- Művészettörténet - 9. évfolyam
- Összefoglalás A 16. század művészete Európában
- Fogalom gyűjtemény
Cinquecento: (olasz: csinkvecsentó, jelentése: ötszáz) a 16. század, tehát az 1500–as évek itáliai művészetét jelölő kifejezés.
Figura serpentinata: (olasz: figura szerpentináta) jelentése csavarodó figura. A manierista művészetben, a klasszikus arányokat és a kiegyensúlyozott kompozíciót felváltó mozgalmas alakábrázolási forma. Legkorábbi példáinak egyike Michelangelo Vittoria (Győzelem) szobra, amelyet 1530 k. készített (Firenze, Palazzo Vecchio).
Manierizmus: (olasz: maniera: modor, stílus) a 16. században az érett reneszánszból kifejlődő, annak harmónikus arányrendszerét felbontó stílusirányzat. Eredetét Raffaello (Borgo égése) és Michelangelo egyes műveire vezetik vissza. A manierizmus elterjedéséhez az 1520–as évektől nagyban hozzájárult a Sacco di Roma traumája is. Korai képviselői Firenzében Jacopo Pontormo, Rosso Fiorentino voltak, Rómában Michelangelo, más városokban Pontormo, Correggio (Párma), Domenico Beccafumi (Siena), Giulio Romano (Róma és Mantova), Tintoretto és Jacopo Bassano (Velence). A manierizmus festészetének utolsó nagy alakja El Greco volt. A manierzmus korszaka kedvezett a különös, excentrikus egyéniségeknek. A manierista művészetben kedvelt volt a hagyományos arányok eltorzítása, a mozgalmas, kicsavarodó testek alkotta figurakompozíció, a lineáris perspektíva eltorzítása, a festészetben pedig a felületek teljes kitöltése (horror vacui). A manierista művészet központjai a 16. század közepétől, Itálián kívül, elsősorban fejedelmi udvarok (Fontainebleu, Prága) voltak. A flamand manierista festészetben jelentek meg a szakrális témáktól független, önálló műfajok, az életkép (zsáner), a tájkép és a csendélet.
Perspektíva: (latin: perspicere: tisztán látni, átlátni) háromdimenziós tárgy ábrázolásának módszere sík felületen, a térábrázolás tudománya. A perspektíva ókori görög és római változata a lineáris, vagy ortogonális perspektíva volt, ahol az enyészvonalak egy függőleges mentén, több enyészpontban találkoznak. A centrális (lineáris) perspektíva a XV. század eleji Firenzében alakult ki, megalkotója Brunelleschi volt. A barokk, illúzionisztikus perspektívát Andrea Pozzo fejlesztette ki.
Sacco di Roma (olasz: szakkó di Róma) Róma kirablása. 1527-ben V. Károly német–római császár seregei bevonultak Rómába, és napok alatt szinte teljesen kifosztották. Az itáliai reneszánsz művészet fejlődésében fordulópontot jelent, mert a város feldúlása okozta trauma hozzájárult a manierizmus térhódításához.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)