Az új stílus

A 15. század elejének internacionális stílusa Németalföldön az itáliai reneszánsz festészet születésével párhuzamosan teljesen új festészeti felfogássá érett. A 14. század végén a francia udvarokban dolgozó flamand festők (pl. Melchior Broederlam) művein már érezhető a dekoratív festészettől való elszakadás vágya, a tér és a természet valósághű megfestésére való törekvés. Broederlam dijoni oltárán (1394-1399, Dijon, Musée des Beaux Arts) az Angyali üdvözlet és a Vizitáció jelenetét kissé esetlenül rövidülő, a tájhoz és egymáshoz valószerűtlenül kapcsolódó épületek kulisszája elé festette. A valós térviszonyoknak és a természet apró részleteinek hiteles visszaadását ugyanaz a művészi igény inspirálta, ami Claus Sluter szobrait is áthatja. Németalföld festészetének gyökerei tehát a 14. század végének franciaországi (burgundiai) művészetében lelhetők fel. A mai Belgium és Hollandia területe ebben az időben ugyanis a Burgundiai Hercegség részét képezte, mely Európa egyik leggazdagabb állama volt. A hercegtől függő németalföldi kereskedővárosok azonban megtartották törvényeiket, és a fejlett polgári igényeknek megfelelően alakult az itteni művészet, mely néhány évtized alatt az Alpokon túli országok mintaképévé lett.