A manierista szobrászat: Giambologna

A 16. századi itáliai szobrászatotMichelangeloéletműve határozza meg. Már kortársai számára is példaképként szolgált, és ezért nem meglepő, hogy elsősorban Firenzében és Rómában az ő stílusához igazodott a legtöbb művész. A század első harmadában kibontakozó manierizmus szobrászata számára is Michelangelo teremtette meg a mintát. A ma a firenzei Palazzo Vecchióban található Győzelem (La Vittoria) című szobrának kicsavarodó, a klasszikus kontraposztot szinte karikaturisztikusan meghaladó formája, az úgynevezett figura serpentinatamintaképül szolgált a manierista szobrászoknak. Ennek legjellemzőbb példája a francia származású Giambologna egyik alkotása, a monumentális, három alakból álló, Szabin nők elrablása című szoborcsoport, amelyet a firenzei Loggia dei Lanziban állítottak fel, néhány méterre Michelangelo Dávidjától. A szobor témájának pontosabb meghatározása egy szabin nő elrablása lehetne. A történet, amely Livius és Vergilius műveiből ismert, Róma eredetmítoszának része. A szobrász számára a téma azonban nem tűnt különösebben fontosnak, őt elsősorban a bonyolult, több nézetre, dinamikus befogadásra komponált kicsavarodó kompozíció szobrászi problémája érdekelte. A klasszikus kontraposztjával és nyugalmas méltóságteljességével itt álló Dávid szobor mellett itt lehet lemérni a manierizmusban tetten érhető nyughatatlanság jelenlétét.

Giambologna első jelentős itáliai munkája Bolognához kötődik, ahol a város főterén készítette el Neptun-kútját, -melynek újabb változatát már a firenzei nagyherceg, a Szabin nők elrablására is megbízást adó, I. Cosimo de Medici megrendelésére készített. Cosimo törekvése egyértelmű volt: a hajdan a városi önkormányzatnak helyet adó épület, és egyben a városi köztársaság szimbólumának tekintett Palazzo Vecchio terét az uralkodói reprezentáció helyszínévé kívánta átalakítani. Korábban itt állították fel Donatello Marzocchóját, a Firenzét szimbolizáló oroszlánt, majd ide hozták át Donatello Judit és Holofernész-szobrát a Mediciek 1494-es elűzése után, és Michelangelo Dávid szobra is a később nagyhercegi rangra emelt családdal szembenálló városi önkormányzat megrendelésére készült. A Neptun-kút, hatalmas középső bronz alakjával valójában Cosimo nagyhercegnek állít emléket. Mellékalakjainak változatos formavilága pedig Giambologna manierista invencióiról tanúskodik. Az uralkodói reprezentáció legtisztább példája azonban a téren felállított, magas talapzatra helyezett, Cosimo nagyherceget ábrázoló bronz lovas szobor volt. A műfaj, amelynek reneszánsz forrása a Gattamelata- és a Colleoni-szobrok voltak, a század második felétől és még inkább a barokk korszakban, állandó részét képezték az uralkodói reprezentációnak. Nem véletlen, hogy például a IV. Henrik francia királyt ábrázoló, hasonló típusú szobrot, amely Párizsban a Cité csúcsán állt, és amely a 16. századi francia szobrászat egyik fontos alkotása volt, a nagy francia forradalom idején lerombolták. Megmaradt mellékalakjai (Párizs, Louvre) a manierizmus franciaországi jelenlétének szép példái.

A manierizmus furcsaságainak jellegzetes példái a kertek. Több ilyen, mesevilágba illő, szobrokkal, szabálytalan kerti épületekkel és grottákkal benépesített zárt kert létesült a század második felében Itáliában, de közülük is a Firenze melletti Pratolino kertjét érdemes kiemelni, ahol Giambologna Appenineket szimbolizáló, sziklából kiemelkedő hatalmas figurája mintha nem is valóságos szobor volna, hanem a természet része. Bomarzo kertjében pedig olyan szabálytalansággal találkozunk, amelyhez hasonló ötletet csak Giulio Romano mantovai palotáján, a Palazzo del Té kiesni készülő zárókövein találunk. A kertben felépült egy, szándékosan ferde kis ház, amely azt a benyomást kelti a szemlélőben, mintha rögvest össze akarna dőlni. Ebben a játékossággal vegyülő bizonytalanságérzetben rejlik a manierizmus szelleme.

Giambologna: A szabin nők elrablása

Giambologna: Appenínek