A későgótikus művészet fogalma

A későgótika korának meghatározása sokat vitatott kérdés. Bizonyos szempontból ide lehet sorolni a gótika klasszikus korszaka utáni összes jelenségét, de szűkebb megközelítésben inkább az a meghatározás a helyénvaló, amely szerint a késői gótika az a korszak, amely az internacionális gótika és a lágy stílus korszakának lezárulása után jellemezte Európa nagy részének művészetét. Ha a kronológiát tekintjük, kézenfekvőnek tűnik az a megállapítás, hogy amíg Itáliában az internacionális gótika után a reneszánsz bontakozott ki, addig az Alpoktól északra, tehát Európa jelentős részén, kialakult a késő gótika. A késői gótika meghatározás azonban nem jelenti azt, hogy ez a korszak a gótika hanyatlása volna. Éppen ellenkezőleg, a reneszánsz művészethez hasonlóan, a késői gótikában is általánossá válik a művészegyéniségek színre lépése, és ez igaz nem csak a festészetre, szobrászatra és építészetre, hanem az olyan hagyományos, középkori, több művészeti ágat érintő műfajra is, mint a szárnyasoltároké. Az építészetben a 15. század második felének későgótikus stílusában kifejezetten modern technikai megoldásokkal találkozunk, francia területeken ilyen az áttört mérművek festői alkalmazása, német területeken a kettősen hajlított bordás boltozás, spanyol és portugál területeken a gazdag szobrászati dekorációval ellátott ún. platereszk, illetve Manuel-stílus, Angliában pedig a függő zárókövek alkalmazása miatt jellegzetes Perpendicular style. A német területeken és Közép-Európában a század második felében lesznek különösen kedveltek a díszes, festészeti és szobrászati dekorációt egyaránt tartalmazó, monumentális szárnyasoltárok, és e műfaj mesterei, elsősorban szobrászok, egyéniségükkel kiemelkednek a kor művészetében. A későgótika művészetének másik jellegzetes vonása nem csak a művészegyéniségek kiemelkedése, hanem az is, hogy ez az egyáltalán nem homogén stílus alkalmanként akár az itáliai reneszánsz jellegzetes elemeivel is bővülhet. A németalföldi festészet, amelyet lényegében szintén a későgótikus művészet körébe lehet utalni, szintén nagy hatást gyakorolt a korszak franciaországi és német festészetére. Gótikus és reneszánsz elemek keveredése különösen jellemző a későgótika legkésőbbi mestereinél, akik elsősorban Grünewald vagy a Dunai iskola alkotói már a 16. század elején dolgoztak. Az építészetben hasonló kettősséget látunk még a 16. század első felében is, elsősorban Franciaországban, vagy Spanyolországban és Portugáliában, illetve Angliában, ahol a gótikus építészeti formák meglepően tartós továbbélésével találkozunk.