Pogány-antik témák a reneszánsz művészetben (Ferrara, Palazzo Schifanoia)

Az ikonológiai értelmezés úttörője, Aby Warburg 1912-ben, egy római művészettörténeti konferencián adta elő a Palazzo Schifanoia ikonológiai vizsgálatát, mely azóta is mintaképe ennek az értelmezési típusnak.

A ferrarai Palazzo Schifanoia Salone dei Mesi termét egykor a 12 hónap ábrázolása díszítette. Mára csupán 7 maradt fenn, ebből a Március, Április és Május Francesco de Cossa alkotása (1470), a többi művész kiléte kérdéses. Minden hónapábrázolás három, egymás felett elrendezett képmezőből áll. A felső zónában az olümposzi istenek diadalmenete látható, a középső részen az állatövek jegyei mellett 3-3 titokzatos figura kapott helyet. A legalsó szinten a hónapok munkáit és Borso d?Este hercegi udvarát örökítették meg.

A freskók bonyolult és fantasztikus szimbolikáját csupán az ikonológiai analízis segítségével lehet feltárni. Érdekességük, hogy az ikonológia segítségével kimutatható az antik szimbólumok, istenek megszakítatlan továbbélése a középkoron át, egészen a reneszánszig. Tehát ebben az esetben nem lehet az ókor robbanásszerű újjászületéséről beszélni, az itáliai reneszánsz csupán kiszabadította az olümposzi isteneket és antik szimbólumokat a középkori asztrológiai jelek világából.

A Palazzo Schifanoia istenábrázolásait egy klasszikus költemény segítségével lehet értelmezni. A középkorban a bolygókat gyakran az istenek alakjában jelenítették meg, a reneszánszban az olümposzi isteneket összekapcsolták a zodiákusjegyekkel. A Palazzo Schifanoiában ezek a felső zónában láthatóak. A középső zónában az állatövi jegy mellett levő alakokat egy antik asztrológiai műre támaszkodó traktátus segítségével lehet értelmezni. E traktátus végigkövette a görög asztrológiai spekulációk változását a középkoron át. Az arab közvetítéssel fennmaradt ókori traktátus szövegében a 12 hónap mellett 36 dekánról (állócsillag szimbólumról) is szó esik. A freskókon a csillagjegy melletti három alak eszerint az adott hónap dekánjainak szimbóluma.

A Március hónap kormányzó istene Pallasz Athéné (Minerva), aki a kép középterében látható, mellén Gorgó-fővel, kezében lándzsával. Kárpitborítású diadalszekerét egyszarvúak vontatják. Balra tanítványai láthatók (orvosok, költők, filozófusok stb.), velük szemben kézimunkázó hölgyek csoportja. A hímző és szövő nők jelentését az állatövi jegy segítségével lehet értelmezni: a kos jegy szülöttei éppen a gyapjúval űzött művészi foglalatosságban fognak különös ügyességet tanúsítani. A középső rész egyik állócsillag szimbólumának, a sötét bőrű, derekán kötelet viselő alaknak előzményei fellelhetők az arab és indiai hagyományokban is. Tehát a reneszánsz palotában egy 9. századi arab tudós által közvetített, görög hagyományból táplálkozó indiai asztrológai szimbólum látható. A dekán indiai előzményein a kötél helyett balta szerepel, amely görög eredetre utal. Ebben az esetben az alak nem más, mint Perzeusz, aki az éjszakai égbolton a Kos csillagképe mellett látható. Az alsó sávban a vadászatra induló hercegi család pompáját örökítette meg a festő.

Aby Warburg ikonológiai analízise során rámutatott a különböző korszakok és kultúrák közötti kapcsolatokra. Az ikonológiai értelmezés tehát feltárja, hogy az antik formák és jelentések hogyan vándorolnak térben és időben, és hogyan alakulnak át az antikhoz közvetlenül is visszanyúló reneszánsz művészetben.

Pallasz Athéné diadalmenete

Francesco de Cossa: Március, Április, Május