Michelangelo művészete

Giorgio Vasari a Legkiválóbb festők, szobrászok és építészekéletrajzait tartalmazó művében a leghosszabb fejezetet mesterének, Michelangelónak szentelte. A manierista művész szerint a reneszánszban újjáéledő művészet csúcsára Michelangelo jutott el. Vasari ugyan célzatosan állította művészetelmélete középpontjába Michelangelót, de ettől függetlenül is igaz, hogy már a kortársak számára is ő volt a megrendelői kötöttségektől szabadulni igyekvő, autonóm művész példaképe.

Michelangelo volt az egyik legsokoldalúbb és legtovább alkotó reneszánsz művész. Amíg nagy kortársa, Tiziano, csak festészettel foglalkozott, addig a firenzei nemesi családból származó Michelangelo egyszerre volt költő, építész, szobrász és festő. Az ő esetében különösen igaz, hogy a firenzei disegno-elmélet szerint minden művészeti ág közös megalapozója a rajz volt. Hosszú életműve során, festményeihez, szobraihoz és épületeihez készített rajzainak rendkívül nagy száma is mutatja, hogy minden alkalommal ebből indult ki. E rajzokon az is nyomon követhető, hogy gyakran csak igen sok lépésben jutott el az eredeti elképzeléstől (concetto) a kész mű alapjául szolgáló tervrajzig vagy kartonig. Michelangelo művészetének központi problémája az emberi test volt, és az emberi testben kifejeződő ideális szépség. Leonardóval ellentétben, aki arisztotelészi alapon a természeti jelenségeket megfigyelve, kísérletekkel megértve törekedett festészetének minden elemét természethűvé tenni, Michelangelo számára a platóni ideatanban gyökerező szépségeszmény volt a meghatározó. Ő soha nem foglalkozott tájábrázolással, a levegőperspektíva spekulatív alkalmazása nem érdekelte, portrét sem készített, de szobraiban és festményeiben az anatómiailag pontosan megfigyelt emberi test heroikus nagyságának és szépségének bemutatására törekedett. Michelangelo szépségeszményének egyik legfontosabb eleme az erő volt. Ez az emberi cselekedetekben rejtőző erő az, amelynek érzékeltetésére törekedett, és ezzel magyarázható alakjainak izmos testfelépítése, mozgalmas beállítása is. Raffaellóval ellentétben, aki az ideálisan szép női arcformát és alakot az általa festett kecses Galateában (Róma, villa Farnesina) találta meg, Michelangelo nőalakjai ugyanolyan izmosak, mint a férfiak. Az erő, amelyben a szépség rejlik, számára nem különböztethető meg nemek szerint.