stb.).

Oly öltözet, mely bizonyos állapotot, kort, nemzetiséget, rangot, hivatalt jelöl, s ünnepélyek, hivatalos működések, színpadi előadások alkalmával használtatik.

Olyan vallási képzet, amely nem tartozik a hivatalosan elismert egyházak vagy vallási rendszerek által elfogadott hittételek közé (babona). – Az egyik vallás szemszögéből nézve egy másik vallás képzetei is hiedelemnek foghatók fel. E névvel illetik továbbá az európai (s a magyar) parasztság rendszert nem alkotó vallásos képzeteit, kozmogóniáját, előírásait, tilalmait.

A középkor az iskolai ünnepek sokaságát teremtette meg. Az egyetemek védõszentjük napján rendezték meg a maguk ünnepét, de a városi és a falusi kisiskolák népszokásokban megõrzött Gergely-napi, Balázs-napi, Márton-napi rendezvényei ugyancsak emlékezetesek maradtak a korabeli gyermekek számára. Az iskolai ünnepek, a kisebb-nagyobb vallási ünnepek s a vasárnapok ritmikusan visszatérõ napjai élményszerû keretbe foglalták évszázadokon át az iskolai élet szürke hétköznapjait. Politikai tartalmú iskolai ünneprõl elõször Mária Terézia rendelkezett; az 1777-i Ratio Educationisában elõírta, hogy az uralkodó névnapjáról az iskolákban szünnappal, istentisztelettel, ünnepi beszéddel kell megemlékezni.

A keresztény vallásban a húsvétot megelőző hét a nagyböjt. Ennek a nagyböjtnek az első napja a barkaszentelés virágvasárnap. Ekkor ünneplik Pál illetve olajágakkal barkával körmenet formájában Jézus jeruzsálemi bevonulását. A IV-VIII. század között terjedt el ez az ünnep.

A növényi szövet átültetésén alapuló vegetatív szaporítási mód a gyümölcstermesztésben. A múlt században elterjedt korszerű gyümölcstermesztési ismereteket megelőzően az oltásnak két egyszerű módját ismerték a paraszti gyümölcstermesztők: a) Párosítás, b) Hasítás

("Vándorló" ünnep; „kishúsvét", a húsvétot követő vasárnap.) Az ősi keresztelés, majd később a „komálás„, „komatálküldés", „mátkálás" napja: a keresztkomák, keresztszülők kiszemelésének ideje. Hanóton "mátkavasárnap". A régiek hitében csak a húsvéton Krisztusban megújult ember, a benne, vele létező képes életre szóló barátságot kötni. Göcsejben fehérvasárnap délutánján a gyermekek, ifjak, leányok a falu alkalmas helyén, templomnál, haranglábnál, kocsmánál összejőve komát választanak.

A szemzés speciális oltási mód, amely során a gyökeret adó alanyra egyetlen rügyet oltunk a hozzá tartozó hajtásdarabbal. Gyors és hatékony eljárás, a gyümölcsfák szaporításának leggyakoribb módja.

Ez az ünnep, melynek valódi tartalma a legelevenebben él ma is. Karácsony este minden elcsendesedik, a közlekedés leáll, és ha olyan szerencsénk van, hogy hó is esett, a csend még teljesebb. Míg advent a reményteli várakozás ideje, a Szenteste maga a megvalósult és beteljesedett csoda, a Megváltó születésének napja. A képzőművészetben, a zenében talán a legtöbbször feldolgozott téma.

Lányok feldíszített, villőnek nevezett fűzfaágakkal sorra járták a falut és énekeltek. Az ének után a gazdasszony kiment a lányokhoz és tojást adott nekik, majd valamelyik lány villőágáról letört egy gallyat, azzal sorra verte őket, ezt mondogatva: Mind menjetek fírhöz!

Amikor szerepet cserél a tanár és diák.

Márc. 25-e, a r. k. egyház → Jézus fogantatását (Conceptio Domini, Conceptio Christi) ünnepli e napon. Amikor Jézus születése napjának megünneplését dec. 25-re tették, kilenc hónapot számítottak visszafelé, s így rögzítették az ünnep időpontját erre a napra, amelyet már 624 óta e napon tart az egyház. Magyar elnevezése onnan ered, hogy a fák oltását nálunk ez idő tájt szokták végezni.

Az ősi keresztelés, majd később a „komálás„, „komatálküldés", „mátkálás" napja: a keresztkomák, keresztszülők kiszemelésének ideje. Hanóton "mátkavasárnap". A régiek hitében csak a húsvéton Krisztusban megújult ember, a benne, vele létező képes életre szóló barátságot kötni. Göcsejben fehérvasárnap délutánján a gyermekek, ifjak, leányok a falu alkalmas helyén, templomnál, haranglábnál, kocsmánál összejőve komát választanak.

A húsvét után következő vasárnap. A r. k. egyházban a húsvéti ünnepkör lezárása. A korai kereszténységben a nagyszombaton keresztelt katekumenek ekkor vetették le a kereszteléskor felvett fehér ruhájukat. Ebből az alkalomból keresztszüleik megvendégelték, megajándékozták őket. A magyar parasztság e naphoz fűződő szokásai részben e korai keresztény szokásra utalnak.

Akit általános népszokás szerint április 1-én megtréfálnak. Honnan ered a tréfás szokás, nem tudják biztosan, talán az április hónap csalfa, változó volta adja magyarázatát.

Virágvasárnapi jellegzetes leányszokás a magyar nyelvterület egy részén a kiszehajtás és a villőzés.

Április elseje a bolondság, a tréfálkozás napja.

Nemzedékről-nemzedékre átszálló, szájról-szájra adott viselkedésmód. A mai jogban oly végintézkedés, mellyel az örökhagyó közvetlenül v. közvetve vagyonából, de mindenesetre az örökség rovására, valamely személynek vagyonbeli előnyt juttat.

Szertartásos cselekvés a kat. egyházban. Virágvasárnapján mise előtt pálma- és olajfa-ágakat, vagy más, barkás ágakat megáldanak és körmenetben körülvisznek a templomban. Jézusnak, közvetetlenül kínszenvedése előtt, Jeruzsálembe való bevonulására emlékeztet. Erről már az ószövetségi próféta (Zak. 99.) is említést tesz, mi dőn elmondja, hogy a nép Jézust nagy örömmel fogadta, a gyermekek pedig pálmaágakkal mentek elébe és kiáltoztak: Hozsanna Dávid fiának, áldott, ki az Ur nevében jön. Misztikus jelentése az isteni malasztból származó lelki örömet, prófétailag pedig a földi élet után a mennyei Jeruzsálembe való boldog bevonulást jelenti.

A húsvétra ajándékozott, fogyasztott, esetleg a következő húsvétig megőrzött, általában díszített tojás. Egyházi áldásban részesítéséről a 4. sz.-ból, majd ennek hivatalos bevezetéséről a 12. sz.-ból van tudomásunk; igénybevétele a r.k. vallású parasztság körében Mo.-on szinte napjainkig szokásban volt. A húsvéti tojás a húsvéttal mint egyházi ünneppel szoros kapcsolatban van, az egyházi szimbolika szerint a sírjából feltámadó Krisztust jelképezi.

A lányok egy szalmabábut menyecskeruhába öltöztettek, majd végigvitték a falun, aztán levetkőztették, a szalmát pedig a vízbe dobták vagy elégették. A szokás Hont, Nógrád, Pest és Heves megye egyes községeiben volt ismeretes, századunk első évtizedeiben még gyakorolták. A szalmabábut kisze, kiszi, kiszőce, kiszice, kice, kicice, kicevice, banya, villő elnevezéssel illették.

Római születésű volt, megh. 844-ben.volt Az egyház feje volt 827-844. Alatta szűnt meg a képrombolás a 842. megtartott konstantinápolyi zsinaton.

A vetések megáldásának szertartása, amelyet a katolikus egyház Szent Márk napján, április 25-én végzett. A búzaszentelés a római ambarvaliákban gyökerezik. E napon tartották a könyörgő körmenetet, amely a Via Flaminiáról indult Robigus berkéhez (robigo = ’gabonarozsda’), ahol tömjént, bort, kutya és birka beleit áldozták fel Robigusnak. Ezt a körmenetet Nagy Konstantin óta a keresztények is megtartották.

Népszokások több formában megnyilvánuló rítuseleme. Célja valamilyen ártó lény vagy általában valamilyen baj, rontás távoltartása. Az eredeti rontáselhárító cél általában nem tudatos, sok cselekményt másodlagos magyarázatokkal vagy teljesen cél nélkül, csak a szokáscselekmények hagyományos részeiként gyakorolnak. Leggyakoribb kezdő alkalmakkor (pl. újév, farsang), továbbá az emberi élet átmeneti rítusaiban (átmeneti rítusok, pl. lakodalom, keresztelő). Változatos formákban nyilvánulhat meg: katartikus rítusok, zajkeltés, tűzgyújtás, füstölés, körüljárás, ekehúzás, rituális.

Nagy (Szent) Gergely pápának mint az egyháztanítók (Szt. Ágoston, Szt. Ambrus, Szt. Jeromos és Szt. Gergely) egyikének napján, márc. 12-én, úgy öltöznek fel a gyerekek, mint a Háromkirályjáráskor és «Gergelyt járni», vagyis a faluban házról-házra énekelni mennek, amiért apró ajándékot (pénzt, tojást, kalácsot, lisztet, stb.) kapnak. Számos faluban az iskolamester javára kéregettek a gyerekek, csakúgy, mint Balász napján (febr. 3.). Mind a G., mint a Balász-járás némely helyütt egyúttal az iskolába lépő újoncok toborzása is, akiket ezért néhol «Gergely katonái»-nak hívnak

Szent Györgyöt valóságos személyként fogadjuk el, aki a IV. században élt, de személyét legenda övezi. Szent György legendája azt fejezi ki, hogy a hit a gonoszt minden alakjában legyőzi, ezért is került be a tizennégy segítő szent közé.

(gör.) az apostolok idejében azok a férfiak, akik mindenütt hirdették az evangeliumot, ahol csak arra alkalmuk nyílt. Így nevezik különösen a négy evangéliom íróját, Mátét, Márkot, Lukácsot és Jánost.

Született: Nursia, 480 körül, Meghalt: Monte Cassino, 547. március 21. Életrajzi adatai Nagy Szent Gergely pápától származnak. Rómába küldték tanulni. Benedek hamarosan elhagyta a várost és tanulmányait is abbahagyta. Rövid ideig egy aszkéta életet élő közösségbe tartozott, majd teljes magányba vonult és a tökéletes lemondást kereste. Három év múlva felhagyott a remeteélettel és azoknak a nőtlen férfiaknak lett atyja, akik közösségben kívánták keresni Istent. Monte Cassinon egy régi erődnek és egy hajdani szentélynek a romjaiból kolostort épített és benne egységes alkotmányhoz igazodó közösséget hozott létre. A közösség tagjai „szent szabály” szerint éltek, pontosan meg volt határozva az imádság, az olvasás és a munka, az étkezés és az alvás ideje. 547. március 21-én ért véget Benedek földi élete. A templomba vitette magát, gyengeségében a tanítványaira támaszkodva állt, kezét az ég felé emelte, így lehelte ki lelkét — írja Nagy Szent Gergely pápa.

A néphagyomány szerint Sándor napja már biztosan elviszi a telet.

(Ótestamentum) A Biblia két fő része közül az első, amely az üdvösség történetének Jézus Krisztusig terjedő részét mutatja be, s amelynek középpontjában az szövetségesi viszony áll, amely Izraelt mint választott népet Jahvéhoz (Istenhez) fűzi.

Ausztriában nemesi fokozat, amely a báró és a nemes között áll .Angliában a knight cím személyhez kötött és át nem örökölhető. L.-nak nevezik általánosságban egy rendjelkereszt tulajdonosát is (rendesen a III. osztályét).

Maskarába öltözött gyermekcsoportok jártak házról‑házra. Egyikük – papírsüveggel a fején – személyesítette meg Balázs püspököt, a többieken papírcsákó volt, oldalukon fakard. Nyársat vittek, arra tűzhessék a háziak a kolbászt, a szalonnát. A balázsjárás, akárcsak a március 12-i gergelyjárás, a soványpénzű tanítók jövedelem kiegészítését jelentette. A háziaktól kapott szalonnát, babot, zsírt, tojást a gyerekek elvitték a tanítónak, aki ezután megvendégelte őket.

Nagy (Szent) Gergely pápának mint az egyháztanítók (Szt. Ágoston, Szt. Ambrus, Szt. Jeromos és Szt. Gergely) egyikének napján, márc. 12-én, úgy öltöznek fel a gyerekek, mint a Háromkirályjáráskor és «Gergelyt járni», vagyis a faluban házról-házra énekelni mennek, amiért apró ajándékot (pénzt, tojást, kalácsot, lisztet, stb.) kapnak. Számos faluban az iskolamester javára kéregettek a gyerekek, csakúgy, mint Balász napján (febr. 3.). Mind a G., mint a Balász-járás némely helyütt egyúttal az iskolába lépő újoncok toborzása is, akiket ezért néhol «Gergely katonái»-nak hívnak

Az európai társadalmak bizonyos osztályainak, ill. rétegeinek, főleg a parasztságnak spontán színjátszó tevékenysége, továbbá a népi származású, félhivatásos vagy hivatásos vásári komédiások, bábjátékosok, árnyjátékosok tevékenysége. Népi színjátszásnak tekintik a középkori városi misztériumjátékot is. Mo.-on a parasztságnál leginkább a népszokásokhoz kapcsolódva jelentkezik a népi színjátszás.

A középkori Európa első, egyszólamú (monodikus) műzenéje. Kezdeteiben itáliai és galliai, későbbi alakulásában kelta és germán népzenei elemeket olvasztott egybe, nem zárva ki a bizánci és közelkeleti elemeket sem. A hivatalos énekkarok, scholák létesítésével járt főként az antifona-(zsoltárrefrén-)anyag technikásabb részének elválása az eredeti tömegének- típustól, de a kettő együtt hagyományozódott tovább.

A vetések megáldásának szertartása, amelyet a katolikus egyház Szent Márk napján, április 25-én végzett. A búzaszentelés a római ambarvaliákban gyökerezik. E napon tartották a könyörgő körmenetet, amely a Via Flaminiáról indult Robigus berkéhez (robigo = ’gabonarozsda’), ahol tömjént, bort, kutya és birka beleit áldozták fel Robigusnak.

Március 21., egyben a tavaszi napéjegyenlőség időpontja is, a csillagászati tavasz kezdete. Sándor, József, Benedek zsákban hoznak meleget. Március 18-án, 19-én és 21-én van a legismertebb névnapjuk. Ezután a néphit szerint meleg jön.

Naptári ünnepek alkalmával énekelt vagy elmondott vers, ill. prózai jókívánságmondó szövegek az ünnep, valamint a felkeresett házigazda és családja köszöntésére. Tágabb értelemben ide tartoznak a társas összejövetelek alkalmával sorra kerülő bordalok, mulatónóták, asztali és pohárköszöntők (pl.keresztelő, lakodalom, pinceszerezés, szüret stb.). Szűkebben azok az alkalomhoz kötött köszöntők, melyeket házról házra járva mondanak el, gyakran adománygyűjtés céljából.

József, a názáreti ács, Jézus gondviselője. Az első meleg tavaszi napnak tartják falun. Erre a napra várják vissza a gólyákat, és a méheket is ekkor eresztik ki. A Mura vidéken a marhákat is kihajtják a legelőre. Számos termésjóslás is kötődik a naphoz. Azt tartják, amilyen az idő Józsefkor olyan lesz nyáron a szénahordáskor is. Ha az égen szivárvány látható, jó lesz a búzatermés.

Bizonyos naptári ünnepeken a következő év terméskilátásaira jósoltak, elsősorban a különböző előjelekből, leggyakrabban az időjárás alakulásából. A termésjóslás alapja az évszázados megfigyelés, amely a legszorosabb kapcsolatban állt az időjóslással, hiszen a jó termés a kedvező időjárás függvénye.

A tavaszi napéjegyenlőség idejére eső három jeles névnap (Sándor: márc. 18., József: márc. 19., Benedek: márc. 21.) közül ennek van legnagyobb időjósló szerepe (időjóslás). Az Alföldön azt tartják, ha József napján szivárvány látható, a széles sárga sáv benne jó búzatermést, a széles piros sáv pedig bő bortermésre mutat. Ha ezen a napon szél fúj, az év minden napján fog fújni. Ha a József-napkor látott gólya tolla piszkos, bő termést, ha tiszta fehér, szűk esztendőt jelent. A marhák első kihajtását Göcsejben e napon végezték, másutt általában Szent György napján, ünnepélyes ceremóniák között.

Egy-egy szentnek élettörténete, melyeket a régi kereszténység korában a templomokban példaképpen felolvastak. Ezért általában minden egyházi mondát L.-nak neveztek, ellentétben a világi mondával, és az egyháztörténettel. E L.-k a középkorban a különféle keresztény nemzetek költészetébe is behatoltak, viszont a nemzeti legendákkal gyarapodtak. Nálunk is ápolt a nemzeti szentek kultusza legendákat, ilyenek a szt. Istvánról, szt. Imre hercegről, szt. Lászlóról és szt. Margitról szólók. A középkori vallásos magyar epika legnagyobb és legérdemesebb alkotása Alexandriai szt. Katalin verses legendája.

(benediktinusok) A nursiai Szent Benedek (Bence) szabályai szerint élő szerzetes férfiak.

Időjáráshoz kapcsolódó népi versecskék. (Piroska napjához főződő regula: „Ha Piroska napján fagy, Negyven napig el nem hagy!”).

Szül. 540., megh. 604 márc. Okosságával és erélyességével az arianus longobardokat békére hajtotta, Agilolf királyukat pedig a kat. hitre térítette. Nagy része volt az angolszászok megtérítésében, mert ő küldötte szent Ágoston apátot a kenti partokra, ahol ez 597. 10 000 angolt keresztelt meg. A visszaéléseket, amelyek az egyházban itt-ott felmerültek, megszüntette, nagy gondot fordított a fegyelemre, a hitegység fenntartására.