Bosch, Hieronymus (1450 körül – 1516) Németalföldi festő, a késő középkori festészet egyik legkülönösebb, vizionárius mestere. Nevét 1474-től jegyezték fel s'Hertogenbosch városi levéltárában, és a Miasszonyunk testvériség irataiban, amely közösségnek 1486-1516 között tagja volt. A fentieken kívül kevés adatunk van életéről, nem ismerjük a mesterét, utazásait; festményeit sem tudjuk pontosan datálni. Formanyelve és tematikája meglehetősen egyedülálló, nehezen illeszkedik kora németalföldi festészetébe. Családi neve van Aeken volt, a Bosch művésznév. ’s-Hertogenboschban született és élte le életét. A város előkelői közé tartozott. Bosch legismertebb festményei korai időszakából a Hét főbűn (1480 körül, Madrid, Prado) és a Kőoperáció (1490 körül, Madrid, Prado). Középső, érett korszakában kedvelte a triptichon-formát, ezek közül fő művei a Szénásszekér (1485-1500 körül, Madrid, Prado), a Gyönyörök kertje (1500-1505 körül, Madrid, Prado), az Utolsó ítélet triptichonok (1485-1500 körül, Bécs, Gemäldegalerie der Akademie der Bildenten Künste). Bosch művészete nagy hatással volt a németalföldi festészetre, különösen id. Pieter Brueghelre.

Cranach, Lucas, id. (1472-1553) Német festő és grafikus, a reformáció korának népszerű és tevékeny mestere. Vándoréveit Bajorországban és Ausztriában töltötte, majd 1506-tól I. Bölcs Frigyesnek és utódainak (János és János Frigyes) udvari festője lett. Nagy műhelyt tartott fenn, amelyben két fia, ifj. Lucas és Hans is dolgozott. Korai művei közül legfontosabbak a Pihenő szent család (1504, Berlin, Staatliche Gemäldegalerie)), Szent Katalin vértanúsága (1504-1505, Budapest, Dunamelléki Református Egyházkerület Gyűjteménye). Igen tehetséges tájképfestő volt, és műveinek egy része fontos a dunai iskola kialakulásában. Mitológiai jeleneteket is festett, kedvelt témái, Venus, Venus és Amor, a bibliai alakok közül Salome (Például: 1530 körül, Budapest Szépművészeti Múzeum) és néhány női szent – különösen Szent Katalin - egész működését végigkísérte (Például: Alexandriai Szent Katralin eljegyzése, 1515-16 körül, Budapest, Szépművészeti Múzeum. Portréfestészetben is kiemelkedő volt, kortársainak egész sorát örökítette meg, például Luther arcvonásait az ő képeiről ismerjük. A kortársak által igen kedveltek voltak a szatirikus felhangú Össze nem illő párok , vagy a Szerelmes öreg című életképtémái.

Dürer, Albrecht (1471-1528) Német festő és grafikus volt, az északi reneszánsz legjelentősebb mestere. Ötvös apja műhelyében tanult, de a festő-pályát választotta. Sokat utazott: Németalföldre 1490-94 és 1520-21 között, Velencébe 1495-ben és 1505-07 között. Műhelyét Nürnbergben nyitotta meg. Festményei közül a legjelentősebbek a Paumgartner oltár (1500 körül, München, Bayerische Staatsgemäldesamlungen), a Rózsafüzér ünnepe (1506, Prága, Nemzeti Galéria), és az élete végén festett Négy apostol (1526, München, Bayerische Staatsgemäldesamlungen). Grafikai munkásságát sokan még festészeténél is jelentősebbnek tartják. Számos fa- és rézmetszetsorozatot készített, a legfontosabbak az Apokalipszis (1498), Mária élete (1504/5), kis- és nagy Passiók ((1509, 1513, 1520 után is), és önálló metszeteket is, mint például az Ádám és Éva (1507). Az 1515 körüli évektől sokat dolgozott Miksa császár részére, akinek a portréját is elkészítette. Az olasz reneszánsz eredményeit és eszméit minden más északi festőnél közvetlenebbül és teljesebben építette bele művészetébe.

Flórián, Szent (†304. k.): Római tisztviselő volt, a Diocletianus császár alatti keresztényüldözések idején malomkőhöz kötve a folyóba dobták. A tűzoltók és a kéményseprők védőszentje. Égő házat eloltva, kezében vizesvödörrel ábrázolják (egy legenda szerint imájával megmentett a lángoktól egy égő házat).

György, Szent (†IV. század): A 4. században Lyddában elhunyt katona és vértanú. Mártírhalálának történetét az 5. században sok színes elemmel gazdagították, talán emiatt vált az egyik legnépszerűbb szentek egyikévé. Legendája szerint a perzsa uralkodó, Dadianosz (vagy a római császár, a keresztényüldöző Diocletianus) börtönében hét éven keresztül szenvedett a kínzásoktól. A szent mártíromságának lejegyzői szándékában az állt, hogy az isteni gondviselés által óvott emberi élet sérthetetlenségét mutassák be. A Legenda Aureából származik a Györgyöt, mint sárkányölő szentet bemutató leírás. E szerint egy várost fenyegető sárkánynak utolsó ifjúként a király lányát áldozták fel. György azonban közbelépett, s a lányt megmentette, a várost pedig keresztény hitre térítette. A nyugati ikonográfia legtöbbször e jeleneteket mutatja be a szent életéből. A görög ortodox egyház az úgynevezett „nagy vértanúk” közé sorolja, s ott is igen előkelő helyre helyezi: ő a zászlóhordozó. Attribútumai között a lovagi páncélzat, a sárkány és gyakran keresztes zászló szerepelnek. A középkorban igen sok templomot szenteltek Szent György tiszteletére. Ünnepét április 23-án, Magyarországon április 24-én tartják. A katonák védőszentje, a zarándokok oltalmazója.

Holbein, Hans, ifj. (1497-1548) id. Hans Holbein festő fia, az északi reneszánsz arcképfestészet legjelentősebb mestere. Augsburgban született, de munkássága Baselhez és Londonhoz kötődik. 1516-ban ment először Baselbe, ahol Hans Herbst műhelyének a tagja volt, de Jacob Meyer pogármesternek dolgozott. Később megbízatást kapott a városháza tanácstermének kifestésére. Könyvillusztrátorként is dolgozott itt. Jelentős grafikai alkotása a Haláltánccímű sorozata (1520 körül). Barátai közé tartoztak a kor nagy humanistái, például Rotterdami Erasmus, akinek arcképét is megfestette (például: 1523-24, Párizs, Louvre). Az 1520-as években oltárképeket is festett. 1524 és 1526 között Franciaországban próbált szerencsét. 1526-ban ment először Angliába. Holbein elsősorban a portréfestészetben volt jelentős. 1532-ben végleg Londonban telepedett le, 1533-tól a királynő ékszer tanácsadója, 1536-tól pedig VIII. Henrik udvari festője volt. Számtalan képén örökítette meg a királyi család és az udvar tagjait. Jelentős kettős portréját készített például Jean de Dinteville és George de Selve francia követekről (1533, London, National Gallery).

Katalin, Alexandriai Szent (†IV. század eleje): Szűz, vértanú. A legenda szerint Katalin, az alexandriai királylány műveltségével kitűnt kortársai közül. Amikor Maxentius császár halálos ítélettel fenyegette mindazokat, akik nem áldoznak bálványoknak, Katalin a császár elé lépett és keresztet vetett, s lehetőséget kért arra, hogy tudományos vitában védje meg keresztény hitét. A császár ötven tudóst hívatott Alexandriába, ahol Katalin érvelése olyan erővel hatott rájuk, hogy meghajoltak előtte. A tudósokat emiatt máglyán elégették, s Katalinnak a császárnői trónt kínálták fel. Ő ezt visszautasította, s ezért Maxentius császár megostoroztatta, majd börtönbe vetette. A császár kerekekből álló kínzószerkezetet készíttetett, erre feszítették Katalint, a kerék azonban széttört, s ő sértetlen maradt. Katalint végül lefejeztették, s vele együtt Maxentius kivégeztette a császárnét is, aki időközben Katalin hatására megtért. Attribútuma a kerék.

Luther, Martin (1483–1546): Német pap, a reformáció egyik megindítója. Az erfurti egyetemen ismerkedett meg az Ockham féle nominalizmussal, amely meghatározta gondolkodását. Erasmus barátja volt, vitát folytatott vele a szabad akaratról. Több egyetemen tanított görög filozófiát, teológiát, Biblia magyarázatot. Ágoston rendi szerzetes lett, Rómában is járt. Az ockhami teológia, Szent Pál, a zsoltárok és a középkori misztikusok nyomán fogalmazta meg saját teológiai nézeteit, amely szerint Isten kegyelmében az ember érdem nélkül, hite által részesül. A valószínűleg Melanchtontól származó beszámoló szerint a búcsúcédulák árusítása ellen írt téziseit 1517-ben kitűzte a wittenbergi vártemplom kapujára. Nézetei gyorsan terjedtek, kiátkozással fenyegették, megpróbálták rávenni tételeinek visszavonására, de ezt megtagadta. 1521-ben kezdett hozzá az Újszövetség német nyelvre fordításához, majd az Ószövetségéhez, amely 1534-re készült el, az Erasmus féle görög szöveget vette alapul. Nemcsak fordította, magyarázta is a szöveget, amelynek nyelve lett a német irodalmi nyelv alapja. Számos vitairatot írt, egyházszervezéssel és népoktatással is foglalkozott, műveit nyomtatásban jelentette meg.

Erasmus, Desiderius – Rotterdami Erasmus (1466 – 1536): Németalföldi filozófus, teológus, az északi humanizmus egyik legjelesebb személyisége. 1492-ben pappá szentelték, a párizsi egyetemen tanult. Rómában is járt, a humanista devotio moderna hatása alatt szembefordult a skolasztikus gondolkodásmóddal. Első jelentős művét, az Adagiorum Collectaneát (Közmondások) 1500 körül írta, elegáns stílusával elősegítette a humanizmus terjedését. Teológiai munkásságának a csúcsát a Biblia új latin fordítása jelentette. Leghíresebb, máig legolvasottabb műve a Balgaság dicsérete (1509). Ennek részben szatirikus, részben ironikus munkának a hangvételét antik szerzők – Lukiánosz, Libianosz stb. –, az önismeretre ösztönző írásainak mintájára választotta. Erasmus szerint a világ az általános balgaság színtere, a balgaság az élet nélkülözhetetlen feltétele. A bölcsesség úgy aránylik a balgasághoz, mint az ész az érzelmekhez, s a világban sokkal több az érzelem. Csak a balgaság nyújthat vigaszt, eltévedni nem más, mint embernek lenni. 1525-ben jelent meg a szabad akaratról írt könyvét, amelyben Lutherrel szállt vitába: szerinte szabad akarat nélkül az erkölcsi felelősség is elképzelhetetlen. Olyan élet, amelyben minden csak Isten kegyelméből sikerülhet, nem létezhet.

Salome: Máté és Márk evangéliuma írja le a történetét: Keresztelő Szent János megrótta Heródest, amiért együtt élt sógornőjével, Heródiással, ezért a fejedelem börtönbe vetette. Egy lakomán Heródiás lánya, Salome olyan szépen táncolt, hogy Heródes bármilyen kérését hajlandó volt teljesíteni. Salome anyja kívánságára Keresztelő Szent János fejét kérte, amit be is hoztak neki egy tálon. A XII. századtól a János napi ájtatosság tartozéka volt az úgynevezett János tál, a levágott fej ábrázolásával. A XVI. századtól Salomét önállóan is ábrázolták, kezében egy tálon a levágott fejjel. Nem tévesztendő össze Judit és Holofernés ábrázolásával: Juditnál általában kard van, és nem tálon tartja a fejet.