ANTAL NAPJA (JANUÁR 17.)

Remete Szent Antal (i.u. 250 táján született) szerzetes, akit már a középkorban a háziállatok, köztük a disznó védőszentjeként tiszteltek. A nem kellően tisztított gabonaliszt miatt számos súlyos, látszólag járványszerű mérgezés fordult elő, amelynek tünetei hasonlítottak az orbáncéhoz. "Szent Antal tüzének"nevezik az orbáncot és az ehhez hasonló mérgezést. Ráolvasásokkal, archaikus népi imádságokkal próbálták a betegséget gyógyítani.
Topolyán (Bács-Bodrog vármegye) hittek abban hogy az orbáncos betegről le lehet venni a tüzet, ha három Antal nevű ember megáll a beteg ágya mellett, ott elszív egy pipa dohányt és a betegre fújja a füstöt. A pipát tűzkővel és taplóval kellett meggyújtani, hétszeri csiholással. A Remete Szent Antalhoz kapcsolódó hiedelmek és szokások a hitújítás korában lehanyatlottak, és Páduai Szent Antal alakjában éledtek újjá. A gyógyítás olyan praktikákkal volt kapcsolatos, melyek Szent Antal napjához kötődtek (jan.17. Remete Szent Antal, jún.13. Páduai Szent Antal, valamint kedd és péntek, mert ezek Szent Antal napjai).