Tananyag választó:
Kagylódísz

Kagylódísz: (rocaille, francia: kagyló) fésűskagylót imitáló építészeti motívum, amely általában fülkék negyedgömb formájú zárómotívumaként, annak felületét díszíti. A római építészetben jelent meg, és a 15. századi reneszánsz építészetben vált ismét gyakorivá. A korabeli festett architektúrákon is előfordul (Piero della Francesca, Montefeltro oltár, Milano, Brera). A rokokó művészet egyik legkedveltebb motívuma lett az aszimmetrikus formájú kagylódísz.

Kannelura

Kannelura: (görög, kanna: cső) az oszlop, vagy pilasztertörzs felületét tagoló függőleges, homorú vájat. A görög építészetben, a dór oszloprenden alakult ki, ahol általában 20 kannelura található az oszloptörzsön. A jón és korinthoszi oszloprendben általában 24 kannelura van, közöttük keskeny lemeztaggal. A reneszánszban a baluszterpilléreket is díszítheti kannelura. (pl. Visegrád, királyi palota emeleti loggiáján.)