Portré- és tájképfestészete

Cranach igen tehetséges portréfestő volt. Korai időszakában visszafogott arckifejezésű, elmélkedő vagy imádkozó alakjai a wittenbergi korszakban már egyenesen kitekintenek a kép szemlélőjére. A festő törekedett az állandó jellemvonások megörökítésére. Mint udvari szolgálatban lévő ember, gyakran készített reprezentációs portrékat, továbbá megörökítette a reformáció nagy alakjainak – Luther, Melanchton – arcvonásait. Így képei egyben nagy jelentőségű történelmi dokumentumok is.

Bár Cranach festett mitológiai témákat is, témaválasztásában mégis megmaradt a keresztény gondolatkör túlsúlya, amelyekben azonban a világi motívumok többféle módon kapcsolódtak az egyháziakhoz; gyakran úgy, hogy a bibliai történet a reálisan ábrázolt szabad természetben vagy egy meghitt, korabeli szobabelsőben játszódik, és szereplői szintén saját korának öltözékét viselik. Alakjai - még az aktok is – távol állnak attól, ahogyan a klasszikus reneszánsz az emberi testet ábrázolta, inkább a késő gótikához állnak közelebb.

Cranach kimagasló tehetségű tájképfestő is volt, bár képein a táj sohasem kapott önálló szerepet – mint például Altdorfernél –, csak a portré, a mitológiai vagy bibliai történet hátteréül szolgált.

id. Lucas Cranach: Szent Katalin eljegyzése