A velencei és a firenzei festészeti hagyomány különbsége: atmoszféra-festés és disegno
A firenzei és a velencei festészet közötti alapvető különbség a rajzhoz való viszonyban ragadható meg. A firenzei festészeti hagyomány a disegno-elméleten alapult, amely szerint minden ábrázoló művészeti ág alapja a rajz. Giorgio Vasari, a 16. század egyik legfontosabb toszkán művészetteoretikusa ennek fényében Michelangelót helyezte a kor művészetének csúcsára. A velencei festészetben, ahol a Giorgionétól kezdve az olajfesték használata általánossá vált, a fények és a színek atmoszférikus hatásai, a levegőperspektíva és a sfumato alkalmazása voltak a legfontosabbak és nem utolsósorban a tonális festészet. A velencei festők nagyon kevés vázlatrajzot készítettek, ellentétben firenzei kortársaikkal. A két művészeti központ közti stíluskülönbséget a kor művészeti írói is felismerték. Vasari, aki egy önálló könyvbe gyűjtötte össze a múlt és jelen nagy művészeinek rajzait, Tizianót éppen a disegno-elméletnek ellentmondó módszere miatt bírálja. Pietro Aretino, Vasari kortársa, a velencei művészet szószólója, egy általa látott tájképet úgy ír le, mintha azt Tiziano festette volna meg. Leírásából kiderül, hogy amit Vasari hiánynak tartott, az az ő szemében erény, és Tiziano ezért korának legnagyobb művésze.