Tananyag választó:
Életrajz gyűjtemény
Eszköztár:
Donatello

Donatello (Donato di Niccolo di Betto Bardi) (1386–1466): A firenzei quattrocento legjelentősebb szobrásza. Legkorábbi munkái a firenzei dóm északi kapujának, a Porta della Mandorlának az oromzatához készített próféta alak. Korai műveire Ghiberti internacionális gótikában gyökerező stílusa volt hatással, de az 1420-30–as években készült körplasztikáival és perspektivikus elemeket alkalmazó domborműveivel Ghiberti mellett ő a reneszánsz szobrászat megteremtője (Siena, Keresztelőkápolna, Heródes lakomája, 1425-7). Első teljesen önálló műve a Palazzo Vecchio számára készült márvány Dávid szobra volt (Firenze, Bargello, 1409). Részt vett a város középületeinek szobrászati díszítésében, 1407–ben Nanni di Banco és Ciuffagni mellet Szent János evangélista ülő fülkeszobrát készítette a dóm homlokzatára (1410-11, Firenze, Museo dell’Opera del Duomo), az Orsanmichele külső fülkéibe a márvány Szent Márk (1411), Szent György és a bronz Toulouse–i Szent Lajos (1413 k., Firenze, Museo dell’Opera di Santa Croce) szobrot alkotta meg. A dóm Campaniléjének második emeleti fülkéjébe 1418 és 1436 között öt prófétaszobrot, köztük a Habakukot és Jeremiást faragta. Michelozzóval közösen 1435 k. készítette a Keresztelőkápolnába XXIII. János ellenpápa síremlékét, az első monumentális reneszánsz fali síremléket (Donatellónak a pápa fekvő, aranyozott bronz szobrát lehet tulajdonítani). Michelozzóval Pratóban is közösen dolgozott: a dóm homlokzatához illesztett, külső szószék táncoló puttókat ábrázoló reliefjeit készítette. A témát megismételte a dóm énekeskarzatán, a cantorián, amelynek párját Luca della Robbia faragta 1437–39 között. Az 1430–as évektől szabadon álló, bronz szobrai újítást jelentettek (Attis-Amorino, Firenze, Bargello, bronz Dávid, Firenze, Bargello), és neki tulajdoníthatjuk az első reneszánsz portrébüsztöt (Niccolo da Uzzano, Firenze, Bargello). A Santa Crocéba 1435 k. készítette az Angyali üdvözletet ábrázoló, antikizáló építészeti keretbe foglalt tabernákulum domborművét. 1444 és 1450 között Padovában dolgozott, ahol Gattamelata zsoldosvezér monumentális bronz lovasszobrát és a Santo (San Antonio) ferences bazilika oltárának egészalakos bronzszobrait és a Szent Antal csodáit bemutató bronzdomborműveit készítette. Miután visszatért Firenzébe, elsősorban Cosimo de’ Medici szolgálatában állt, akinek barátja is volt. A Palazzo Medici udvarába készült a zsarnokság feletti győzelmet szimbolizáló, magas talapzatra állított bronz szoborcsoportja (Judit és Holofernes, Firenze, Palazzo Vecchio, 1455-60), amelyet a Mediciek elűzése után a Palazzo Vecchio előtt állítottak fel. Legutolsó, részben tanítványai által befejezett műve a San Lorenzo templomába készült két, márványoszlopokra állított bronz szószéke volt, szintén Cosimo de’ Medici megrendelésére.