A velencei manierizmus sajátosságai, Tintoretto

A római-firenzei manierizmussal részben párhuzamosan, részben azzal ellentétesen alakul Velence festészete. Az érett Tiziano fiatalabb kortársai mindenekelőtt Jacopo Robusti, ismertebb nevén Tintoretto, valamint Paolo Caliari, ismertebb nevén Veronese fémjelzik a köztársaság új típusú reprezentációját. Tintoretto életműve gyakorlatilag nem hagyta el a lagúnák városát, ahogy Sartre írta: ő Velence fogja maradt. A század közepétől sorozatban készítette a város gazdagodását kifejező új középületek és egyházi létesítmények festménydíszeit, kivétel nélkül vászon alapra, olajfestékkel. Közülük is kiemelkedik már méreteivel is. A leégése után újra díszített Palazzo Ducale nagytermének, a Sala del Maggior Consigliónak freskóit helyettesítő, hatalmas pannója, amelyet az utókor Paradisónak nevez. Két építmény őrzi legerőteljesebben Tintoretto kimeríthetetlen kreativitásának folyamatos áradását, az egyik a lakóhelyéhez közeli templom, a Madonna dell Orto óriási oltárképeinek sorozata, a másik pedig Velence Sixtus-kápolnája, a Scuola di San Rocco földszinti és emeleti vászonképei. (Az emelet nagyterme az ótestamentumi, a földszinti terem és a másik emeleti helység krisztológiai ciklust tartalmaz.)

Tintoretto manierista festészetét jól jellemzi az eredetileg a Scuola di San Marcóba készült (ma: Velence, Gallerie dell Accademia), Szent Márk holttestének elrablása című, nagyméretű kompozíciója. Az érett reneszánsz tonális színharmóniájának eleven cáfolata a mű: az árnyalatok monokrómia felé hajolnak, a fő ellentétpár nem a színek kontrasztjára, hanem a világos-sötét ellentétpárra van kihegyezve. A reneszánsz harmónia másik cáfolata a centrális perspektíva hagyományainak felrúgása. Tintoretto huzatos folyosóként, enyhe madárperspektívában ábrázolja a valószerűtlenül rövidülő teret és így válik lehetővé, hogy a főszereplők drámai rövidülése a cselekményt új dimenzióval gazdagítsa. E formai újításhoz természetesen nélkülözhetetlen volt Tintoretto bravúros, Michelangelót semmiképpen sem alul múló rajztudása, amely számunkra mégsem tolakodó módon válik élménnyé. Velence aranyló koloritja Tintoretto drámai átfogalmazásában is megmaradt.

Tintoretto: Szent Márk holttestének elrablása