M S mester

A késő középkori magyarországi festészet egyik legtehetségesebb alakja az a rejtélyes festő, akinek személyéről szinte semmit sem tudunk, csupán monogramját ismerjük: M S. Művei közül is mindössze hét tábla maradt fenn, ezek is szétszórva, eredeti összefüggésükből kiszakítva. A hét tábla közül hat bizonyosan ugyanannak a szárnyas oltárnak a része lehetett, melyet 1506-ban, Selmecbányán állítottak fel. Az oltár középső szekrényét minden bizonnyal szobrok foglalták el, a Krisztus életét bemutató nyolc festett tábla az oltár csukott állapotában volt látható, két sorban. A széleken egymás alatt lévő két-két tábla alkotta a merev szárnyakat (ezeket nem lehetett mozdítani), a középső két-két tábla pedig középen nyitható volt, ezek takarták a szobrokat. A ma is meglévő festmények a következők: Vizitáció(Magyar Nemzeti Galéria), Jézus születése (Hontszentantal, plébániatemplom), Háromkirályok imádása (Lille, Museé des Beaux-Arts), Krisztus az Olajfák hegyén, Keresztvitel, Kálvária, Feltámadás (Esztergom, Keresztény Múzeum). Ezeket minden bizonnyal megelőzte az Angyali üdvözlet jelenete. A festmények stílusának egyezése miatt biztosra vehetjük, hogy mindegyiket az a mester készítette, aki a Feltámadás táblát szignálta: „M S 1506”. A Három királyok imádásaebből a szempontból problematikus: a festmény stílusa és formái szoros rokonságot mutatnak a többivel, de a háttér és az arcok megfestése már egy tapasztaltabb festő munkájának tűnik. Valószínűleg ez a kép M S mesternek egy későbbi alkotása. Festői stílusa Európa különböző területeiről érkező művészi hatásokat olvasztott magába: legközelebb talán a dunai iskolához és a német festőkhöz áll, kompozíciós megoldásait gyakran kölcsönzi Martin SchongauerésDürer metszeteiről. Stílusában kimutathatók Viet Stoss és a egyes itáliai mesterek (Mantegna, Nicoletto da Modena) hatása is.

A Kálvária-tábla a legalkalmasabb arra, hogy megismerjük M S mester stílusának sajátosságait. A 15. század második felében készült oltárokon megfigyelt naturalista felfogás M S mester művészetében alapvetően meghatározó látásmóddá érett. Ez Krisztus szenvedéstől megtört testén, görcsbe ránduló ujjain, csonttá soványodott arcán mutatkozik meg a legjobban, de a többi szereplő arcán is látszik: az ájult Máriát támogató János fájdalmas tekintetén, melynek ellenpontja a szemben álló százados éles profilja. Ő Longinus, Krisztus hóhéra, aki azonban a megváltás beteljesülésének pillanatában felismerte a halott Krisztusban a Messiást. Ezt a felindult lelkiállapotot, a felismerésnek ezt a döbbenetét ragadja meg a festő. Még a százados feje fölött lobogó zászló is az érzelmeknek ezt a kavargását tükrözi. M S mester zsenialitása abban ragadható meg, hogy nem elégedett meg az érzelmek arcokon és gesztusokon való visszatükrözésével, hanem azokat a környezetre, a természetre, de még a tárgyakra is átvitte. A művész Krisztus halálának tragédiájában a természet, a világmindenség megrendülő gyászát is megmutatta. A Passiónak ehhez hasonló felfogása tükröződik Mathias Grünewaldkeresztrefeszítés-oltárain is. A késő-gótika korának misztikus vallásossága igényelte az ilyen ábrázolásokat, melyek alkalmasak voltak a Krisztus testi és lelki szenvedésein való elmélkedésre és képessé tették a hívőket a Megváltó kínjainak átérzésére, a vele való együtt-szenvedésre.

M S mester: Kálvária