(görög) Három szárnyból álló oltár. A két szélső szárnyat, elsősorban hordozható oltárok esetében, általában be lehetett csukni.

A képzőművészetben a térmélység és a testek háromdimenziós hatásának érzékeltetése sík felületen, szorosabb értelemben a monumentális festészetnek a barokk korszakban elterjedt eljárása, amely a valóság, a térbeliség megtévesztő látszatát kelti.