Holbein, Hans, ifj. (1497-1548) id. Hans Holbein festő fia, az északi reneszánsz arcképfestészet legjelentősebb mestere. Augsburgban született, de munkássága Baselhez és Londonhoz kötődik. 1516-ban ment először Baselbe, ahol Hans Herbst műhelyének a tagja volt, de Jacob Meyer pogármesternek dolgozott. Később megbízatást kapott a városháza tanácstermének kifestésére. Könyvillusztrátorként is dolgozott itt. Jelentős grafikai alkotása a Haláltánc című sorozata (1520 körül). Barátai közé tartoztak a kor nagy humanistái, például Rotterdami Erasmus, akinek arcképét is megfestette (például: 1523-24, Párizs, Louvre). Az 1520-as években oltárképeket is festett. 1524 és 1526 között Franciaországban próbált szerencsét. 1526-ban ment először Angliába. Holbein elsősorban a portréfestészetben volt jelentős. 1532-ben végleg Londonban telepedett le, 1533-tól a királynő ékszer tanácsadója, 1536-tól pedig VIII. Henrik udvari festője volt. Számtalan képén örökítette meg a királyi család és az udvar tagjait. Jelentős kettős portrét készített például Jean de Dinteville és George de Selve francia követekről (1533, London, National Gallery).

II. Rudolf (1552-1612): Magyar és cseh király, osztrák főherceg, német-római császár. II. Miksa és Mária fiát 1572-ben koronázzák meg. A súlyos depressziós rohamoktól szenvedő, így igen korán a prágai várba visszavonuló császár magányosan élt, jobbára műkedvelő tudóskodással töltötte idejét. E mellett azonban Európa egyik művészeti központját hozta létre, az általa támogatott festők, szobrászok egyaránt a „rudolfiánus művészet” alakjaivá válnak. Rudolf felhagyott Miksa toleráns valláspolitikájával, s az egész Habsburg Birodalomban megpróbálta korlátozni a protestánsok politikai szabadságjogait. Romló mentális állapota miatt 1606-ra a dinasztia Rudolf testvérét, Mátyást ismeri el a császári trón örökösének, őt segítik trónra.