A pápai udvar és Róma a század első felében

A pápai udvar az avignoni fogság és a nyugati egyházszakadás után csak a 15. század elején tért vissza Rómába. A több mint egy évszázados távollét alatt templomaik és palotáik állapota sokat romlott. Eredeti székhelyükre, a lateráni Szent János-bazilikához csatlakozó középkori palotájukba már nem költöztek vissza. Az új székhely a Szent Péter sírja fölé épült konstantini bazilika, a San Pietro lett. A 15. század folyamán pápák egész sora foglalatoskodott a templom és a mellette álló palotaegyüttes építésével, belső tereinek díszítésével. Az első jelentős reneszánsz alkotás a városban Antonio Filarete építész bronzkapuja volt, amelyet a régi Szent Péter-bazilika bejáratához készített. A kapu elkészítésére az adott alkalmat, hogy 1433-ban Zsigmond magyar királyt itt koronázta német-római császárrá IV. Jenő pápa. A kétszárnyú bronzkapu, amelynek középpontjában Szent Péter és Szent Pál egészalakos domborműve, alattuk pedig mártírhaláluk ábrázolása látható, kisebb domborműveken a császári koronázás epizódjait jelenítette meg. II. Pál pápa idején, a század közepén épült fel az első reneszánsz palota a városban, a Palazzo Venezia, és az ő számára készült az első monumentális reneszánsz síremlék is, amelynek létrehozásában a firenzei Mino da Fiesole mellett részt vett az a Giovanni Dalmata is, aki később Mátyás udvarában futott be nagy karriert.

A 15. század első felében a Vatikánban reneszánsz udvar jött létre, és ezt az tette lehetővé, hogy mind IV. Jenő, mind pedig utóda, V. Miklós is több évet töltött korábban Firenzében. V. Miklós, aki domonkos rendi szerzetesként a Cosimo de Medici által alapított San Marco kolostor elöljárója volt, Rómába ültette át firenzei tapasztalatait. A vatikáni könyvtárat jelentősen bővítette, a humanisták számára fontos antik szerzők írásaival gazdagította. Legfontosabb tette azonban az volt, hogy a palota kisméretű magánkápolnájának, a róla elnevezett cappella Niccolinának a kifestésére firenzei szerzetes társát, Fra Angelicót kérte fel. A freskóciklus Szent Lőrinc és Szent István protomártír diakónus szentek életét mutatja be. Angelico késői korszakának főművei e freskók, amelyeken minden korábbi példánál erősebben érvényesülnek a masacciói plasztikus formaképzés jegyei.

Fra Angelico: Szent Sixtus pápa diakónussá szenteli Szent Lőrincet