Tananyag választó:
Donatello

Donatello (Donato di Niccolo di Betto Bardi) (1386–1466): A firenzei quattrocento legjelentősebb szobrásza. Legkorábbi munkái a firenzei dóm északi kapujának, a Porta della Mandorlának az oromzatához készített prófétaalak. Korai műveire Ghiberti internacionális gótikában gyökerező stílusa volt hatással, de az 1420-30–as években készült körplasztikáival és perspektivikus elemeket alkalmazó domborműveivel Ghiberti mellett ő a reneszánsz szobrászat megteremtője (Siena, Keresztelőkápolna, Heródes lakomája, 1425-7) Első teljesen önálló műve a Palazzo Vecchio számára készült márvány Dávid szobra volt (Firenze, Bargello, 1409). Részt vett a város középületeinek szobrászati díszítésében, 1407–ben Nanni di Banco és Ciuffagni mellet Szent János evangélista ülő fülkeszobrát készítette a dóm homlokzatára (1410-11, Firenze, Museo dell’Opera del Duomo), az Orsanmichele külső fülkéibe a márvány Szent Márk (1411), Szent György és a bronz Toulouse–i Szent Lajos (1413 k., Firenze, Museo dell’Opera di Santa Croce) szobrot alkotta meg. A dóm Campaniléjének második emeleti fülkéjébe 1418 és 1436 között öt prófétaszobrot, köztük a Habakukot és Jeremiást faragta. Michelozzóval közösen 1435 k. készítette a Keresztelőkápolnába XXIII. János ellenpápa síremlékét, az első monumentális reneszánsz fali síremléket (Donatellónak a pápa fekvő, aranyozott bronz szobrát lehet tulajdonítani). Michelozzóval Pratóban is közösen dolgozott: a dóm homlokzatához illesztett, külső szószék táncoló puttókat ábrázoló reliefjeit készítette. A témát megismételte a dóm énekeskarzatán, a cantorián, amelynek párját Luca della Robbia faragta 1437–39 között. Az 1430–as évektől szabadonálló, bronz szobrai újítást jelentettek (Attis–Amorino, Firenze, Bargello, bronz Dávid, Firenze, Bargello), és neki tulajdoníthatjuk az első reneszánsz portrébüsztöt (Niccolo da Uzzano, Firenze, Bargello). A Santa Crocéba 1435 k. készítette az Angyali üdvözletet ábrázoló, antikizáló építészeti keretbe foglalt tabernákulum domborművét. 1444 és 1450 között Padovában dolgozott, ahol Gattamelata zsoldosvezér monumentális bronz lovasszobrát és a Santo (San Antonio) ferences bazilika oltárának egészalakos bronzszobrait és a Szent Antal csodáit bemutató bronzdomborműveit készítette. Miután visszatért Firenzébe, elsősorban Cosimo de’ Medici szolgálatában állt, akinek barátja is volt. A Palazzo Medici udvarába készült a zsarnokság feletti győzelmet szimbolizáló, magas talapzatra állított bronz szoborcsoportja (Judit és Holofernes, Firenze, Palazzo Vecchio, 1455-60), amelyet a Mediciek elűzése után a Palazzo Vecchio előtt állítottak fel. Legutolsó, részben tanítványai által befejezett műve a San Lorenzo templomába készült két, márványoszlopokra állított bronz szószéke volt, szintén Cosimo de’ Medici megrendelésére.