Id. Pieter Bruegel: Keresztelő Szent János Prédikációja

Bruegel személyiségére, gondolkodásmódjára csupán műveiből következtetünk. Az interpretáció során sok vitát kavart az a kérdés, vajon milyen viszonyban volt a terjedő protestantizmussal. A festő munkásságának évei egybeestek Németalföld szabadságharcának kezdetével, s ennek hatását – bár közvetett módon – felfedezhetjük művein.

Németalföld a 15. században Burgundia egy részét képezte. Merész Károly halála után leánya örökölte, házassága révén Habsburg (I.) Miksa császár birtoka lett. 1556-ban, mikor V. Károly lemondott a császári koronáról és felosztotta a birodalmat, Spanyolország trónján és Németalföldön II. Fülöp követte. A németalföldi tartományok központja Antwerpen volt, s a kereskedelem mérhetetlen hasznot hozott polgárainak, 1550 és 1566 között az áruforgalom ötszörösére nőtt. A lakosság nagy része rokonszenvezett a reformáció különböző irányzataival, s II. Fülöp intézkedései kiváltották ellenkezésüket. Spanyolokat nevezett ki a helytartótanácsba, mellőzte a helyi nemességet, a városok képviselőit, spanyol püspökökre bízta az ellenreformációt, s az inkvizíció intézményét is be akarta vezetni. A megszálló sereg csak 1561-ben hagyta el az országot. A humanista műveltségű Granwell bíboros – Bruegel csodálója – hívta be a jezsuitákat. A spanyol zsoldosok rémtettei, a jezsuiták tevékenysége miatt a tartományok minden rétege – parasztok, polgárok, nemesek - lázadozott. Granwell ugyan távozott, de a konfliktus 1565-ben és 1566-ban kiéleződött, ekkor bontakozott ki egy társadalmi-vallási mozgalom. Kiszorultak a templomokból, de még a városokból is azok a hívők, akik kálvinistának, lutheránusnak vagy újrakeresztelőnek vallották magukat. Mezőkön, erdőkben gyűltek össze, tömegesen hallgatták a prédikációkat. Ezeket az összejöveteleket „bozótprédikációknak” nevezték, amelyeknek olykor több ezres hallgatósága volt, s éppen 1566 nyarán voltak a leggyakoribbak.

A budapesti Szépművészeti Múzeumban látható Keresztelő Szent János prédikációja ebből az évből való. Feltehetően a Németalföld-szerte elterjedt mozgalom ihlette Bruegelt. Párhuzamot vont az evangéliumi idők és saját korának eseményei között, s nem ez az egyetlen ilyen műve. A Királyok imádását, vagy a Betlehemi gyermekgyilkosságot például egy flamand faluban zajló jelenetként ábrázolta. Ez a jelenség több kortárs műre is jellemző, mint például az amszterdami Pieter Aertsennek (1508?-1575) és tanítványának, az amszterdami Joachim Beuckelaernek (1535-1574) a műveire, vagy Velencében Jacopo Bassano (1510?-1592) festményeire: a bibliai történetet kortárs életképként festették meg.

Az ábrázolás egy újszövetségi téma feldolgozása. Keresztelő Szent Jánosnak, Krisztus előhírnökének nyilvános tevékenységéről mind a négy evangélista hírt adott (Lk 3,1-; Mt 3,2 és 3,10; Jn 1,19-). A téma különösen népszerűvé vált a reformációt megelőző időszakban, valamint a reformáció korában. Kétségtelenül azért, mivel ez a mozgalom a prédikációnak rendkívüli időszerűséget kölcsönzött, amennyiben az igehirdetőben egyszerű, Istentől elragadott embert látott, nem pedig hivatásos papot, az egyházi hierarchia képviselőjét.

id. Pieter Bruegel: Keresztelő Szent János prédikációja